„A díj életre hívóinak, mai gondozóinak és támogatóinak célja, hogy az értékek elismerésével értéket teremtsen, s a példaképek kiemelésével példát nyújtson„
„A díj életre hívóinak, mai gondozóinak és támogatóinak célja, hogy az értékek elismerésével értéket teremtsen, s a példaképek kiemelésével példát nyújtson„
Nincs díjazott.
Nincs díjazott.
A Képzőművészeti Főiskolán 1977-ben végzett festő szakon, de a képek mellett síkplasztikákat, szobrokat és az utóbbi 20 évben művészkönyveket is készít. Korai alkotói periódusát a fotóhasználaton alapuló hiperrealista művek jellemezték, e munkáiban a képzelet és a valóság kettőssége teremtett feszültséget. Az 1980-as évek közepétől a kollázstechnika segítségével szobrokat megidéző táblaképeket és háromdimenziós képszobrokat alkotott, majd a geometrikus absztrakció irányába fordult. 2012-ben művész doktori fokozatot (DLA) szerzett. A Munkácsy Mihály-díjas alkotó a Magyar Művészeti Akadémia tagja.
A képzőművészet számos ágában dolgozik: festészet, grafika, könyvillusztrálás, plakáttervezés, díszlet- és látványtervezés, animációsfilm készítés. Alkotásai a népi kultúra hagyományainak jelenkori megidézését, metaforikus nyelvének továbbélését szolgálják, de lényegesnek tartja a modern művészet szín- és formakincsének, kompozíciós elemeinek, transzformációinak tudatos használatát. Illusztrátorként a magyar- és a világirodalom számos alkotását tette élményszerűvé a gyerek és a felnőtt olvasók számára. Látványtervezőként legjelentősebb munkája a Nemzeti Színház rajzfilmbetétekkel gazdagított Holdbeli csónakosa.
A művész alapanyaga a fa és a bútorgyártásban is alkalmazott rétegelt lemez. Fából faragott plasztikus tárgyainak mesterségbeli fogásait maga dolgozta ki. Figuratív kompozíciói és titokzatos tárgyszobrai hallatlan leleményesen alakított, szívós munkával kivitelezett, öntörvényű formarendbe foglalt alkotások. Az ezredforduló utáni években született munkák a teret különleges módon hatják át és szervezik maguk köré: zárt és megnyitott felületekkel, palástokkal övezett tömegekként. A Munkácsy Mihály-díjas alkotó szerint munkássága az imádság vagy spirituális praxis egyfajta sajátosan mai, modern formája. A Magyar Művészeti Akadémia tagja.
Nincs díjazott.
Kilenc éves korában kezdett el animációkat készíteni. Később festőként, illusztrátorként, fotográfusként dolgozott. Számítógépekkel 1983 óta dolgozik, a digitális művészet egyik úttörő és meghatározó magyarországi alkotója. 1992-ben meghívott művész volt a karlsruhei ZKM Vizuális Média Intézetében, majd később az intézet kutatócsapatának a tagja lett. Tanított és dolgozott Magyarországon, Németországban és Japánban. 2010 óta a School of Creative Media, City University of Hong Kong egyetemi tanára. 2013-tól a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem címzetes egyetemi tanára. 2019-ben ő képviselte Magyarországot az 58. Velencei Biennálén.
1974-ben végzett a Magyar Iparművészeti Főiskolán. A 70-es években kezdte pályafutását textilművészként. Egy idő után az iparművészet keretei szűknek bizonyultak számára, így később már konceptuális művészként más természetes anyagokkal is elkezdett dolgozni, sajátos formátumú szobrokat és installációkat alkotva. Napjainkban a performansz valamint a videóinstalláció is része a munkásságának. Tematikájukat illetően alkotásai leggyakrabban a természetre, az emberi lét kulcsfontosságú fogalmaira (élet-halál), illetve ennek lényegi mozzanataira reflektálnak. A Ferenczy Noémi- és Érdemes Művész díjas alkotó a Magyar Művészeti Akadémia és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja.
