„A díj életre hívóinak, mai gondozóinak és támogatóinak célja, hogy az értékek elismerésével értéket teremtsen, s a példaképek kiemelésével példát nyújtson„
Nincs díjazott.
Nincs díjazott.
Tanulmányait a Műegyetem Építészmérnöki Karának elvégzése után a Magyar Iparművészeti Főiskola belsőépítész és bútortervező szakán folytatta. Ezt hollandiai tapasztalatszerzés követte, majd építész-belsőépítész tervezői praxist alapított. Munkáját az építészeti minőség iránti elkötelezettség, empátia, komplexitás és kreativitás jellemezi, fontosnak tartja a tradíció és innováció egyensúlyának keresését. Az Ybl-díjas építész hitvallása a részt és az egészt átfogó építészeti koncepciók alkotása. Tíz éve építészetet oktat a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen, vezeti a MOME Építészeti Intézetét, ily módon a jövő építészeinek szemléletét formálja.
1968-ban végzett a BME Építészmérnöki Karán. Az IPARTERV-ben kezdte pályáját a Gulyás, Rimanóczy irodán. Nevéhez fűződik többek között a balatonfűzfői fedett uszoda, a badacsonytomaji borászati üzem, a budapesti Buda Square irodaház. Az Ybl- és Csonka Pál-díjas építészmérnök a sportépítészet terén elért eredményei a középület tervezés fontos részét képezik. Az UIA Sport és Szabadidő Bizottságának évtizedek óta magyar képviselője. 1992-től a BME Magasépítési Tanszékén egyetemi tanár. A Vásárhelyi Pál, ill. a Breuer Marcell doktori iskolák oktatója. 1997-2001 között a Magyar Építőművészek Szövetségének elnöke. Aktív sportoló, vitorlázásban magyar bajnok.
1999-ben végzett a Budapesti Műszaki Egyetemen, ahol 2001-től tanít; 2020-tól a Középülettervezési Tanszék vezetője. A budapesti Móricz Zsigmond körtéri Gomba épületének megújítása, az ELTE Trefort-kerti emlékműve, a soproni Várkerület revitalizációja, a reformáció 500. évfordulójára készült Kálvin téri installációja vagy a régi budai Városháza rekonstrukciója egyaránt emblematikus alkotásai. Munkásságát 2018-ban Ybl Miklós-díjjal ismerték el, 2020-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja. Munkáiban a múlt rétegeit feltárva, azokat értő, kortárs módon kiegészítve az építészet és emlékezet gazdag kapcsolatrendszere bontakozik ki.
Nincs díjazott.
Az Ybl Miklós Műszaki Főiskola Magasépítési, majd Tervező Szakmérnöki Szakát követően, a KKE Vándoriskoláját és a MÉSZ Mesteriskoláját is elvégezte, DLA fokozatot pedig a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett. Fénnyel gazdagon átjárt, kortárs hangvételű épületeket tervez, a megbízó igényeire szabott, jól átlátható terekkel, tiszta térkapcsolatokkal. Minden tervezési munkájában az adott helyben gyökerező, arányos építészeti viselkedés meghatározása foglalkoztatja. Nevéhez olyan épületek fűződnek, mint a Pro Architectura díjjal jutalmazott Budaörsi Városháza vagy a Légiforgalmi Irányító Központ Ferihegyen, továbbá több borászat és számos lakóház. Az Ybl-díjas építész tervezési tevékenysége mellett a BME graduális és posztgraduális képzéseiben is részt vesz.
1977-ben diplomázott a Budapesti Műszaki Egyetemen. Tervezőnek készült, de már egyetemi évei alatt az építészettörténet volt a kedvenc tantárgya. Tíz éven át tervezőként dolgozott, előbb a Középülettervező Vállalat vári irodájában, majd az Általános Épülettervező Vállalatnál. 1986-tól a Magyar Építőművészet folyóiratot szerkesztette. 1990 óta a MOME Építészeti Tanszékének, majd Elméleti Intézetének tanára. Részt vesz az MTA Építészettörténeti- és Elméleti Bizottságának munkájában, 2003 óta pedig az MTA köztestületi tagja. 2015-ben a művészettörténeti tudomány doktora címet nyerte el az MTA-n. Az oktatás mellett fő tevékenysége az építészettörténeti és elméleti kutatás. Az Ybl-díjas építésztörténész a huszadik századi magyar építészet egyik legnagyobb ismerője.
