„A díj életre hívóinak, mai gondozóinak és támogatóinak célja, hogy az értékek elismerésével értéket teremtsen, s a példaképek kiemelésével példát nyújtson„
A József Attila Tudományegyetemen fizikusként végzett, majd érdeklődése a csillagászat felé fordult. Kezdetben a változócsillagokat, a kisbolygókat és a csillaghalmazokat, majd az extraszoláris bolygórendszereket kutatta. A Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont főigazgatójaként létrehozta a Svábhegyi Csillagvizsgálót, a kutatóközpont interaktív élményközpontját. Jelenleg a Kepler, TESS és Cheops űrtávcsövek adatain alapuló vizsgálatokkal, illetve a Piszkéstetői Obszervatórium műszerfejlesztési munkálataival foglalkozik. A Széchenyi-díjas fizikus a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.
Az ELTE programtervező matematikus, majd általános és alkalmazott nyelvész szakán végzett. Az első hazai nyelvtechnológiai kutatás-fejlesztésre specializálódott vállalkozás, a MorphoLogic egyik alapítója. Jelenleg a Nyelvtudományi Kutatóközpont főigazgatója, a PPKE Információs Technológiai és Bionikai Karának egyetemi tanára, az MTA doktora. Hazai és nemzetközi szintű nyelvtechnológiai innovációiért és a hazai nyelvtechnológiai képzés alapjainak kialakításáért Gábor Dénes-díjat kapott. A számos más elismerés mellett 2000-ben Széchenyi-díjjal kitüntetett kutató mintegy 200 tudományos publikációja mellett 3 könyvet is írt az emberi nyelvek számítógépes feldolgozásáról.
Az ELTE-n szerzett fizikus oklevelet, majd sub auspiciis kitüntetéses doktori címet. Az elméleti szilárdtest-fizika nemzetközileg kiemelkedő kutatója. Legfontosabb eredménye a renormálási csoport-módszer szilárdtest-fizikai problémáknál használható új megfogalmazása és sokrétű alkalmazása. Az ezt bemutató, alapvető cikkére közel kétezer munkában hivatkoztak. Több évtizedes hazai és külföldi oktatói tevékenységéből született meg az angol nyelven is megjelent háromkötetes, enciklopédikus könyve: A modern szilárdtest-fizika alapjai. Munkásságát Állami Díjjal és Széchenyi-díjjal ismerték el. Professor emeritus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.
Széchenyi-díjas közgazdász, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Fő kutatási területei: a nemzetközi és az európai makroökonómia, a nemzetközi és az összehasonlító gazdaságtan. Közel 400 publikációja jelent meg, közöttük több könyv és számos idegen nyelvű munka. Olyan alapvető jelentőségű kérdéseket vizsgált tudományos műveiben, mint az európai integráció makroökonómiája; az európai növekedési és felzárkózási modell sajátosságai; a pénzügyi és gazdasági válság, illetve a COVID-krízis növekedési hatásai; valamint a strukturális reformok mechanizmusai. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem egyetemi tanára.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen 1971-ben szerzett diplomát. A Széchenyi-nagydíjas, valamint Bolyai János alkotói díjas matematikus munkásságának köszönhetően az elméleti számítógép-tudomány és a diszkrét matematika a modern matematika központi területeivé válhattak. Elsősorban kombinatorikával és számítógéptudománnyal foglalkozik. A Szent István-renddel, Corvin-lánccal kitüntetett, Abel-, Kyoto- és Wolf-díjas tudós a Magyar Tudományos Akadémia és az amerikai National Academy of Science rendes tagja. 2014 és 2020 között a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. Több mint háromszáz tudományos publikáció és tíz könyv szerzője vagy társszerzője.
1980-ban történelem-könyvtár szakon végzett az ELTE-n. Még ebben az évben a Hadtörténeti Intézet és Múzeumban tudományos segédmunkatársi állást kapott, ahol megkezdte tudományos munkásságát s amelynek később főigazgatója lett. Fő kutatási területe az 1919 és 1945 közötti Magyarország történelme, az ország második világháborús szereplése, a volt magyar rendvédelmi szervek története, valamint a kor politika- és sporttörténete. Az MTA doktora, Bezerédj-, Zrínyi Miklós- és Széchenyi-díjas egyetemi tanár. A VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgatója, valamint a Károli Gáspár Református Egyetem kutatóprofesszora. A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnökhelyettese.