1963-ban végezte el a Magyar Képzőművészeti Főiskolát. A Kossuth-, Herder- és Munkácsy-díjas művész életművét a geometrikus absztrakció jellemzi. A 70-es évekig az amerikai minimalizmus jegyében hozta létre kompozícióit, majd a tengerentúli és az európai nonfiguratív hagyományokat ötvözve fejlesztette tovább festészetét. A 80-as években a posztmodern hatására szecessziós, barokkos, a népművészethez, a magyar festészeti hagyományokhoz kapcsolódó elemeket sem nélkülöző motívumkészletből építkezett. A 90-es évektől építészeti konstrukciókkal rokon kompozíciókat alkotott. Legújabb képein újra megjelennek a festészettörténeti utalásokkal gazdagított illuzórikus terek.
1961-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskola képgrafika szakán. Pályája pszicho-realisztikus rézkarc sorozatokkal indult. Az 1960-as évek végétől műveit a mozgás-változás, eltolódás jelenségeinek kutatása jellemzi, eszközei fotóval és filmmel bővültek, ezekhez szervesen kapcsolódnak festett Kvázi képei, festett terei és teres, lebegő hatású képtárgyai. A geometria, a szín- és forma érzékelés elméletein és tapasztalatain alapuló sorozatai egyszerre játékos kísérletek és tudományos igényű megfigyelések. Alkotótevékenysége mellett fontos pedagógiai és művészetszervező munkássága. 2017-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia elnöke.
1975-ben Kolozsváron a Képző-és Iparművészeti Főiskola Gobelin szakán végzett. Ruhatervezéssel, báb- és díszlettervezéssel is foglalkozott. A 90-es években népi és történelmi ihletésű öltözékeket tervezett. Saját műfajt alkot: egyedi technikával megvalósított, monumentális bőrkollázsokat hoz létre. 2002-től Shakespeare szonettjeiből kalligrafikus papírkollázsokat készít. Művei megtalálhatók hazai és külföldi múzeumokban. A 20. század elején létrejött európai hírű Gödöllői Művésztelep szellemi hagyományait folytató, 1998-ban alakult Gödöllői Iparművészeti Műhely alapítója, vezetője.Ferenczy Noémi- és Körösfői-Kriesch Aladár-díjas művész.
Harminc éven keresztül dolgozott a Nők Lapja szerkesztőségében fotóriporterként, majd, mint a lap művészeti szerkesztője. 1991 és 1999 között a Színház című folyóirat képszerkesztője. 1999-től szabadúszó fotográfus. Magyarországon dokumentarista fotográfusként lett ismert. Tíz éven keresztül követte egy ingázó munkás életét, ebből a munkából készült A vendégmunkás című albuma. Több mint öt évtizedet szentelt az eltűnő paraszti életforma és kultúra megörökítésének, főleg Erdélyben. A Kossuth-díjas Nemzet Művésze kiállításait 16 országban mutatták be, itthon az elmúlt évben a Magyar Nemzeti Galériában Folyamatos emlékezet címmel.
Diplomát szerzett a Krakkói Képzőművészeti Akadémián, a Koppenhágai Királyi Képzőművészeti Akadémián, majd Mesterképző a Magyar Képzőművészeti Főiskolán 1972-ben. Digitális kollázsokat, filmeket, plakátokat, készít. A La Corona d’Alloro díjas művész több nagyvárosban is bemutatkozott önálló kiállítással, többek között Brüsszelben, Moszkvában, Canberrában, Shanghaiban és Los Angelesben. Kategóriagyőztes lett a Gravity of Light című filmje a MashRome olasz filmfesztiválon. Tagjai közé választotta az Alliance Graphique Internationale (AGI). Tagja a Magyar Filmakadémiának, a Magyar Plakáttársaságnak, a Magyar Képző és Iparművészek Szövetségének.
13 évesen, 1956-ban lefényképezte a forradalom helyszíneit. A sokáig rejtegetett képek, csak 2005-ben kerültek elő. Azóta bejárták a világot, a Műcsarnokban, Bécsben, Washingtonban idézték a magyar forradalmat. Pályája nem a hagyományos fotográfusi utat követi. A képző- és fotóművészet határain álló, a határokat nem ritkán átlépő képei gyakran egy parányi valóságrészlet makronagyításai. 1970-től 73-ig részt vett a Balatonboglári Kápolnatárlatokon. Ekkor készült a világszerte legismertebb képe a Törvénytelen Avantgarde. 2008-tól a digitális fotográfia új lehetőségeit kutatja. Balogh Rudolf- és Demeter-díjas fotóművész. A Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.