1971-től a Műegyetemen építészetet tanult, majd az Iparművészeti Főiskola Belsőépítészet Szakán diplomázott 1977-ben. Ezután a Filmgyár látványtervezőjeként dolgozott. A Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar építész-tervezőművész a közép európai régiót a hatások gyűjtőhelye és kiindulópontjaként értelmezi építészeti alkotásaiban, törekedve a klasszikus-kortárs építészet ütköztetésére. A 80-as évektől tartják számon meghatározó, kiemelkedő építészként. 1990-ben megépült NA-NE Galéria építészeti munkájának egyike. 1996-ban ő képviselte Magyarországot a VI. Velencei Nemzetközi Építészeti Biennálén, ahol a tradíciót radikálisan megújító építészetével kimagasló nemzetközi sikert ért el. Építészeti tervei elsősorban Kínában, az Egyesült Államokban és Németországban valósultak meg.
1956-ban diplomázott a Budapesti Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Tervező Karán, majd mesteriskolásként 1958-ban a Szendrői Jenő vezette Ipartervbe került. Az Ybl-díjas építész nevéhez fűződik a műemléki védelem alatt álló büki templom belső terének kialakítása, a sashalmi és kőbányai16 tantermes iskola, a budapesti Láng Gépgyár kultúrháza, a Semmelweis utcai OTP székház, Hajnóczy és Hertelendi utcai lakóházak, a Rákóczi téri és a Vámház körúti Csarnok rekonstrukciója. Amely a FIABCI, a legnagyobb nemzetközi ingatlanszakértői szövetség nagydíját is elnyerte. Tanított az ottawai Carleton egyetemen, a PTE címzetes egyetemi tanára.
1980-ban diplomadíjjal végezte el a BME Építészmérnöki Karát. 1983-tól művészettörténetet hallgatott az ELTE Bölcsészkarán. 1983-ig a MÉLYÉPTERV–ben, majd a Bp. Főv. VI. kerületi IKV Tömbrehabilitációs irodáján dolgozott. 1986-tól a KÖZTI Zrt. tervezője, 2015-től stúdióvezető. Legfontosabb művei: a Sándor-palota helyreállítása, a Deák-téri evangélikus templom és a veszprémi Szent Mihály székesegyház külső helyreállítása, a Várkert Bazár és a Zeneakadémia rekonstrukciója, a Káposztásmegyeri református templom. A budavári Lovarda és Főőrség újraépítése. Az építészet mesterei sorozatban Medgyaszay Istvánról jelent meg könyve. Ybl-díjas építész.
A BME-n végzett építészmérnökként, majd ösztöndíjasként a Bécsi Képzőművészeti Akadémia Mesteriskoláján tanult. Az Archikon Építésziroda egyik alapítója és vezető tervezője. A környezettudatos építészetben úttörő százlakásos passzívház és Meséskert óvoda, vagy a műemlék rekonstrukciók, mint az Andrássy úti Il Bacio és Hotel Moments, a Budai Vigadó, a Palatinus strand, vagy a készülő Párizsi udvar egyaránt nagyvonalú gondolati tisztaságról és következetességről tanúskodik. Több épülete kapott Budapest Építészeti Nívódíjat, Média Építészeti Díjat és egyéb elismerést, a tervező Ybl-díjban és regionális Prima díjban részesült.
1977-ben végzett a Budapesti Műszaki Egyetemen. A kisfaludi evangélikus templom, a békásmegyeri evangélikus templom és idősek otthona mellett olyan kiemelkedő értékű műemlék épületek helyreállításának tervezésében vett részt, mint a budai Sándor-palota, a sopronbánfalvai volt karmelita kolostor, vagy a budapesti Zeneakadémia. E helyreállításokat ICOMOS, illetve nemzetközi ingatlan fejlesztési díjjal jutalmazták. Szakmai tevékenységét Ybl Miklós-díjjal ismerték el. A műemlékvédelem területén végzett tervezői, valamint magyar és angol nyelvű egyetemi oktatói munkájáért Forster Gyula-díjat, majd Rados Jenő-emlékérmet kapott. A Zeneakadémia helyreállítása az Europa Nostra/Európai Unió Örökségvédelmi Nagydíját nyerte el. 2016-ban a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjává választották.