1948-tól a Bolyai Tudományegyetem hallgatója, 1951-től itt kezdi pályafutását gyakornokként. Ezt követően a kolozsvári Történeti Intézet kutatója. Tudományos munkáiban főleg az 1848-49-es erdélyi forradalommal és szabadságharccal, Erdély 1867-től 1914-ig terjedő történetével, intézményeivel és kiemelkedő személyiségeivel foglalkozik. A székelység sajátos gazdasági és társadalmi újkori problémáit is eredményesen tárta fel. Tizennégy kötetet publikált, folyóiratokban megjelent munkáinak száma jelentős. A debreceni egyetem díszdoktora (1998). 1990 óta a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja.
Az ELTE biológus szakán végzett, PhD fokozatot a genetika területén szerzett. Kutató munkája a pillangósvirágú növények és Rhizobium baktériumok szimbiózisára, a biológiai nitrogénkötésre irányul. A Balzan-díjas biológus kutatásának középpontjában a szimbiotikus sejtekben termelődő növényi peptidek állnak, amelyből több ígéretes új antibiotikum jelölt. Kutatócsoportja a nemzetközi növényi molekuláris biológiai kutatás vezető műhelye. A Széchenyi-díjas akadémikus az Európai Bizottság tudományos főtanácsadói csoportjának tagjaként a Covid-19-járvánnyal, a krízis helyzetek kezelésével, a rák korai felismerésével és szűrésével foglalkozik.
A Semmelweis Egyetemen diplomázott, gyermekgyógyász, gyermekpszichiáter, klinikai farmakológus és pszichoterapeuta szakorvos. 2005-ben megalapította a családközpontú Gyermekpszichiátriai és Pszichoterápiás Osztályt a mentális betegséggel küzdő gyermekek gyógyítására a SE I. Gyermekgyógyászati Klinikáján. Kidolgozta a gyermekkori súlyos evészavarok terápiás protokollját, létrehozta az első magyar evészavar részleget gyermekek számára. Elindította és szervezi a gyermekpszichiátria graduális képzését, a rezidens- és szakorvosképzést. A bio-pszicho-szociális szemléletű gyógyítás úttörője, szaktekintélye. A gyermek- és serdülőkori pszichoszomatikus betegségek nemzetközi szakértője.
Nincs díjazott.
1964-ben szerzett diplomát az ELTE TTK matematikus szakán. Legrangosabb hazai és nemzetközi egyetemeken oktató és kutató, Széchenyi díjas, az MTA és az Academia Europaea tagja. 1971-től az MTA Matematikai Kutatóintézet munkatársa, 1993-tól 3 évig igazgatója. 1999-ben a Budapesti Műszaki Egyetemre hívták a Matematikai Intézet igazgatójává. Kiemelkedő kutatási eredményeket ért el a dinamikai rendszerek, a valószínűségszámítás és a statisztikus fizika területein. A tudományos utánpótlás-nevelésben végzett magas színvonalú oktatói, és a tudományszervezés több területére kiterjedő irányítói munkájáért Magyar Érdemrend középkeresztje elismerést vehette át 2018-ban.
1975-ben a József Attila Tudományegyetem Természettudományi Kar vegyész szakán szerzett diplomát. Kutatási területe a szerves kémia, ezen belül a telített heterociklusok szintézise és konformációi, a ciklusos b-aminosavak szintézise, az önszerveződő b-peptidek szerkezete, alkalmazásai és a felfedező gyógyszerkutatás. 1998-tól az SZTE Gyógyszerkémiai Intézet vezetője. 2006-tól a Gyógyszerésztudományi Kar dékánja volt. Diákjaitól 6-szor kapta meg az Év legjobb oktatója díjat. 380 idegen nyelvű tudományos közlemény, 22 összefoglaló, és 70 magyar nyelvű közlemény szerzője, 30 szabadalom társfeltalálója. A Széchenyi-díjas kémikus a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, 2017-től a Kémiai Osztály elnöke.
A Semmelweis Egyetemen szerzett általános orvosi diplomát és azóta az Orvosi Biokémiai Intézetben dolgozik, 24 évig az intézet vezetőjeként. A Széchenyi-díjas orvos kutatási területe az idegek oxidatív károsodásának tanulmányozása. Nevéhez fűződik annak kimutatása, hogy kulcsfontosságú metabolikus enzimek kóros körülmények között az agysejteket pusztító oxigénszármazékokat állítanak elő, ami hozzájárul neurodegeneratív betegségek (pl. Parkinson kór) és a stroke patomechanizmusához. Elsőként mutatta ki, hogy melyek az agyban az oxidatív stresszre legkorábban károsodó metabolikus enzimek, ezáltal közelebb került ennek a súlyos állapotnak a célzott gyógyszerterápiája. Szerzője több mint 150 angol nyelvű tudományos közleménynek és szerkesztője a négy kiadásban megjelent Orvosi Biokémia tankönyvnek.
