„A díj életre hívóinak, mai gondozóinak és támogatóinak célja, hogy az értékek elismerésével értéket teremtsen, s a példaképek kiemelésével példát nyújtson„
„A díj életre hívóinak, mai gondozóinak és támogatóinak célja, hogy az értékek elismerésével értéket teremtsen, s a példaképek kiemelésével példát nyújtson„
1978-tól szabadfoglalkozású író. Romániában 1981-ben megfosztják közlési jogától, könyveit kivonják a könyvtárakból, majd bezúzzák őket. Költészetében az áttelepülés, az otthonteremtés gyötrelmei foglalkoztatták, prózájában a groteszk játékosság, az anekdotikus-humoros fikcióteremtés az uralkodó. Szomorú hold című regénye unikumnak számít a magyar irodalomban. Alcíme: Siralom a szászokért, egy kiürült szász község egyetlen lakója révén eleveníti meg a nyolcszáz évig Erdélyben létező, immár teljesen eltűnőben lévő közösséget. Munkásságáért Székelyföld-díjjal tüntették ki. A József Attila-díjas író-költőnek eddig több mint 30 könyve jelent meg.
Első versei 1953-ban jelentek meg a Dunántúl című folyóiratban. A középiskolában irodalmi társaságot alapított barátaival, működésüket, verseiket államellenes izgatásnak minősítették. E vádak miatt 1955-ben börtönbe került, ennek dokumentációját Priusz c. prózai művében adta közre. 1963-ban elvégezte a pécsi tanárképző főiskola magyar–történelem szakát, 1973-ban az ELTE könyvtáros szakát. Első önálló kötete 1972-ben jelent meg, azóta verseit több mint 20 kötetben adta közre. A Bertók-szonett formája verstörténeti újítás. Irodalmi életrajzokat is írt. A József Attila- és Kossuth-díjas író, költő 1999-től a Jelenkor című folyóirat főmunkatársa.
Első kötete Füst és fény címmel jelent meg 1956 októberében. Első színdarabját, a “Komámasszony, hol a stukker?” címűt folyamatosan játsszák itthon és külföldön. 25 színdarabot írt. A világirodalomból rengeteg verset és drámát fordított. Több műve önéletrajzi ihletésű, a Galopp a Vérmezőn című drámája a kitelepítés emlékeit dolgozza fel. Adria szirénje című regényéért megkapta a 2000-es Év Könyve-díjat. A Kossuth-díjas író számára a legfontosabb az ötkötetes “Utolsó jelentés Atlantiszról” című nagyregénye, amely korrajz és fejlődéstörténet a harmincastól a kilencvenes évekig. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja.
1968-ban végzett a Színművészeti Főiskolán, azóta a Vígszínház tagja. Több mint 100 filmben, tévéjátékban és sorozatban nyújtott kiemelkedő alakítást. Többször megkapta a Magyar Rádió nívódíját. Máig legismertebb filmszerepe az 1968-ban bemutatott Egri csillagokban játszott Vicuska. Az 1970-es Monte Carló-i Filmfesztiválon a Pillangó c. filmjéért a Legjobb Női Alakítás Arany Nimfa-díját nyerte. 1977-ben a Játék a téren c. hangjátékban nyújtott alakításáért a Kritikusok Díjával tüntették ki. A Tolnay Klári-, Jászai Mari-, Kazinczy-díjas, Érdemes- és Kiváló művész 2003-ban Ruttkai Éva-emlékgyűrűt, 2005-ben Páger-gyűrűt és Premier-díjat kapott.
A főiskolát Major Tamás tanítványaként végezte el 1968-ban. Vizsgarendezése alapján a Szolnoki Szigligeti Színházhoz szerződtették.1978-ban felkérték a Nemzeti Színház megreformálására, amelyet négy év után hagyott el, s megalapította a Budapesti Katona József Színházat.1994-ben újra színház vezetői, szervezői feladatot kap az Új Színházban. Rendezői munkáját elmélyült elemzőkészség, a színpadi alakok emberi, lélektani hitelességének kidolgozása jellemzi. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas művész 1991-től a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára, majd 2001-2006 annak rektora. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja.