1967-ben diplomázott a Magyar Iparművészeti Főiskolán, amelynek 1985 óta oktatója. Első munkáját mesteriskolásként a Köztiben kapta: az EMKE szálló Maxim mulató belsőépítész tervezője volt. Itt tervezte a Műszaki könyvtár Szolgáltatóházát, a Fő-utcai irodaházat és a Békéscsabai megyei könyvtárat is. További munkái: Margitszigeti nagyszálló építészeti és belsőépítészeti rekonstrukciója, Art-Hotel, Remetekertvárosi Óvoda, Herendi Porcelán Múzeum belsőépítészeti és építészeti kialakítása, pásztói evangélikus templom, Raoul Wallenberg vendégház, Völgyikút Ház, Dunapest Rezidenciák, Duma színház, a MOME Műhely-,Műterem-Médiaház. Munkásságát Kotsis Iván-éremmel, Érdemes művész kitüntetéssel, Ybl-, és 3- szor Pro-architectura-díjjal ismerték el.
1967-ben végzett aranydiplomás építészmérnök (BME). Kétéves kivitelezői gyakorlat után kezdte el tervezői pályafutását. 1979-ben a Kiskunsági Nemzeti Park székházának tervezéséért Ybl Miklós-díjat kapott. Építészi és belsőépítészeti munkássága főként az Alföldhöz és Kecskeméthez kötődik, ahol jelentős középületeket, főtéri rekonstrukciókat, ipari és lakóépületeket, valamint műemléki felújításokat tervezett. Települési főépítészként is tevékenykedett: Dabas (25év); Cegléd (23év); Újhartyán. 2014-ben Főépítészi Életmű Díjban részesült. A pécsi építészképzésben 30 évig oktatott c. főiskolai és c. egyetemi tanárként. A szabad művészetek doktora (DLA) és az építőművészet habilitált doktora (Dr.).
Ybl Miklós-díjas építész. 1970-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett építészmérnöki diplomát. Jelentősek ipari-, egészségügyi es kereskedelmi épületei. Többek között a Campona Szórakoztató- és Bevásárlóközpont Budafokon, vagy a 24 tantermes általános iskola, hat csoportszobás óvoda, zeneiskola, hangversenyterem és sportcsarnok együttese Szigetszentmiklóson. Számos családi- és társasház színesíti építészeti tevékenységét. 2003-ban alapította meg a HAP Galériát, amelyben több mint száz kiállításon mutatta be a múlt század legjelentősebb hazai építészeinek és Sopron jelentős képzőművészeinek munkásságát. Tizenkettedik éve adjak át a Galériában az általa alapított Molnár Péter-emlékdíjat fiatal építészeknek. Építészeti értékeink megmentésében és megismertetésében való folyamatos tevékenységéért 2005-ben Kós Károly-díjjal jutalmazták. 2010-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagjává választotta.
Ybl-díjas építész. 1975-ben szerzett diplomát a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Karán. Számos középületet tervezett: Pécsváradra tanuszodát és sportcsarnokot, Siklósra könyvtárat. Gyakran vállal feladatot nehéz sorsú, bajban lévő közösségek megsegítésére, így Mánfára a Collegium Martineum, Sajókazára a Dr. Ámbédkár iskola új épületét tervezte. A délszláv háború után templomrekonstrukciókban vett részt, az Ormánságban református fiatalok, Pécs környéki falvakban fiatal roma házaspárok számára alakított át pusztuló parasztházakat. Legtöbb munkája és élete Pécshez köti. Szemléletét egyszerre jellemzi a modernista hagyomány tiszta és pontos logikája és az egyedi helyzet iránti empátiából születő, poétikus megfogalmazás. Különleges családi házai, a belvárosban található belsőépítészeti munkái, az Uránvárosi Laterum munkásszálló átalakítása, avagy a lakótelep szélén megépült 120 lakásos szociális bérház-komplexum a kritika által ünnepelt alkotások. Műemléki környezetben is több munkája valósult meg: legújabban a hosszúhetényi malom megmentésével létrehozott vendéglő vonzott nemzetközi figyelmet.