1972-ben szerzett állam- és jogtudományi doktorátust az ELTE-n. Már egyetemistaként az ELTE Római jogi tanszékén dolgozott. Tanulmányait 1976-1977-ben a müncheni Ludwig Maximilian Egyetemen, 1980-1981-ben a Kölni Egyetemen, 1979-1980-ban pedig a római La Sapienza Egyetemen folytatta a római jog továbbélése, a magánjog története és a jogösszehasonlítás területén. Kutatási területe a római jog, a római jog továbbélése és az összehasonlító magánjogtörténet. Ő volt a rendszerváltás utáni első oktató, aki magyar állami egyetemen egyházjogot oktatott. Jelentős tankönyvírói munkássága is. A Széchenyi-díjas jogtudós a MTA rendes tagja.
Egyetemi tanulmányait az ELTE fizika szakán és a Princeton Egyetemen végezte. Az ELTE-n megszervezte az országosan máig egyedülálló asztrofizika oktatást. Az ELTE Fizikai Intézet igazgatója, 2017-től az MTA-ELTE “Extragalaktikus asztrofizika” kutatócsoport vezetője. 2006-ban létrehozta az ELTE Vizualizációs Centrumát, ahol megépítették az ország első, nagyméretű sztereoszkóp megjelenítő berendezését. A Széchenyi-díjas fizikus vezetésével alakult az a magyar kutatócsoport, amely részt vett a gravitációs hullámok 2015-ös felfedezésében. Ezzel új fejezet nyílt a fizika történetében, az eredményt 2017-ben Nobel-díjjal jutalmazták.
1963-ban végzett a SOTE-n. Később patológus, kórszövettani, igazságügyi- és egészségügyi orvostani szakorvosi képesítést szerzett. 1998-2000 a SOTE Általános Orvostudományi Kar dékánja, majd 2003-ig az egyetem rektora. A Semmelweis Egyetem Doktori Iskola és a Kerpel-Fronius Ödön Tehetséggondozó Program alapító elnöke. Több egyetem díszdoktora. Főbb érdeklődési területe a forensicus pathológia és az új morfológiai módszerek lehetőségei az igazságügyi orvostan gyakorlatában, az orvosi működés jogi kérdései, topooptikai reakciók elektromikroszkópiája. A Corvin-lánccal kitüntetett, Széchenyi-díjas orvos a Magyar Tudományos
Szűkebb szakterülete az analitikus számelmélet. Legfontosabb eredményeit a prímszámok elméletében érte el, különösen az ikerprím-sejtés és a Goldbach-sejtés megoldása irányában elért kutatásainak eredményeit világviszonylatban is nagyra becsülik. Eszerint a prímek közt végtelen sokszor fordulnak elő olyan szomszédos párok, amelyek közti hézag az átlagos (a prímekkel együtt egyre növekvő) hézag bármilyen kis fix törtrészénél kisebb. Munkásságának hazai elismerései közül kiemelkedik 2013-ban elnyert Széchenyi díja, továbbá az a tény, hogy az MTA 13 éve 2004-ben levelező, 2010-ben rendes tagjává választotta. Nemzetközi elismerései közül legfontosabb az Amerikai Matematikai Társulat egyik legrégebbi és egyik legnagyobb presztízsű díja, a Cole díj, és az Európai Akadémia tagjává választása (2013). A Magyar Tudományos Akadémia Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézetének kutatóprofesszora.
A Széchenyi-díjas kutató 1973-ban szerzett diplomát a BME Vegyészmérnöki Karán. Szakmai pályafutását a Chinoin, majd az MTA kutatójaként kezdte a biológiailag hasznos természetes szerves vegyületek kutatásával, mely érdeklődés egész kutatói pályafutása során végigkísérte. 1980-81-ben a Pennsylvania Állami Egyetemen, 1981-től az MTA Központi Kémiai Kutató Intézetében, 1986-tól a University of Illinois at Chicago-on dolgozott. 1989-től az EGIS Gyógyszergyár kutatási igazgatója, 2007-től a budapesti Servier Gyógyszer-kutató Intézet ügyvezető igazgatója. Munkája során mindig a biológiailag hatékony szerves molekulák tulajdonságait és előállíthatóságát kutatta, hogy azok az orvoslás szolgálatába állhassanak. Számos ilyen molekulából végül gyógyszer lett.
1972-ben szerzett fizikus diplomát a Lomonoszov Egyetemen. 1976-ban védte meg disszertációját a Kossuth Lajos Tudományegyetemen. A biológiai fizika különböző részterületeinek nemzetközileg széles körben elismert kutatója. Munkáiban a statisztikus fizika legmodernebb eszközeit használja. Az 1980-as évektől fraktálgeometriai módszerekkel sikerült leírnia bonyolult alakzatokhoz vezető jelenségeket. 1995-től kezdett el foglalkozni a csoportos viselkedés modellezésével, ezen belül az élőlények kollektív mozgása, az emberi szinkronizáció, a pánik, valamint a szociális hálózatok tulajdonságainak megismerése terén ért el kiemelkedő eredményeket. Széchenyi-díjas fizikus, egyetemi tanár a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.