A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1978-ban végzett, majd a kecskeméti Katona József Színházhoz szerződött. 1979 és 1982 között a Nemzeti Színház tagja volt. 1982-ben lett a budapesti Katona József Színház alapító tagja. Mintegy 100 színpadi előadásban és több tucat tévé- és játékfilmben örvendeztette meg kiváló alakításaival a nézőket, gondoljunk csak a Roncsfilmre, A londoni férfire vagy az 1945-re. A Kossuth-díjas színésznő a színház és film mellett szinkronizál is, többek között a Maffiózók és a Jacky nővérben Edie Falcont. Kiemelkedő színházi szerepei: A három nővér, Portugál.
Nincs díjazott.
1961-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskola képgrafika szakán. Pályája pszicho-realisztikus rézkarc sorozatokkal indult. Az 1960-as évek végétől műveit a mozgás-változás, eltolódás jelenségeinek kutatása jellemzi, eszközei fotóval és filmmel bővültek, ezekhez szervesen kapcsolódnak festett Kvázi képei, festett terei és teres, lebegő hatású képtárgyai. A geometria, a szín- és forma érzékelés elméletein és tapasztalatain alapuló sorozatai egyszerre játékos kísérletek és tudományos igényű megfigyelések. Alkotótevékenysége mellett fontos pedagógiai és művészetszervező munkássága. 2017-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia elnöke.
1975-ben Kolozsváron a Képző-és Iparművészeti Főiskola Gobelin szakán végzett. Ruhatervezéssel, báb- és díszlettervezéssel is foglalkozott. A 90-es években népi és történelmi ihletésű öltözékeket tervezett. Saját műfajt alkot: egyedi technikával megvalósított, monumentális bőrkollázsokat hoz létre. 2002-től Shakespeare szonettjeiből kalligrafikus papírkollázsokat készít. Művei megtalálhatók hazai és külföldi múzeumokban. A 20. század elején létrejött európai hírű Gödöllői Művésztelep szellemi hagyományait folytató, 1998-ban alakult Gödöllői Iparművészeti Műhely alapítója, vezetője.Ferenczy Noémi- és Körösfői-Kriesch Aladár-díjas művész.
Harminc éven keresztül dolgozott a Nők Lapja szerkesztőségében fotóriporterként, majd, mint a lap művészeti szerkesztője. 1991 és 1999 között a Színház című folyóirat képszerkesztője. 1999-től szabadúszó fotográfus. Magyarországon dokumentarista fotográfusként lett ismert. Tíz éven keresztül követte egy ingázó munkás életét, ebből a munkából készült A vendégmunkás című albuma. Több mint öt évtizedet szentelt az eltűnő paraszti életforma és kultúra megörökítésének, főleg Erdélyben. A Kossuth-díjas Nemzet Művésze kiállításait 16 országban mutatták be, itthon az elmúlt évben a Magyar Nemzeti Galériában Folyamatos emlékezet címmel.
Nincs díjazott.
1972-ben szerzett állam- és jogtudományi doktorátust az ELTE-n. Már egyetemistaként az ELTE Római jogi tanszékén dolgozott. Tanulmányait 1976-1977-ben a müncheni Ludwig Maximilian Egyetemen, 1980-1981-ben a Kölni Egyetemen, 1979-1980-ban pedig a római La Sapienza Egyetemen folytatta a római jog továbbélése, a magánjog története és a jogösszehasonlítás területén. Kutatási területe a római jog, a római jog továbbélése és az összehasonlító magánjogtörténet. Ő volt a rendszerváltás utáni első oktató, aki magyar állami egyetemen egyházjogot oktatott. Jelentős tankönyvírói munkássága is. A Széchenyi-díjas jogtudós a MTA rendes tagja.