Az 1960-as években készült portréi után az 1970-es évek elején konceptuális indíttatású, realista képeket festett, majd a fénykép eszközével folytatta mű és környezete, mű és befogadó viszonyával kapcsolatos kutatásait. A képpel, mint tárggyal és a fényképezéssel, mint szereppel foglalkozott. 1985-ben kezdte el absztrakt Fej-sorozatát, ami monumentális sorozattá bővült. A képek egyetlen motívuma itt a téglalapba foglalt ovál forma, amely sokrétű értelmezési lehetőséget hordoz. A Munkácsy – és Herder-díjas festő 2000-től társadalmi kérdéseket tematizáló nagyméretű realista képeket fest. Változatos életművének elemei szuverén logikával épülnek egymásra.
Balázs Béla-díjas fotográfus, filmrendező. 1970. szeptember 1-jétől a Magyar Televízióban asszisztensként, szerkesztőként, majd a Filmművészeti Főiskolán végzett tanulmányai után 1972-től 2002-ig rendezőként dolgozott. Első filmjét (Fejfák) a református temetők sírjeleiről készítette 1973-ban. Az elmúlt évtizedekben több mint száz képzőművészeti (zenei, irodalmi) filmet készített a Nagyszentmiklósi kincstől a középkori magyarországi művészet legszebb emlékein át (A Szent Korona, Szent László herma, Halotti beszéd) Csontváry-ig. Ezek mellett a népi vallásosság tárgyi emlékeinek bemutatását tekintette legfontosabb feladatának. Filmjeiben a zenei és képzőművészeti alkotások vizuális megjelenítési lehetőségeit, az alkotó interpretáció formáit kereste. Az elmúlt negyven évben mintegy félszáz kiállítása volt a Vigadó Galériától Krakkóig, Tihanytól Párizsig, Rómától Alsópáhokig. Első könyve, a Fejfák 1975-ös megjelenése óta mostanáig 12 fotóalbuma jelent meg. A Magyar Művészeti Akadémia tagja.
Munkácsy Mihály-díjas képzőművész. Szakközépiskola után barátjával kétszemélyes autodidakta művésztelepet alapított a Tisza-parton. 1975-ben fölvették a Fiatal Képzőművészek Stúdiójába. Szentendrére került, ahol bekapcsolódott a Vajda Lajos Stúdió munkájába. Alkotói időszakában diplomázott Pécsett, majd habilitált a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen. Művészetének témája a mezőgazdaság, a falusi élet. Sokoldalú művészeti tevékenysége során a paraszti munka eszközeit és anyagait is felhasználja szobraihoz, képeihez, installációihoz. Művei finom iróniával, szeretetteljes groteszkséggel jelenítik meg azokat az abszurditásokat, amelyeket a vidéki létforma felemás kelet-európai modernizációja hozott magával. Budapesten 1978-ban rendezte első kiállítását – azóta folyamatosan jelen van hazai és külföldi tárlatokon. Háromszor szerepelt a Velencei Biennálén, részt vett a Párizsi és a Sao Paulo-i biennálén is. Alkotásai számos külföldi és hazai közgyűjteményben megtalálhatóak. Egyetemi docensként oktat a Magyar Képzőművészeti Egyetemen.
Balázs Béla-díjas fotográfus, fotóriporter. 1963-tól kezdett ismerkedni a fényképezéssel. 1968-1986: a Magyar Távirati Iroda fotóriporter-munkatársa. 1987-től kilenc éven keresztül az ózdi kohászat leépülését dokumentálta, s ezzel a fotósorozatával 1992-ben elnyerte a W. Eugene Smith Memorial Fund (New York) ösztöndíját. A való világ vizuális értelmezése, az ember és környezetének sajátos dokumentatív ábrázolása érdekli képei alkotásakor. 1975-ben és 1978-ban aranyérmet nyert a World Press Photo pályázatán. 1991-ben Pulitzer Emlékdíjat, 2004-ben Érdemes művész és Magyar Fotográfia Nagydíjat, 2016-ban Kiváló művész díjat kapott. 2012-től a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. Több száz csoportos kiállításon szerepelt alkotásaival Kínától Indiáig, Amerikától Esztergomig; egyéni tárlatainak a száma meghaladja az hatvanat – Pozsonytól New Yorkig. Hét fotóesszé albuma jelent meg. Számos jelentős közgyűjtemény és galéria őrzi a műveit.