Széchenyi-, Batthyány-Strattmann-, Szentgyörgyi Albert- és Magyar Örökség-díjas sebész. 1962-ben szerzett orvosi diplomát a budapesti Orvostudományi Egyetemen. Szakvizsgát tett általános sebészetből, baleseti sebészetből és nephrológiából. 1972–1973-ban Párizsban tanulmányozta a veseátültetés klinikumát és sebészi technikáját. 1973-ban a szegedi 1962-es úttörő kezdeményezés után ő végzete az első sikeres és tartós túlélést biztosító veseátültetést, és munkatársaival megszervezte a hazai szervdonációs és szervátültetési programot. Eddig a Semmelweis Egyetemen több mint 4400 veseátültetést végeztek. 1990–2002-ig volt a Transzplantációs és Sebészeti Klinikának alapító tanszékvezető igazgatója. Nevéhez fűződik az 1995-ben induló hazai májátültetési program, amelyet 800-nál több májátültetés fémjelez. A vezetése alatt a klinika az általános sebészet mellett több speciális sebészi profilt is művelt (máj-, endokrin, colorectális, onkologia). Ötven éve oktat orvostanhallgatókat és részt vesz a szakorvos és orvos továbbképzésben. Több mint 230 tudományos közleménye jelent meg, számos hazai és nemzetközi tudományos társaság tagja, alapító tagja és tisztségviselője volt. Több folyóirat szerkesztőségi tagja, a Szervátültétés könyv egyik szerkesztője és számos könyvfejezet írója.
Jogász, politológus, professor emeritus, az MTA doktora, az ELTE Állam-és Jogtudományi Karán és a győri Széchenyi István Egyetem Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Karán, a politikatudományok akadémiai doktora. 1971-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Karán szerzett diplomát, azóta az ELTE oktatója. Állam-és jogelméletet oktatott. 1974-ben az ELTE Bölcsészettudományi Kar szociológia szakán szerzett másoddiplomát. 1984-től az ELTE ÁJTK-n a Politológia Csoport, majd a Politológia Tanszék vezetője. 1986-tól 1989-ig az MTA Szociológiai Kutató Intézetének igazgatóhelyettese és a Politikai Rendszer Kutatócsoport vezetője. 1989-től az MTA Politikatudományi Intézetében a Pártszociológiai Kutatócsoportot vezette és politikaelméletet tanított a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Politikaelméleti Tanszékén is. Megalakulása óta tagja a Magyar Politikatudományi Társaságnak. A győri Széchenyi István Egyetem Jog- és Államtudományi Intézetének alapító igazgatója 1995-től a jogászképzés megszervezője, az Alkotmányjogi és Politikatudományi Tanszék tanára. 1999 és 2008, valamint 2010 és 2013 között az Alkotmánybíróság tagja, 2005 és 2008 között pedig elnöke. A magyar politológia-oktatás egyik megszervezője, a politikai rendszerek neves kutatója.
Széchenyi-díjas klasszika-filológus, orientalista. 1967-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar arab–latin–görög szakán szerzett diplomát, majd 1972-ben az ELTE asszirológia kiegészítő szakát is elvégezte. Az MTA Ókortudományi Kutatócsoportjának munkatársa, majd vezetője. 1991-ben kezdte megszervezni a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karát, amelynek alapító dékánja, illetve a klasszika-filológia és az arab tanszék vezetője lett. Jelenleg az Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézetének igazgatója. Eleinte az ugariti és a görög epika viszonyát vizsgálta, később áttért a görög és az arab tudományok közti kapcsolatok kutatására, mindenekelőtt a földrajz, a logika és a retorika terén. Nevéhez fűződik a berlini Trufan-gyűjtemény több szír kéziratának kiadása, de ő adta ki a legelső arab nyelvű prózai mű, egy görögből arabra fordított levélregénynek a kéziratát is. Az ókori görög és arab kultúra kapcsolatát kutatja, többek között a hasonlóságokat, illetve a görög retorika és az arab logika közötti kapcsolatokat vizsgálja, valamint értékes, még kiadatlan arab szövegeket publikál, illetve Közép-Ázsia történeti földrajzának számos vitás kérdésének tisztázásán dolgozik. Az MTA rendes tagja.