Egyetemi tanulmányait az ELTE fizika szakán és a Princeton Egyetemen végezte. Az ELTE-n megszervezte az országosan máig egyedülálló asztrofizika oktatást. Az ELTE Fizikai Intézet igazgatója, 2017-től az MTA-ELTE “Extragalaktikus asztrofizika” kutatócsoport vezetője. 2006-ban létrehozta az ELTE Vizualizációs Centrumát, ahol megépítették az ország első, nagyméretű sztereoszkóp megjelenítő berendezését. A Széchenyi-díjas fizikus vezetésével alakult az a magyar kutatócsoport, amely részt vett a gravitációs hullámok 2015-ös felfedezésében. Ezzel új fejezet nyílt a fizika történetében, az eredményt 2017-ben Nobel-díjjal jutalmazták.
1963-ban végzett a SOTE-n. Később patológus, kórszövettani, igazságügyi- és egészségügyi orvostani szakorvosi képesítést szerzett. 1998-2000 a SOTE Általános Orvostudományi Kar dékánja, majd 2003-ig az egyetem rektora. A Semmelweis Egyetem Doktori Iskola és a Kerpel-Fronius Ödön Tehetséggondozó Program alapító elnöke. Több egyetem díszdoktora. Főbb érdeklődési területe a forensicus pathológia és az új morfológiai módszerek lehetőségei az igazságügyi orvostan gyakorlatában, az orvosi működés jogi kérdései, topooptikai reakciók elektromikroszkópiája. A Corvin-lánccal kitüntetett, Széchenyi-díjas orvos a Magyar Tudományos
Pályáját képzőművészként és földrajz-rajz szakos tanárként kezdte. Speciális vizuális nevelési programot dolgozott ki, ami a gyermekközpontúság, hátránykompenzálás és szociális készségfejlesztés szerves egysége. 19 éve alapította az Igazgyöngy Alapítványt, majd az Igazgyöngy Művészeti Iskolát, melynek igazgatója. Az iskola a berettyóújfalui térségben 650, többségében hátrányos helyzetű gyereket fejleszt, nemzetközi hírű gyermek alkotóműhellyé vált. Módszereit alkalmazzák itthon, és a határon túli magyar iskolákban. Pedagógiai munkája összeforr a szegénység és a szegregáció elleni szerteágazó küzdelemmel, egy integrációs modell fejlesztésében.
Az egyesület 1997 óta foglalkozik értelmileg akadályozott gyermekek és fiatalok zenei nevelésével egy speciális módszer, a színeskotta módszer segítségével. A 10 növendékkel alakult egyesületnek mára már 50 tanítványa van, több gyógy- és zenepedagógus foglalkozik velük. A jobbára down szindrómás és autista fiatalok klasszikus zenei átiratokat és magyar népzenét tanulnak. Parafónia és Paracitera zenekaraikkal bejárták már Magyarország és Európa jó részét, ők tanították a módszert többek között Erdélyben és a Vajdaságban is. Zenei programjaikon túl élénk közösségi életet élnek.
1968-ban végzett az ELTE pedagógia-orosz szakán. 1987-ben a neveléstudományok kandidátusa, 2005-ben habilitált, 2008-ban a neveléstudományok MTA doktora. Kutatásai főként a pedagógustevékenység elemzésére, a pedagógusképzésre, az oktatás módszereire és stratégiáira irányultak. 15 önállóan, illetve társszerzővel publikált könyv, 14 szerkesztett tanulmánykötete, 80 kötetben, illetve folyóiratban megjelent tanulmánya mellett 1997-ben megjelent a Báthory Zoltánnal együtt szerkesztett munkájuk, a 3 kötetes Pedagógiai Lexikon. A “pedagógusképzés” című folyóiratnak 15 éven át főszerkesztője, a Tanárképzők Szövetségének 12 éven keresztül elnöke volt.