1989-ben szerzett diplomát a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki karán. 1992-94 között végezte el a Mesteriskola XII. ciklusát. A diploma megszerzése óta a Középülettervező Vállalatnál (jelenleg KÖZTI Zrt.) dolgozik, kezdetben Marosi Miklós munkatársaként, 2000-től stúdióvezetőként. Jelentősebb megvalósult munkái közé több irodaház, lakóház, a Liszt Ferenc Repülőtér SkyCourt épülete, valamint a Kossuth tér felszíni rendezése, az Országházi Látogatóközpont és Múzeum tartozik. Tervezői tevékenysége mellett számos szakmai szervezetben vállal feladatot. A Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki karának meghívott előadója, diploma bizottsági elnöke. 2012 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Eddigi munkásságát többek között Pro Architectura és Ybl díjjal ismerték el.
Az Ybl-díjas építész bár korábban különféle kórházépületek és lakóépületek is születtek a tervezőasztalán, ma elsősorban családi házakat tervez. Elegáns, tiszta vonalú, egyszerű, természetes anyagokból készült építmények jellemzik munkásságát. Az ő házain mindig érzékien tapintható a tégla, a kő, a fa és az üveg. Úgy gondolja, a környezethez való alkalmazkodás lényeges módja a jelenidejűség felismerése, hiszen bármely kapcsolódásnak ez elemi feltétele. Azt tapasztalja, amikor a kép többet mutat, mint a megkomponáltság, számára akkor nyeri el a ház az “érvényességét”. Az egyszerűség eleganciájával megtervezett, nyugodt, harmonikus házai olyan inspiráló példái az illeszkedésnek és a környezettel folytatott párbeszédnek, ami csak keveseknél születik meg. A Magyar Építőművész Szövetség Mesteriskolájának oktatója, és az Iparművészeti Egyetemen a leendő építészdoktorokat tanítja, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja.
Építőművészete a helyből és a hely minőségéből ered, amelyhez az építészet globális nyelvezete iránti fogékonyságával és érzékenységével közelít. Tudatosan és racionálisan ahhoz a tájhoz köti munkáit, amelyből azok kinőnek és amelyhez illeszkednek. A több száz éves múlttal rendelkező Rácz fürdő az ő tervei alapján éledt újra. Legutóbbi munkái között szerepel még a négyes metró Rákóczi téri állomásának tervezése és a Várkert bazár belsőépítészeti megújítása.
A Magyar Köztársaság Lovagkeresztjével kitüntetett, Ybl-díjas, Károly Gáspár -, Europa Nostra- és Csonka Pál díjas építész a kortárs evangélikus templomépítészet meghatározó alakja, nevéhez számos templom és egyéb szakrális épület kötődik. Gondolkodásmódjára az egyszerűség, az áttekinthetőség, formálására visszafogott nagyvonalúság jellemző. Ipari épületektől, sportlétesítményeken keresztül, lakóházakon át, az egyházi épületekig, műemléki épületrekonstrukciókig, filmstúdióig számtalan épületet jegyez. Résztvevője a Millenáris Park, valamint a Megyeri híd építészeti megformálásának. A sportlétesítmények és az irodaházak mindegyikét alapvetően a használhatóság, azaz a jó funkció jellemzi. Egyházi épületei is olyan homlokzat és tömegformálásúak, hogy azokba belépve az ember meg sem lepődik a magától értetődő, az egyént befogadó látványtól.
Ybl és Kós Károly-díjas építész, aki a kortárs magyar építészet egyik legismertebb, sokak számára példaképnek tekintett személyisége. Diplomáját a Műegyetemen szerezte. Mélyen elkötelezett a vidéki életforma és annak építészeti környezete, a hagyomány jelentőségének újraértelmezése iránt. A Mesteriskola elvégzése után az Őrségbe, majd Vendvidékre költözött, építészeti tevékenységét azóta ott folytatja. Alkotásai közé tartozik közel ötven családi lakóház, nagyobb részük az Őrségben és Vendvidéken, illetve kisebb középületek, mint a Táncpajta és Teázó Őriszentpéteren, vagy a Füveskert és Teaház Orfaluban. Közel másfél évtizede oktat egyetemeken, jelenleg a soproni Alkalmazott Művészeti Intézet igazgatója és tanszékvezetője.