Széchenyi-díjas akadémikus. 1978-ban a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán diplomázott. Doktoranduszi évek után a Csepel Művek Szerszámgépgyárában volt tervezőmérnök. Később akadémiai kutató lett, majd angol, dán, holland és amerikai egyetemeken dolgozott. 1995 óta vezeti a Műegyetem Műszaki Mechanikai Tanszékét, 2008-ban a Gépészmérnöki Kar dékánjává választották. Kutatási területei a gépek dinamikája, stabilitása és rezgései. Olyan géprendszerekkel foglalkozik, amelyekben a holtidő szerepe meghatározó. Modelljeit világszerte alkalmazzák robotok és emberek mozgásában a reflexkésések elemzésére, egyensúlyozási problémák és forgalmi dugók kialakulásának magyarázatára. További témája a járműkerekek rezgése, ami szoros összefüggésben van a fogyasztással, fékezéssel és kormányozhatósággal. 2001-ben az MTA, 2013-ban az Európai Akadémia tagjává választották, 2006-ban megkapta a Simonyi Károly mérnöki díjat, 2011-ben a Széchenyi-díjat, 2015-ben az Amerikai Gépészmérnök Egyesület Dinamikai díját. 2013-ban első magyarországi mérnökként nyerte el az Európai Kutatási Tanács professzori kutatói pályázatát, amelynek témája a szerszámgépek rezgéscsökkentése.
Széchenyi-díjas magyar nyelvész, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar–angol szakán végzett. Az MTA Nyelvtudományi Intézetének kutatóprofesszora, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem egyetemi tanára, Nyelvtudományi Doktori Iskolájának vezetője. A magyar nyelvészet és a generatív nyelvelmélet művelője. A természettudományok egzakt módszertanát alkalmazó kutatásai megújították a magyar nyelvtant, és általános nyelvészeti felismerésekhez is vezettek. Nyelvtörténeti kutatásai során rekonstruálta az ősmagyar mondat alapszerkezetét és a kései ómagyar korban végbement mondatszerkezeti változások okait és lefolyását. Tucatnyi könyve és kétszáz tanulmánya jelent meg nemzetközi és hazai tudományos kiadóknál, illetve nemzetközi és hazai folyóiratokban.
A Széchenyi-díjas pszichológus szakterülete a fejlődés- és neveléslélektan, valamint a kreativitás- és tehetségkutatás. Már gyermekként is foglalkoztatta az emberek viselkedésének megértése. Pszichológiai tanulmányait az illinois-i egyetemen kezdte meg, majd tehetségét felismerő tanárai javaslatára átjelentkezett a chicagói egyetemre, PhD fokozatát 1965-ben szerezte meg. 1971-1987 között a chicagói egyetem humán fejlődéstani professzora. 1999 óta a kaliforniai Claremont Graduate University professzora. A tevékenységbe való belefeledkezés, a teljes bevonódás érzésének tanulmányozása foglalkoztatta: miért van az, hogy egyes emberek élvezik munkájukat, pedig gyakran nem is kapnak fizetséget érte. A kérdést körüljárva született meg a flow (áramlat) elmélete, amely ma már a pozitív pszichológia egyik leghíresebb elmélete, és az arra épülő oktatási mód is világsiker. 1998-ban az MTA külső tagjává választották.
Széchenyi-díjas magyar történész, egyetemi tanár. A 20. századi magyar történelem neves kutatója. A Szegedi Tanárképző Főiskola magyar-történelem, majd az ELTE történelem szakán tanult. 1974-77-ben a Bács-Kiskun megyei Levéltár levéltárosa, 1977-1985-ben az MTA Történettudományi Intézetének munkatársa volt. 1978-ban egyetemi doktori, 1985-ben kandidátusi fokozatot szerzett. 1986-1991-ben a Magyarságkutató Intézet igazgatóhelyetteseként dolgozott. 1991-től 1997-ig az ELTE docense, majd 2008-ig professzora, s közben négy és fél éven át az Indiana Egyetem (USA) vendégtanára volt. 1994-ben „nagydoktori” fokozatot szerzett, majd 1996-ban habilitált. 2001-ben az MTA levelező, 2010-ben rendes tagjává választották. 2008-tól az egri Eszterházy Károly Főiskola tanára, s 2010-től az ottani Történettudományi Doktori Iskola vezetője. Számos szakmai szervezet munkájában vett, illetve vesz részt. 1999 és 2007 között a Magyar Történelmi Társulat főtitkára volt, 2009-től az Atlantic Research and Publication Kiadóvállalat igazgatótanácsának elnöke és angol nyelvű könyvsorozatának főszerkesztője. 2006-ban a Jyvaskyla-i Egyetem (Finnország), 2009-ben a párizsi Sorbonne, 2010-től minden évben a kolozsvári Babes-Bólyai Egyetem meghívott előadója. Fő kutatási területe a 20. századi magyar történelem, különös tekintettel a két világháború közötti időszakra. Könyveinek jelentős része angol, német és szlovák nyelven is megjelent.