1956-ban diplomázott a Budapesti Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Tervező Karán, majd mesteriskolásként 1958-ban a Szendrői Jenő vezette Ipartervbe került. Az Ybl-díjas építész nevéhez fűződik a műemléki védelem alatt álló büki templom belső terének kialakítása, a sashalmi és kőbányai16 tantermes iskola, a budapesti Láng Gépgyár kultúrháza, a Semmelweis utcai OTP székház, Hajnóczy és Hertelendi utcai lakóházak, a Rákóczi téri és a Vámház körúti Csarnok rekonstrukciója. Amely a FIABCI, a legnagyobb nemzetközi ingatlanszakértői szövetség nagydíját is elnyerte. Tanított az ottawai Carleton egyetemen, a PTE címzetes egyetemi tanára.
1980-ban diplomadíjjal végezte el a BME Építészmérnöki Karát. 1983-tól művészettörténetet hallgatott az ELTE Bölcsészkarán. 1983-ig a MÉLYÉPTERV–ben, majd a Bp. Főv. VI. kerületi IKV Tömbrehabilitációs irodáján dolgozott. 1986-tól a KÖZTI Zrt. tervezője, 2015-től stúdióvezető. Legfontosabb művei: a Sándor-palota helyreállítása, a Deák-téri evangélikus templom és a veszprémi Szent Mihály székesegyház külső helyreállítása, a Várkert Bazár és a Zeneakadémia rekonstrukciója, a Káposztásmegyeri református templom. A budavári Lovarda és Főőrség újraépítése. Az építészet mesterei sorozatban Medgyaszay Istvánról jelent meg könyve. Ybl-díjas építész.
A BME-n végzett építészmérnökként, majd ösztöndíjasként a Bécsi Képzőművészeti Akadémia Mesteriskoláján tanult. Az Archikon Építésziroda egyik alapítója és vezető tervezője. A környezettudatos építészetben úttörő százlakásos passzívház és Meséskert óvoda, vagy a műemlék rekonstrukciók, mint az Andrássy úti Il Bacio és Hotel Moments, a Budai Vigadó, a Palatinus strand, vagy a készülő Párizsi udvar egyaránt nagyvonalú gondolati tisztaságról és következetességről tanúskodik. Több épülete kapott Budapest Építészeti Nívódíjat, Média Építészeti Díjat és egyéb elismerést, a tervező Ybl-díjban és regionális Prima díjban részesült.
Nincs díjazott.
A Rubicon történelmi ismeretterjesztő lap első példánya 1990. február 1-én jelent meg. Alapelve: Sine ira et studio (harag és elfogultság nélkül). Tematikai skálája magában foglalja az egyetemes és a magyar történelmet az őskortól napjainkig. A tematikus szerkesztésű kiadvány szerzői az éppen feldolgozott téma történész szakértői. A szerkesztők tudatosan nem pusztán arra törekednek, hogy eljuttassák az olvasókhoz a történelem legfrissebb tudományos eredményeit, de arra is, hogy az értő és érdeklődő olvasók a legújabb információkkal és felismerésekkel történő szembesülés mellett egy izgalmas beavatás részesei is legyenek
A Magyar Nemzetnél zenekritikusként, a Magyar Televízióban riporterként kezdte pályáját. Számos klasszikus zenei koncert televíziós és rádiós házigazdája. 2008-tól a Bartók Rádió Muzsikáló reggel című adásainak műsorvezetője, a New York-i Metropolitan Operaházból, illetve a Bayreuthi Ünnepi Játékok előadásairól sugárzott élő operaprodukciók és a hagyományos bécsi Újévi Koncert magyarországi kommentátora. A közmédia számos kulturális műsorának és a 2014-ben indult Virtuózok klasszikus zenei tehetségkutató műsorvezetője. Több hazai klasszikus zenei fesztivál házigazdája.