A magyar képzőművészek középgenerációjának kutató szellemű festője, akit főiskolai tanulmányai kezdetei óta a festészetelméleti és művészetbölcseleti kérdések vizualizálása foglalkoztat. 1987-től a Magyar Iparművészeti Főiskola oktatója. 1990-től a Magyar Képzőművészeti Egyetem festőtanára. A főiskolai tanítás megkezdése időben egybeesett a monokróm festészet iránt mutatott érdeklődésével, ezért a pedagógiai munkát összekapcsolta az őt foglalkoztató művészi problémákkal, és bevezette a főiskolán a monokróm festészeti programot. A nyolcvanas évek elején megjelenő új festészeti tendenciák őt sem hagyták érintetlenül, műveiben univerzális, a keleti bölcseletet és az európai filozófiát magában foglaló gondolkodásmód testesül meg. Alapvetően a természetes és mesterséges képi világ, a festett és gépi kép, tágabb értelmezésben a valóság és művészet viszonyát vizsgálja, változatos vizuális megoldásokkal. Meglehetősen összetett, ugyanakkor rendkívül festői fogalmazásmódot alakított ki. Festményei egyszerre intellektuálisak és anyagszerűen érzékletesek. 1991-ben Munkácsy Mihály-díjat kapott, 1997-ben Széchenyi Professzori Ösztöndíjban részesült.
A Munkácsy Mihály-díjas, érdemes művész az Egri Tanárképző Főiskolán szerzett rajzszakos diplomát 1964-ben. Az 1960-as évek közepétől induló magyarországi képzőművészeti avantgárd „újhullámának” egyik fő szervezője. Kezdeti lírai szürrealisztikus képei után főleg az anyagstruktúrák és a velük kialakított plaszticitás foglalkoztatta. A gesztus-festészeten, az assamblage-okon, konceptuális grafikákon keresztül vezetett az útja a koherens lézerfény képi lehetőségeinek kutatásához, de mint fényművész sem hagy fel a festéssel, s ugyanakkor ezzel parallel, képzőművészeti filmeket rendez és tanulmányokat ír. A hetvenes évek közepétől a Központi Fizikai Kutató Intézet támogatásával a lézer képi lehetőségeit kutatja, társa a munkában Dr. Kroó Norbert a magyarországi lézerkutatás vezetője. Új képi transzformációs módszert kísérletezik ki, az ún. szuperpozíciós módszert. Az eszközrendszert és módszert 1980-ban szabadalmaztatták. Fényművészeti munkássága alapján a Massachusetts Institute of Technology/ CAVS intézete taggá választja. A Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, 2011-2014. között az egyik alelnöke volt.
1981-ben végzett a Képzőművészeti Egyetem festő szakán. Festményeit mindig fénykép ihleti. Korai műveinek jellegzetes műfaja a kollázs. 1986-tól műveinek tematikus eleme az enteriőr. E képek óriási csarnokait, elhagyott termeit, az üres lépcsőforduló, rideg gépházak, sötét cellák, zárt alagsori helyiségek meghatározhatatlan rendeltetését, a meztelen, koszos falakat a fény titokzatos, derengő jelenléte eleveníti meg. Ez a fénytől átitatott színekből, az árnyékokból és reflexekből kialakuló atmoszféra az egyértelműség hiánya miatt egyszerre misztikus és őriz valamiféle fojtogató idegenséget. A bizonytalanságot a szín- és fényhatások többértelműsége mellett a centrálperspektíva ábrázolási problémái is tovább növelik. 1998-ban Munkácsy-díjjal tüntették ki.
Kossuth-díjas magyar neoavantgárd festő- és szobrászművész. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait, itt Pap Gyula és Bernáth Aurél voltak a mesterei. Pályája kezdetén a hétköznapi élet tárgyait, motívumait festette a szürrealizmus festői nyelvén. Illusztrációkból, kézírásokból, nyomtatott szövegekből, könyvekből és a történelemből, a hírekből, a való életből merített ihletet. 1974-ben a berlini DAAD Künstler-programjának ösztöndíját nyerte el, majd 1976-ban a brémai Paula Modersohn-Becker Alapítvány díjával végleg letelepedett az NSZK-ban, ahonnan kijutott New Yorkba 1980-81-ben, ahol alkotott és kiállított. Napjainkban Berlinben és Budapesten él és dolgozik. Háromszor szerepelt a velencei biennále központi pavilonjában (1972, 1976, 1990), az 1977-es kasseli Documenta három részlegére is beválogatták műveit.