Az Országos Klinikai Idegtudományi Intézet Funkcionális Idegsebészeti Osztályának osztályvezető főorvosa, A Semmelweis Egyetem címzetes egyetemi docense, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai Karának tanára. 1990-ben diplomázott a SOTE-n. 1995-ben neurológia, 2000-ben pedig idegsebészet szakvizsgát tett. 2007-ben az országban az elsők között szerezte meg a nemzetközi fájdalomterapeuta szakvizsgát (FIPP). 2010-ben szerzett PhD fokozatot a klinikai idegtudományok területén. Szakterülete az epilepsziasebészet, a fájdalom, a mozgászavarok és a spaszticitás sebészeti kezelése, valamint a neuromoduláció. Számos szakmai tanulmányúton vett részt nemzetközi idegsebészeti műhelyekben, többek között Londonban, Zürichben, Bethelben, Milanóban, Brüsszelben, Southamptonban, Innsbruckban, Nottinghamban, Nantesban. Tagja a Magyar Idegsebészeti Társaság vezetőségének és az European Association of Neurosurgical Societies-nek, European Society for Stereotactic and Functional Neurosurgery-nek, az International Neuromodulation Society-nek és a World Institute of Pain vezetőségének. Ugyancsak aktív tagja a Magyar Epilepszia Ellenes Ligának, a Magyar Ideg- és Elmegyógyászok Társaságának, a Magyar Parkinson Társaság vezetőségének és a Magyarországi Fájdalom Társaságnak. Hat magyar szakkönyvben jegyez fejezetet, 38 nemzetközi tudományos közlemény szerzője vagy társszerzője. Nevéhez fűződik több új neuromodulációs fájdalomcsillapító és epilepsziasebészeti kivizsgálási módszer hazai bevezetése, illetve egy új epilepsziasebészeti elektródaimplantációs technika kifejlesztése.
Egyetemi tanulmányait 1986–1989 között a Bukaresti Egyetem fizika és mérnöki szakán kezdte, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetemen 1991-ben ugyancsak fizikából végzett mesterképzést: fraktálelméletből diplomázott. Tudományos fokozatot 1994-ben a Bostoni Egyetemen szerzett. Ezután az IBM alkalmazta, itt került közelebbi kapcsolatba a később szakterületévé vált hálózatelmélettel. Az erdélyi származású világhírű tudós az Indiana állambeli Notre Dame Egyetem professzora volt 2007-ig. Jelenleg Bostonban dolgozik a Northeastern Egyetemen és a Harvardon. 2007 óta a Northeastern Egyetem Komplex Hálózati Kutatóközpontjának (Center for Complex Network Research) vezetője. 2003 óta az Amerikai Fizikai Társaság, 2004 óta a Magyar Tudományos Akadémia, 2007 óta pedig az Academia Europaea tagja. Könyve látszólag egyszerű kérdést kutat, egy detektív szívósságával: Hogyan kapcsolódik minden egymáshoz, és mit jelent ez a tudományban, az üzleti és a mindennapi életben? A világunkban meglévő hálózatok valódi természetének megértésével olyan, az emberiséget foglalkoztató kérdésekben kerülhetünk közelebb a válaszhoz, mint a vírusok leküzdése, a gazdasági válságok kezelése, a terrorizmus visszaszorítása vagy akár az emberi társadalom gondjainak megoldása. A Behálózva című könyvet 13 nyelvre fordították le, és több országban felkerült a bestseller listára.
Fő kutatási területe a immunológiai folyamatok szabályozása. Elsősorban a veleszületett immunrendszer működését vizsgálja, vagyis azt, hogy milyen mechanizmusok működnek azonnal, amikor bejut a szervezetbe egy kórokozó, és ezek a folyamatok hogyan befolyásolják az immunválasz eredményét. 1993-tól az ELTE egyetemi tanára és az Immunológiai Tanszék vezetője. 2007-ben a hallgatók a Kar Kiváló Oktatója címet adományozták neki. A Széchenyi-díjas kutató 2000-től a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Vendégkutató volt többek között az Oxfordi Egyetemen, a Bázeli Immunológiai Intézetben és az izraeli Weizmann Intézetben.
Fotó: Fábián Évi
A Szegedi Egyetem fizikaprofesszora, a lézerfizika neves kutatója, a Magyar Tudományos Akadémia es a londoni Európai Akadémia tagja. 1994-ben Széchenyi-díjjal, 2004-ben Bolyai-díjjal, 2012-ben Magyar Corvin-lánccal tüntették ki.