Magyarország gazdasági, üzleti, pénzügyi portálja. Az 1999 óta működő portál 30 szakértő elemzővel állít elő napi 70, többségében originális hírt és elemzést. A tőzsdén jegyzett cégek teljes körű hazai elemzését csak a portfolio.hu végzi. Fókusz témái közé tartoznak a tőzsdei, makrogazdasági, pénzügyi, befektetési, fejlesztési, ingatlanpiaci, energiapiaci, mezőgazdasági, Telekom- és FMCG szektor hírei. A portál nem csak abban hozott forradalmit, hogy ingyenesen szolgáltat professzionális színvonalú információkat, hanem komoly szerepet játszik az edukációban. A hagyományos online tevékenység mellett konferenciát is szervez.
Nincs díjazott.
Nincs díjazott.
Nincs díjazott.
Általános iskolás évei alatt tanult meg úszni, 10 éves korától versenyszerűen űzi a sportot. Jelenleg a Bajai Spartacus SC úszója. Első alkalommal 1992-ben Barcelonában szerepelt paralimpián, ahol az S5-ös sérültségi kategóriában 50 méteres hátúszásban aranyérmet nyert. Atlantában (1996) és Sydneyben (2000) is sikerült megvédenie paralimpiai bajnoki címét, majd Athénban (2004), Pekingben (2008), Londonban (2012) és Rióban (2016) egy-egy bronzéremmel gazdagította éremgyűjteményét. Hét paralimpiai részvételén mindannyiszor érmet nyert.
1996-ban kilenc esztendősen a KSI-ben kezdett kajakozni. 2007-ben bekerült az Európa-bajnokságon induló válogatottba. 2009-ben a Bp. Honvédhoz, majd 2013-ban az Újpesti TE-hez igazolt. Ötszörös olimpiai-, tizennégyszeres világ- és tizenhatszoros Európa-bajnok magyar kajakozó, a legtöbb olimpiai aranyérmet nyert magyar kajakos. 2016-ban a kajak egyes 500 méteres versenyszámában elért győzelmével az első magyar kajakozó lett, aki négy aranyérmet nyert az olimpiai játékokon. 2017-ben életet adott kislányának, Zorának. 2018-ban – már édesanyaként – megismételte a riói teljesítményét és három olimpiai számban lett világbajnok
1965-től 1980-ig a FTC tornásza volt. 1972 és 1980 között 33 alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. Elsősorban lólengésben volt eredményes, a magyar férfi tornasport kiemelkedően eredményes képviselője. Edzőjével, Vígh Lászlóval számos új technikai elemet dolgozott ki, nevéhez fűződik az orsó, a szökkenő-vándor és a róla elnevezett elem, a Magyar-vándor első bemutatása. Pályafutása alatt három világ- és három Európa-bajnoki aranyérmet nyert. Részt vett az 1972-es müncheni, az 1976-os montreali és az 1980-as moszkvai olimpián. 1976-ban és 1980-ban lólengésben olimpiai bajnoki címet nyert. 2015-ben a Nemzet Sportolójává választották.
A délszláv népzenét játszó, 45 éve alakult Vujicsics Együttes, a magyarországi táncházmozgalom meghatározó szakmai műhelye. Példaértékű munkásságukkal teljesítik ki a Kárpát-medence népeinek egymást gazdagító népművészetét, s e közös kincs hazai és határainkon túli felmutatását. A zenekar tagjai aktívak az ismeretterjesztés, a népzenekutatás és a zenepedagógia terén is, közülük négyen a Zeneakadémia tanárai. 2014-ben a Kárpát-medencei délszláv népzenei tradíciót közkinccsé formáló, egyedi hangzásvilágot kiérlelő művészi pályafutásuk, a zenei örökség áthagyományozása érdekében végzett tevékenységük elismeréseként vehették át a Kossuth-díjat.
1979-ben balettművészként végzett az Állami Balettintézetben. Ugyan ebben az évben a Győri Balett egyik alapító tagja volt, majd vezető magántáncosa lett. Markó Iván műveinek szinte minden főszerepét eltáncolta. 1987-től a Győri Balett Gombos Iskola balett-tagozatán tanít, 1991 óta a társulat igazgatója. 2000-2001 között a Magyar Táncművészek Szövetségének társelnöke, 2001-2007 között elnöke volt. 1993-tól különböző tisztségeket tölt be a Nemzeti Kulturális Alapnál (kollégiumi tag, elnök, bizottsági tag). A közönséget nem kiszolgálni, hanem szolgálni kell – vallja a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas balettművész.