Czigány Tamás meghatározó személyiség a kortárs magyar építészetben és építész-oktatásban. Az Ybl Miklós-díjas építészmérnök és egyetemi docens építészeti világa a csendről, a rendről és az apró részletekben rejlő építészeti, anyag-és arányfinomságokról szól. Számos munkája kötődik a római katolikus egyházhoz, illetve a bencés szerzetesrendhez. Nevéhez több kiváló középület tervezése is fűződik, különösen Pannonhalma Bencés Apátságának legújabb kori épületei közül. Tervei alapján épült meg az az oltár, amely alatt a Győrbe látogató II. János Pál pápa misézett. Pannonhalmi zarándokháza a Cseider-völgyben (Papp Róberttel és Cseh Andrással közös munkája) bejárta a világsajtót és elnyerte az AIT Award Global díját, a magyarországi sajtó pedig a Média Építészeti Díjával jutalmazta.
Pálfy Sándor építész és urbanista az utóbbi évtizedek kiemelkedő alkotója, aki egyetemi tanárként is nagy hatással van a kortárs magyar építészetre. Jelentősebb munkái közé tartozik Budapest II. kerületében a Csejtei utcai lakópark három épülete, a margitszigeti Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda bővítése, a lágymányosi Infopark C jelű irodaépülete, a szombathelyi Arena Savaria, valamint Budapest I. kerületében található Alsó-Víziváros részletes rendezési terve. A MAB plénumának két cikluson keresztül tagja és a Műszaki Tudományok Bizottságának két évig vezetője is volt. A Budapesti Műszaki- és Gazdaságtudományi Egyetem Urbanisztika Tanszékét hét éven át irányította. 2013-ban a Magyar Építész Kamara tisztújító küldöttgyűlése az Ybl–díjas építészt elnökségi taggá választotta. 2014. március 15-én a Magyar Érdemrend tisztikeresztje kitüntetésben részesült.
Középületek és lakóházak tervezése mellett belsőépítészeti és műemlék-felújítási munkái is ismertek. A természetességre törekszik, a meglévő épített és természeti környezeti elemekhez való arányos kapcsolódásra. Fontosnak ítéli a városi léptéktől, az apró részletekig terjedő megismerést, az erre alapozott tervezést. 1987-től tanít a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki karán, hallgatóival, munkatársaival közösen gyakorolva, fejlesztve alkotói módszerét. A történelmi városok struktúrájához alkalmazkodó építészeti tevékenységét 1993-ban Ybl Miklós-díjjal ismerték el. 1995-ben megkapta az Év lakóháza-díjat, 2000-ben pedig Széchenyi professzori ösztöndíjat nyert.
Akármit tervez – lakótelepet, templomot, családi házat, iskolát, kórházat, könyvtárat, egyetemet –, a gondolatok térré és történetté alakításának problematikája izgatja. Az Ybl-díjas alkotó 2003-ban Év Háza elismerést, 2006-ban a Debreceni Élettudományi Épület tervezéséért, 2013-ban a Pesti Piarista Központ rekonstrukciójáért Pro Architectura díjat, 2011-ben utóbbiért Philip Rotthier-díjat és Reitter Ferenc díjat kapott. Tanít az Építész Mester Egylet Mesteriskolájában, a Budapesti Műegyetem posztgraduális kurzusain, valamint a győri egyetemen.
A Kossuth- és Ybl – díjas építész Pécs építészetének és örökségvédelmének meghatározó alakja. Ő tervezte többek között a pécsi Dóm Múzeumot, a pécsi Expo Centert, a Szentágothai János Kutatóközpontot. A pécsi ókeresztény mauzóleum helyreállítása országosan ismertté tette nevét, amely 2000-ben világörökségi diplomát kapott. Számos családi háza közül összesen ötöt ismertek el Az Év Lakóháza-díjjal. Komoly érdemei vannak a pécsi építészoktatás megszervezésében is, a Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki Karának létrehozása rendkívüli jelentőséggel bír. Tizenegy Junior Prima díjas hallgatója volt eddig.