Hat éven át a göttingeni Max Planck Biofizikai Intézetben kutatott. 1994-ben a kaliforniai UCI egyetemen, 1995-ben a houstoni Rice egyetemen, 1996-ban a svájci ETH egyetemen tanított. Jelenleg az Alcon/Novartis egyik kutatás-fejlesztési igazgatójaként a szürke hályog lézeres műtéti technikájának fejlesztésén dolgozik magyarországi szemészekkel együttműködve.
Az agykéreg működésének nemzetközi hírű tudósa. Kutatócsoportja olyan betegségek neurobiológiai kérdéseivel foglalkozott, mint az epilepszia, az oxigénhiányos agykárosodás, a szorongás és a Parkinson-kór. A memória-folyamatokban kulcsszerepet játszó agyi ideghálózatok feltárásáért harmadmagával az „agykutatás Nobel-díjának” is nevezhető Agy-Díjat (The Brain Prize) kapta meg 2011-ben. A Bolyai- és Széchenyi -díjas kutató az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet igazgatója, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, az Európai Idegtudományi Társaságok Szövetségének volt elnöke.
Kombinatorikával, számelmélettel, algoritmuselmélettel foglalkozik. Az MTA Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézetének kutatóprofesszora. Párhuzamosan az amerikai Rutgers Egyetemen oktat. Bizonyította Erdős Pál és Turán Pál sejtését. E felfedezését Szemerédi-tételnek nevezték el. Nevéhez fűződik a regularitási lemma megalkotása is. Munkásságát több nemzetközileg rangos díj után 2012-ben a matematikai Nobel-díjként számon tartott Abel-díjjal is elismerték. Tagja a magyar, az amerikai és a norvég tudományos akadémiának.
A görög és római irodalmat, az antikvitás esztétikáját és az ókortudomány történetét kutatja. Professor emeritus. Az MTA ókortudományi tanszéki kutatócsoportjának tudományos munkatársa, főmunkatársa, az ELTE latin nyelv és irodalom tanszékének egyetemi tanára, tanszékvezetője, a Magyar Ókortudományi Társaság főtitkára, elnöke volt. Fontosabb munkái közül csak néhány: a Régi görög hétköznapok, a Színház és stadion, A görög énekmondók. 1993 és 2003 között az Acta Antiqua című tudományos szakfolyóirat főszerkesztője volt. Nemzetközileg is elismert kutató. Széchenyi-, Bolyai, és Szent-Györgyi Albert-díjas.
1958 óta a Semmelweis Egyetem tudományos kutatója, 1980-tól kutató professzor, 1992-től vezeti a Semmelweis Egyetem Neuromorfológiai Kutatócsoportját és a Humán Agyminta Bankot. Számos agypályát irt le, munkatársaival megalapozta a neuroanatómia új ágát, a kémiai neuroanatómiát. Agyi mikrodisszekciós technikát vezetett be, melyet róla neveztek el. 8 könyv, 58 könyvfejezet, több mint 700 nemzetközi tudományos közlemény fűződik nevéhez, jelenleg Magyarország legtöbbet idézett kutatója. Tanítványai közül tizenketten lettek professzorok. Széchenyi-díjas. 1978-ban és 1997-ben Nobel-díjra jelölték.
A Semmelweis Egyetem Traumatológiai Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára. A Magyar Ortopéd Társaság volt elnöke, a Traumatológiai Szakmai Kollégium elnöke. Legfőbb kutatási területei: a porcfelszínképzés, a szalagsebészet és a protézis beültetés. Az általa kidolgozott módszerrel megakadályozható a későbbi ízületromlás, elkerülhető a protézis-beültetés. A mozaikplasztikás Hangody-módszert ma már világszerte alkalmazzák. Számos hazai és nemzetközi szaklap szerkesztőségi tagja. 183 cikk és könyvfejezet szerzője. A nemzetközi hírű orvos munkásságát Jendrassik-díjjal is elismerték.
Egyebek mellett a pszichoterápia, a szociálpszichológia, az orvosi szociológia, a személyközi kommunikáció, a függőségek, az önsegítés, a deviancia kutatásával foglalkozott. Több fontos szakmai intézménynek volt vezetője. 2004 óta az Országos Addiktológiai Intézet megbízott igazgatója. A Psychiatria Hungarica, a Pszichoterápia, a Szenvedélybetegségek és a Network című lapok alapító főszerkesztője volt. Az elmúlt évtizedekben közel 25 nemzetközi testület tagjává választották. Szerzőként és szerkesztőként több mint hetven kötet fűződik nevéhez.