Munkácsy Mihály-díjas, József Attila-díjas, Kossuth-díjas festő, író.
Egyetemistaként 1956-ban szerepet vállalt az ELTE forradalmi bizottságában, amiért a megtorlások idején börtönbüntetésre ítélték és kizárták az ország összes felsőoktatási intézményéből. Ezután bontakozott ki festői és irodalmi munkássága. Nagy hatással volt rá Klee, Vajda és Bálint festészete, majd önálló utakon járva a természet, a napi újsághírek képei és a Biblia ihlették táblaképeit, bibliai akvarelljeit.
A Corvina Könyvkiadó szerkesztője, a Magyar Festők Társaságának elnöke lett, és tevékenyen részt vett a Duna mozgalomban. Kínai filozófiát tanított több egyetemen. Sok kiállítása volt külföldön, Budapesten és vidéken, számos könyve, műfordítása jelent meg. A Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.
Konok Tamás Kossuth-díjas magyar festő- és szobrászművész. A magyar festészetben és relief épületszobrokban a geometrikus absztrakció markáns képviselője. Felsőfokú tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte, mestere Bernáth Aurél volt. Konok Tamás egyike Magyarország világhírű festőinek. Tanulmányai befejezése utáni kezdő éveiben a tanult figuratív festészetet művelte, de nagyon hamar új fordulatot vett érdeklődése, és azóta konzekvensen halad a maga útján. 1958-ban, párizsi ösztöndíjának idején próbálta összeegyeztetni a természetelvű és az absztrakt stílust. 1959-60-ban újra kijutott Párizsba, s ettől kezdve főleg vonalra építő monotípiákat készített, melyek szerkezete a kollázsokéhoz hasonlatos. Egyéni és csoportos kiállításokon mind hazai, mind nemzetközi vonatkozásban újra és újra megmérettette művészetét, művei elismerésben részesültek. Egyéni kiállításait gyakran feleségével, Hetey Katalinnal rendezték.
Tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán végezte, ahol 1980-ban szerzett diplomát. A Francia Művészeti Akadémiai Társaság Diplome de Medaille d’Or díjasának festészetéből meditatív, lírai misztikum árad. Figuratív és nonfiguratív alkotásait a történelmi múlt és főként a zene inspirálják.Természetábrázolásai szürreális víziók. Különös vonzalmat érez a transzcendens, földöntúli világ szféráinak ábrázolásához. Festményei, kollázsai gyakran dolgozzák fel családja kultúrtörténeti emlékeit és művészi tradícióinak tárgyi vagy szellemi fragmentumait.
1975-ben grafikusként végzett az Iparművészeti Főiskolán, majd díszlet- és plakáttervezői, illetve illusztrátori munkák mellett animációs filmeket kezdett készíteni a Pannónia Filmstúdióban. A Kossuth-díjas grafikus pályája kezdete óta foglalkozik autonóm művészettel. Rendszeresen részt vesz nemzetközi képzőművészeti tárlatokon, grafikai biennálékon és filmfesztiválokon. A geometria és a perspektíva ellentmondásai, a képi ábrázolás paradoxonjai izgatják, valamint a tapasztalat és az illúzió, illetve a valóság és az igazság közötti különbség láthatóvá tétele.
Az 1960-as években indult magyar neoavantgárd képzőművészeti mozgalom egyik elindítója és jeles képviselője. A Munkácsy- és Kossuth-díjas festő munkássága több alkotói korszakra bontható, de mindegyiket erősen befolyásolta a korszellem mellett a hagyomány, a zene és a keleti filozófia. A híres fekete korszak, majd az azt követő élénk, erőteljes színek és gesztusok világa után egy újabb fordulatnak lehettünk tanúi. Először tűntek fel akkor Nádler festészetében a „metálszínek” (arany, ezüst, réz, bronz), melyek azóta is meghatározó elemei a műveknek. Grafikákat és szobrokat is készít.