1966 és 1985 között az IPARTERV építésze. 1986 óta tanít a Budapesti Műszaki Egyetemen, ahol 18 évig tanszékvezető volt. 2002 és 2006 között az intézmény dékánja, ma professor emeritus. Több országos építészeti tervpályázat győztese. A Népligeti Buszpályaudvar a Táncművészeti Főiskola, a Műegyetem Q épülete, a Veszprémi Könyvtár és a Siemens Irodaház tervezője. Nevéhez fűződik a Szemétégetőmű és a Tüskecsarnok tervezése is. Könyvek, szakmai írások szerzője. 9 évig a Magyar Építőművészek Szövegségének főtitkára volt. Munkásságát Kossuth-, Ybl- és Pro Architektúra díjjal is elismerték.
1976 és 77 között a LAKÓTERV tervező építésze volt. 1977 óta tanít a Budapesti Műszaki Egyetemen. 1992 óta a Rajzi és Formaismereti tanszék vezetője, 1995-2010 között az Építészkar idegen nyelvű képzésének dékán helyettese. Számos lakóépületet tervezett. Nevéhez fűződnek a kecskeméti SOS Gyermekfalu tervei, a Dunamenti Hőerőmű 10-11. blokk, a debreceni Kölcsey Központ és a miskolci Kemény Dénes Sportuszoda belsőépítészeti tervezése. Számos publikációja jelent meg a szaklapokban. 2001 óta a Magyar Mérnökök és Építészek Világszövetségének elnöke. Munkásságát Ybl Miklós-díjjal is elismerték.
Pályáját a VÁTI műemléki irodájában kezdte, 1997 óta önálló tervezőirodáját vezeti. 1987 óta oktat környezetépítészetet a Műegyetem Lakóépület-tervezési tanszékén. Utcák, terek, történeti városrészek és parkok tervezésével, szobrok környezetalakításával foglalkozik. Főbb munkái: a Nemzeti Színház parkja, a sárospataki várkert, Szeged belvárosa, a csákvári Esterházy, a hajósi érseki kastély kertjeinek újjáélesztése, a budapesti Szent István Bazilika környezete, a Holocaust Múzeum kertje. Dolgozott Pannonhalmán, Gödöllőn. Munkásságát Europa Nostra és Ybl Miklós-díjjal is elismerték.
A Budapesti Műszaki Egyetemen és az Építész Mesteriskolában is tanított. Jelenleg a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem professzora. Több budapesti lakóházat, irodaházat és közösségi épületet tervezett. Nevéhez fűződik az óbuda-újlaki plébánia bővítése hittantermekkel, a visegrádi Erdei iskola és a herendi Porcelánium. 1994-ben az Expo magyar pavilonjával nyert pályázatot. Első jelentős műve egy badacsonytomaji üdülő, melynek tervezéséért Ybl Miklós-díjat kapott. Munkáival szerepelt a 2002-es velencei Építészeti Biennálén. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja.
1964 óta magántervező. Műtermében kulturális, oktatási, igazgatási, egyházi és egészségügyi nagyberuházások tervezésével foglalkozott: a pécsi Klinikákkal, a Nyíregyházi Művelődési Központtal, a Nemzeti és a Néprajzi Múzeummal, a Vadászati Világkiállítás pavilonjaival. A Nyugat-magyarországi Egyetem Professor emeritusa. Főszerkesztője a Magyar Iparművészet folyóiratnak, alapító elnöke volt a Nemzeti Kulturális Alapnak. Mintegy félszáz magyar kiállítást tervezett és rendezett külföldön. 14 kötet szerzője, Munkácsy-díjas Érdemes Művész, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke.
A magyar építőművészet iskolateremtő egyénisége. A Budapesti Műszaki Egyetem építész karán szerzett diplomát. 1985 óta címzetes egyetemi tanár. Jelentősebb munkái: a Gellérthegyi víztároló, a Budai Vár Koldus-kapuja, a mohácsi Nemzeti Emlékhely, a Hannoveri Világkiállítás Magyar Pavilonja, Zalaegerszeg, Pásztó és Baja városközpontja, a Millennium Tower, a RaM, lakóparkok, valamint családi házak és templomok, köztük a nemzetközi zarándokhellyé lett sényei kápolna. Idei két nagy műve: a RaM és a Mohácsi Nemzeti Emlékhely új üvegkupolája. Munkásságát Kossuth-díjjal is elismerték.