Szakterülete a szilárdtestfizika, az optika és a neutronfizika. Kiemelkedő eredményeket ért el a lézerfizika területén. 18 évig a Magyar Tudományos Akadémia Szilárdtestfizikai Kutatóintézetének igazgatójaként, majd az Akadémia főtitkáraként és alelnökeként vált az intézmény meghatározó vezetőjévé. 200-nál több publikáció és 40 szabadalom fűződik nevéhez. Az Európai Fizikai Társaság alelnöke és elnöke volt, jelenleg az Eötvös Loránd Fizikai Társulat elnöke. Az Európai Tudományos Tanács tagja. 2008-ban megkapta a fizikus szakmán belüli legjelentősebb elismerést, a Willis E. Lamb-díjat.
Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán szerzett diplomát, ugyanott 1964-től a Polgári Jogi Tanszék munkatársa, 1984-től egyetemi tanára, 1999-ig tanszékvezetője. 1990 és 1993 között az ELTE rektora volt. 1979-től a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (illetve jogelődje) mellett működő Választottbíróság tagja. 1999 és 2007 között, majd 2010 júniusától az új Polgári Törvénykönyvet előkészítő Kodifikációs Főbizottság elnöke. Kutatási területei a magyar- és összehasonlító polgári jog, a nemzetközi magánjog. Számos könyv szerzője. Munkásságát Széchenyi-díjjal is elismerték.
1974-ben szerzett diplomát a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen. 1983 óta az egyetem I. számú Gyermekklinikájának munkatársa, 1993-tól az intézet igazgatója. 2003 óta a Semmelweis Egyetem rektora. Kutatási területei: a születés utáni élettani adaptáció, a folyadék- és elektrolit háztartás, a koraszülöttek veseműködése, és ezek hormonális szabályozásának vizsgálata. Leírta, hogy az alacsony születési súly rizikót jelent a civilizációs betegségek felnőttkori kialakulásában. Több magyar- és nemzetközi tudományos testület, tagja. Munkásságát Gábor Dénes-díjjal is elismerték.
1967-ben diplomázott a Budapesti Műszaki Egyetemen, 1970-ben a Magyar Iparművészeti Főiskolán, ahol 1986-ig tanított. 1983-ban alapította a Rubik Stúdiót. 1987-től címzetes egyetemi tanár. A Magyar Mérnök Akadémia egyik alapítója, melynek 1990 és 1996 között elnöke volt. Nevéhez több logikai játék – például a Kígyó és a Bűvös négyzetek – megalkotása fűződik. A világszerte ismert és népszerű Rubik-kocka feltalálója. Munkásságát Kossuth-díjjal is elismerték.
Évtizedek óta a magyar népesség életminőségét, a testi és lelki egészség összefüggéseit vizsgálja. 1992-ben jelent meg a Magyar lelkiállapot című kötete, amelyet férjével, Skrabski Árpád szociológussal közösen írt. 268 tudományos közlemény, 9 könyv szerzője, szerkesztője. 1993 és 2007 között a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének alapító igazgatója volt. Jelenleg az Intézet tudományos igazgatóhelyettese, az MTA-SE Mentális Egészségtudományok társult kutatócsoport vezetője. Munkásságát sok más kitüntetés mellett Szent-Györgyi Albert-díjjal is elismerték.
Orvosi diplomáját 1965-ben a Pécsi Orvostudományi Egyetemen szerezte. Kezdetben a Kórbonctani Intézetében, majd 1969 óta a Klinikai Kémiai, jelenleg Laboratóriumi Medicina Intézetben dolgozik. 1993-tól egyetemi tanár, 2004-ig az intézet igazgatója. Kutató, majd vendég professzor az USA-ban, a Baylor College of Medicinen. Kutatási területe a fehérjék-ATP-K-víz kölcsönhatása az élő sejtben. 128 tudományos dolgozata, 6 könyve és számos közéleti írása jelent meg. 2004-től a Szent István Akadémia tagja. Munkásságát Szent Györgyi-Albert-díjjal is elismerték.
Kutatási területei a fejlődéslélektan, a szocializáció, a klinikai gyermeklélektan, a fejlődési pszichopatológia. Számtalan tanulmány, cikk szerzője. 15 könyve jelent meg. Ezek közül Félelem, harag, agresszió című művét 11 magyar kiadásban és 4 idegen nyelven adták ki. 2007 óta a Károly Róbert Főiskolán professor emeritus. Fontos szakmai testületekben vállalt szerepet. A tudományos ismeretterjesztést munkássága fontos részének tekinti, 10 esztendőn át az MTV Családi Kör című műsorának szakértője volt. Munkásságát a Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével és a Budapest Díszpolgára címmel is elismerték.