Magyar nemzeti himnuszunk szoborba álmodója. Az egyházművészet megújításáért Magyar Örökség-díjat kapott. Alkotásaival kápolnák, templomok szakrális arculatát formálta meg. Monumentális kerámia domborművek, köztéri bronz szobrok, nagyszabású emlékművek fűződnek nevéhez Budapesttől Rómán át New Yorkig. Meghatott elismerés fogadta az Ima Magyarországért című nagyméretű alkotását, a Kitelepítettek drámai erejű emlékművét és az ’56-os áldozatok emlékére állított domborművét. Sokoldalúságára jellemző, hogy tanított, díjakat tervez, könyveket illusztrál.
A több mint négy évtizede Székesfehérváron alkotó képzőművész, Ujházi Péter munkáinak – legyenek azok festmények, dobozképek, kerámiák vagy kollázsok – egyik fő motívuma a mindennapi ember, aki megjelenhet egyedül vagy tömegesen, történelmi vagy mai környezetben, realisztikusan vagy látomásosan, de mindig ironikusan ábrázolva. Ujházi – egy jellegzetesen kelet-közép-európai szellemi áramlatnak – a groteszk látásmódnak egyik magyar képviselője. 1987-ben Munkácsy-, majd 2004-ben Érdemes Művész díjjal tüntették ki. Munkásságáról az idén egy közel kétezer alkotást bemutató kétkötetes album jelent meg.
A rádióújság rajzolótördelőjeként kezdte pályafutását, ahol tíz évet töltött. Majd 25 éven át a Ludas Matyi karikaturistájaként lett ismert. Több száz könyvillusztrációja jelent meg, többek között Arany János és Petőfi Sándor vidám költeményeihez készített rajzokat. Rajzfilmes munkái –köztük a Pom-Pom meséi, a Nagy Ho-Ho-Horgász, Gombóc Artúr, a tévétorna, és a Bontott csirke reklámfilm – hatalmas sikert arattak. Az utóbbi években kezdett táblaképeket festeni, melyből állandó kiállítás látható Vácon. Munkácsy-díjas, érdemes művész, Budapest Díszpolgára.
1975 és 1979 között a Szőnyi István nyári szabadiskolán, 1991 és 1992 között a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, 1994 és 1995 között a Magyar Iparművészeti Egyetemen oktatott. Mintegy 54 hazai és 34 külföldi kiállítása volt. A nyolcvanas években Zsidó temető sorozatával aratott sikert. Az utóbbi időkben műtermét ábrázolja képein. Munkáit csak közszereplések alakalmával engedi ki külföldre. Több kötet fűződik nevéhez, köztük a C. Napló és a Tanú ez a kőhalom. Több képelemzése jelent meg a Mozgó Világ folyóiratban. A róla szóló monográfia 1997-ben látott napvilágot. Munkácsy-díjas.
A Magyar Képzőművészeti Egyetem professzora. Nemzetközileg elismert alkotó, egyéni kiállításai itthon és külföldön kerültek megrendezésre. Fontos korai műve a Részlet a Nagy Gilles-ből. A II. Iparterv kiállításon mutatatta be a Fekvő figura címűszobrát. 1974-ben készítette el a Liza Wiathruck: HOLOS GRAPHOS konceptuális fotósorozat-fénymontázsát. Jelentős köztéri alkotása a Rákoskeresztúri Köztemető 301-es parcellájában álló 1956-os Mártírok Emlékműve. A hasonlóan nagyszabású Trójai papírgyár a szöuli Olimpiai Parkban található. Több szakmai tárgyú cikk szerzője. Kossuth-díjas.
1945 és 1963 között a Ludas Matyinak dolgozott. Később a Tükör, az Új tükör, a Magyar Nemzet, a Magyar Hírlap karikaturistája. A Lyukasóra, aMagyar Tudomány, a Népszabadság, az Új Írás, a Filozófiai Szemle állandó alkotója. Az elmúlt évtizedekben számos képét állították ki itthon és külföldön. Több kötete jelent meg, köztük a Kaján Lexikon és a Rajzolok, tehát vagyok. Munkácsy-díjas alkotó, Érdemes és Kiváló Művész, Pulitzer- és Táncsics-díjas, Opus-és Hazám-díjas. A Magyar Köztársaság Érdemrend Tisztikeresztje, illetve a Magyar Köztársaság Középkeresztje kitüntetéseket nyerte el.