A Budapesti Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán szerzett diplomát. 1984 és 1990 között a MÉSZ Mesteriskola vezető építésze volt. 1996-2004-ig a Budapesti Építész Kamara elnökségének tagja. Túlnyomórészt középületek, főként oktatási-nevelési és egészségügyi épületek tervezése fűződik nevéhez. Főbb alkotásai: négylakásos társasház a Rókushegyen, a Pestújhelyi Kórház sebészeti épülete Tomay Tamással, a debreceni Szívsebészeti Klinika, a pécsi Kardiológia, és a budapesti Sportkórház új épületei Csikós Zoltánnal. Munkásságát Kossuth-díjjal is elismerték.
1975-ben szerzett diplomát a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán. Elsősorban templomok és iskolák tervezője. Három évig New Yorkban dolgozott. 2000-ben nyitotta meg saját építészirodáját Budapesten. 2004 óta a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Építész Tanszékének vezetője. Tervezés és tanítás szerves egységet alkot munkásságában. Válogatott munkái: Evangélikus templom Dunaújvárosban, Evangélikus templom Balatonbogláron, HUNGAROCONTROL Székház Budapesten, Római katolikus templom Gödöllőn és az Aszódi Evangélikus Gimnázium. Ybl Miklós-díjas alkotó.
A Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán szerzett diplomát 1980-ban. Ettől kezdve a tanítás, az építészeti tervezés és az aktív közéleti tevékenység végigkíséri pályáját. Főleg kulturális épületeket tervez. Főbb középületei: Görög katolikus templomok Kazincbarcikán és Fehérgyarmaton, Római katolikus templomok Sopronban, Budapesten és Győrben, a Hittudományi Főiskola épülete Nyíregyházán, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai Kar épülete Budapesten, a MATÁV Igazgatási Központja Budapesten, a Krisztina körúton. Legújabb művei a Pécsi Tudásközpont és szülőfalujának, Hernádnak a községháza. Munkásságát Kossuth-díjjal is elismerték.
1958 óta tervező építész. MÉSZ alapító tag, a BME óraadó tanára, a MÉSZ Mesteriskola mestere. Megépült épületei többek között: Zsigmond téri lakóépület, Csillagtelep lakótelep, Jászberényi fürdőépület, Budapest Nagyothallók Intézete, Keszthely Festetics kastély rekonstrukciója. Munkatársai ebben: Csontos Csaba, Dobozi Miklós, Detre Villő, Atrium Hyatt hotel a Roosevelt téren, Gödöllői Biotechnológiai Kutatóközpont, Irodaház a Rákóczi út és a Múzeum körút sarkán, Nagykanizsai könyvtár, Nagykanizsa, Medgyaszay ház bővítéses rekonstrukciója. Munkásságát Ybl Miklós díjjal és Kossuth díjjal ismerték el.
1944-ben született Budapesten. Alapító tagja volt a Pécs Csoportként ismert, Csete György vezette alkotóműhelynek, majd alapítója és mestere a Kós Károly Egyesülésnek. A Pécsi Tudományegyetem címzetes tanáraként részt vesz az építészképzésben. A föld- és vályogépítészet egyik hazai kezdeményezője. Fontosabb tervezési munkái: pécsi Oktatási és Nevelési Központ, szállodák, gyógy- és élményfürdők Hévízen, Nagyatádon, Tapolcán, Egerszalókon, Szovátán. 1993-ban Ybl-díjjal jutalmazzák, 2001-ben DLA fokozatot kap, majd 2008-ban a Pécsi Tudományegyetem habilitált doktorává avatja.
A Középülettervező Vállalat tagja, 1990 óta stúdióvezető. A kőszegi SOS Gyermekfalunak, a Gandhi Alapítványi Gimnáziumnak és Tornacsarnokának, a Knorr-Bremse Kutató központnak, a Pannonhalmi Főapátság fogadó épületének, valamint több magyar nagykövetség épületének tervezője. A Budapest Sportaréna koncepcióalkotó vezetőtervezője. Számos szakmai szervezetben vállalt feladatot, 2007 óta a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki karának Diploma bizottsági elnöke. Munkásságát számtalan kitüntetéssel, köztük Ybl Miklós díjjal is elismerték.