1992-ben hozta létre az alapítványt Kallós Zoltán, Kossuth-díjas népzenekutató. A szervezet a Mezőség és a Kisszamosháti régió oktatási, kulturális, szociális életében jelentős szerepet tölt be. Felállása óta rendkívül fontos értékőrző, a hagyományos magyar kultúra alapjaira épülő tevékenységeket indított el oktatási, gyűjteményi, tudományos területeken, ezzel a mezőségi magyar szórványtelepülések központjává tette Válaszutat, és Erdély egyik kiemelkedő kulturális bástyájává vált. A Szórványoktatási Központok, a Népművészeti Központ, a kézműves ház, a Felsőtöki Tangazdaság évente több ezer embert vonzanak a településre.
1991-ben diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, ugyanebben az évben első díjat nyert a zürichi Anda Géza Zongoraversenyen. Visszatérő vendége olyan rangos fesztiváloknak, mint a Salzburgi Ünnepi Játékok, az amerikai Marlboro Fesztivál, a Luzern-i vagy az Edinburghi Fesztivál. Ünnepelt és keresett szólista és kamarazenész, a legrangosabb koncerttermekben és zenekarokkal lép fel a new york-i Carnegie Halltól az amszterdami Concertgebouw-on át a londoni Wigmore Hallig. Munkásságát Liszt Ferenc-díjjal és Bartók-Pásztory-díjjal ismerték el. Feleségével, Simon Izabella zongoraművésszel a Kamara.hu fesztivál művészeti vezetője.
Zenei tanulmányait a jazz konzervatórium előkészítőjében kezdte, később felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Jazz Tanszakára, ahol 1979-ben végzett. Kezdetben elsősorban a klasszikus amerikai jazz, valamint a gospel iránt érdeklődött. A nyolcvanas évek elejétől kezdve rendszeresen koncertezett neves hazai jazzmuzsikusokkal. Első kvartettjét 1984-ben alapította. A Kiváló és Érdemes művész, Liszt Ferenc-díjas zenész a magyar dzsessz kiemelkedő alakja, kiváló szaxofonos, aki a magyar népzene és a jazz ötvözésén alapuló saját zenei világot alakított ki.
A Budapesti Wagner-napok művészeti koncepciójának megalkotója, a rendezvény állandó karmestere. Az Osztrák–Magyar Haydn Zenekar alapítója és művészeti vezetője, a Düsseldorfi Szimfonikus Zenekar főzeneigazgatója. Korábban a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekar és a Magyar Állami Operaház főzeneigazgatója volt. Budapesten zeneszerzést, majd Bécsben vezénylést tanult. Fellépett a világ vezető operaházaiban, és vezényelte a legnevesebb szimfonikus zenekarokat. Bayreuthban 2001-ben debütált, művészi teljesítményét az Opernwelt „Az év karmestere” címmel ismerte el. A Bécsi Állami Operaház 2017-ben tiszteletbeli tagjává választotta.
Pályáját képzőművészként és földrajz-rajz szakos tanárként kezdte. Speciális vizuális nevelési programot dolgozott ki, ami a gyermekközpontúság, hátránykompenzálás és szociális készségfejlesztés szerves egysége. 19 éve alapította az Igazgyöngy Alapítványt, majd az Igazgyöngy Művészeti Iskolát, melynek igazgatója. Az iskola a berettyóújfalui térségben 650, többségében hátrányos helyzetű gyereket fejleszt, nemzetközi hírű gyermek alkotóműhellyé vált. Módszereit alkalmazzák itthon, és a határon túli magyar iskolákban. Pedagógiai munkája összeforr a szegénység és a szegregáció elleni szerteágazó küzdelemmel, egy integrációs modell fejlesztésében.
Nincs díjazott.