A hazai mobil szobrászat közkedvelt alkotója. Rendszeresen résztvevője hazai és külföldi kiállításoknak. Fanyar humorú, sok esetben társadalomkritikát megfogalmazó alkotásai a kezdetektől nagy feltűnést keltettek: például 1969-ben a Műcsarnokban kiállított Egyenlet című, a néző bevonásával működő vízszintes tengelyen nyugvó ingája. Több műve már életében klasszikussá vált, köztük Mintamadár , Fügemagozó, Agyágyú, Stemplire várva és a Deák Dénes-szökőkút. 1994 óta a kispesti Helikon Társaság elnöke. Munkásságát Kossuth-díjjal is elismerték.
1968-ban végzett a Képzőművészeti Főiskolán, ahol 1990-től oktat. Később a szobrász tanszék vezetője lett, 2002 és 2005 között az egyetem rektora volt. 1948 óta Szentendrén él. A szentendrei Grafikai Műhelynek alapító elnöke volt. Szobrászatának anyaga a kő, a bronz és a fa. Számtalan egyéni kiállítása volt itthon és külföldön is. Főbb köztéri alkotásai: a Szentendrei Köszöntőszobor, A Föld ereje, A Kőesés, a Kőemlék a jövőből, Az erő nyoma, a Recski emlékmű, A Feléledt oszlop Japánban, a La Republique Párizsban. Munkácsy-díjas érdemes művész.
Az Iparművészeti Főiskola gobelin szakán diplomázott. Jellegzetes, egyéni szövésmódja: a textilplasztika. Erőteljesen bordázott, rusztikus felületeit, térplasztikáit szövőszéken készíti. Alkotásainak anyaga a kender, melyet maga fest számtalan árnyalatra. Eleinte a természet jelenségei, szimbólumai inspirálták, ezt műcímei is tükrözik: Vulkán, Vízesés, Cseppkövek, Gyökerek. Az utóbbi évtizedben, erdélyi utazásainak hatására az ősi és népművészeti hagyaték motívumait dolgozza fel: Erdélyi Töredék, Mementó, Székelykapuk, Kőrösi Csoma Emléktextil. Munkásságát Magyar Művészetért díjjal is elismerték.
Első önálló bemutatója: Róma 1963. Olaj és vegyes technikájú képei, személyes témájú festett vászondomborításai teszik jelentős alkotóvá. Gyűjteményes kiállításai 1978-tól: Székesfehérvár, Műcsarnok, Győr, MEO, Ludwig Múzeum, MODEM. 1967és 1976 között színházi játéktereket és jelmezeket is tervez. 1983-tól tanít, alapító professzora a Pécsi Képzőművészeti Mesteriskolának. Színelméleti kutatásait rendszeresen publikálja. Művei hazai és külföldi múzeumokban és magángyűjtőknél láthatók: Berlin, Budapest, Pécs, Szöul, Washington. Festészeti életművét és művésztanári munkásságát Kossuth-díjjal is elismerték.
1954-től kiállító művész. A villányi Nemzetközi Szobrászati- és a nagyatádi Nemzetközi Faszobrászati Alkotótelep egyik alapítója. Pályája kezdetén lírai, figurális szobrai tették ismertté. Később, a hatvanas évek végétől a torzó kerül művészetének középpontjába. Ennek folytatásai a nyolcvanas években a testrészleteket ábrázoló nagyméretű kő-, fa- és márványszobrai, valamint ujj-részletekből épülő sorozatai. A Magyar Képzőművészeti Egyetem volt tanára, jelenleg a Pécsi Tudományegyetem emeritus professzora. Munkásságát Kossuth-díjjal is elismerték.
Lakóhelye, Somoskőújfalu festészetének legfőbb ihlető forrása. Különleges alkotó, munkáit a népművészeti hagyományok újraértelmezése, az önálló stílustendencia megteremtése jellemzi. A hazai tárlatok rendszeres résztvevője. A gyermekrajzok, az egyiptomi művészet kompozíciós, stiláris jellegzetességei jelennek meg ábrázolásmódjában. Publikációiban is a gyermekrajzok világát tanulmányozza. 1995-től az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola főiskolai tanára. A hazai tárlatok rendszeres résztvevője. Munkásságát sok más kitűntetés mellett Kossuth-díjjal is elismerték.
