„A díj életre hívóinak, mai gondozóinak és támogatóinak célja, hogy az értékek elismerésével értéket teremtsen, s a példaképek kiemelésével példát nyújtson„
A BVSC színeiben kezdett vízilabdázni, ezt követően 15 éven keresztül a Vasas, majd a Düsseldorf és az Arenzano csapatát erősítette. 1970 és 1985 között 258 alkalommal mutatkozott be a nemzeti együttesben. 1976-os olimpiai bajnoki címe mellett egyszeres olimpiai ezüst- és bronzérmes, egyszeres világbajnok, kétszeres Európa-bajnok és kilencszeres magyar bajnok. Edzőként is számos sikert ért el, az Arenzano csapatával játékosedzőként KEK-győztes, a Vasassal kétszeres Magyar Kupa-győztes, a felnőtt női válogatottal világbajnok, Világkupa-győztes és Európa-bajnok. 2000-ben beválasztották az évszázad vízilabda válogatottjába, 2020-ban a Nemzet Sportolója lett és korábbi állami kitüntetései után 2023-ban megkapta a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal elismerést.
Sportkarrierjét úszóként kezdte a Budapest Honvéd Sport Egyesületben 1971-ben, majd 1980-1996 ugyanitt öttusázott. 1982-1988 a Budapesti Honvéd, illetve 1988-1993 a Budapest Sport Egyesület, majd a 1996-ig újra a Budapesti Honvéd vívója volt. Nemzetközi szintű eredményeit öttusázásban és párbajtőrvívásban érte el. Az 1988-as szöuli olimpián az öttusázó csapat tagjaként aranyérmet, a párbajtőr csapat tagjaként hatodik helyezést ért el. A Magyar Öttusa Szövetség négyszer választotta az év magyar öttusázójának. 1989-ben az Év Sportolójának választották Magyarországon. Olimpiákon, világbajnokságokon és Európa-bajnokságokon összesen 21 érmet nyert. 1995-től a Budapesti Honvéd öttusaszakosztályának elnöke, majd társelnöke. 1996-tól a Magyar Olimpiai Bizottság tagja, 2013-tól a Magyar Olimpiai Bizottság sportigazgatója, 2022-től főtitkára. Feleségével több, mint harminc éve élnek házasságban. Négy gyermekük, Márton, Anna Sára, Szonja Lili és Máté Ádám.
A Paksi Atomerőmű SE versenyzője volt. Magyarország első olimpiai- és első világbajnoka a judo sportágban. Nyolcszoros magyar bajnok, hatszoros Európa-bajnoki érmes, huszonnégyszeres Világkupa-dobogós, 7 dan fokozattal rendelkezik. Nős, három gyermek édesapja. 2005 óta a Paksi Atomerőmű munkavállalója, 2012 óta pedig a cég kommunikációs igazgatója. Ezer szállal kötődik városához, segíti jelenét és hisz annak jövőjében. Tagja a sportág Hallhatatlanok Csarnokának. A Magyar Sportcsillag Program kurátoraként kitűzött célja a sportolói kettős életpályamodell támogatása, saját példáján keresztül hívja fel a figyelmet az élsport és a tanulás összehangolásának fontosságára. Aktívan részt vesz a magyar sport jövőjének építésében: a Magyar Olimpiai Bizottság elnökségi tagja, a Magyar Judo Szövetség szakmai alelnöke.
Birkózni Sárváron kezdett 1956-ban. 1967-ben Szombathelyről igazolt a Vasasba. 1971-ben Szófiában kétvállas győzelmekkel lett világbajnok, ott kapta a Mr. Tus becenevet. A világ legjobb birkózójának, itthon az Év Sportolójának választották. 1972-ben Münchenben megnyerte a magyar sport 100. olimpiai aranyérmét. Kétszeres Európa-bajnok. 1979-ben szövetségi kapitány lett, a világ legjobb edzőjének választották. 1992-től 23 évig volt a hazai szövetség elnöke, ma tiszteletbeli elnöke. 2001-ben megalapította a Mr. Tus-sportiskolát, ma a Kozma-akadémia szakmai irányítója. Tagja volt a nemzetközi szövetség elnökségének, legendaként választották a Hírnév Csarnokába.
1957—1972 a Bp.-i Honvéd versenyzője, amelynek ’72-től edzője volt. Ötszörös Universiade aranyérmes. Tokióban 1964-ben egyéni kard olimpiai bajnok. Háromszoros olimpiai bronzérmes. 1966-ban Moszkvában csapatban, 1970-ben Ankarában egyéni világbajnoki aranyéremet szerzett. Buenos aires-i, moszkvai, montreáli, ankarai, bécsi világbajnokságról ezüstéremmel tért haza, Gdanskban, Montreálban pedig bronzérmes is lett. Vezető edzősége alatt a magyar kard válogatott csapat három világbajnoki aranyérmet szerzett (1978, 1981, 1982). Tanítványai olimpiai és világbajnoki eredményeket értek el. Jelenleg az MTK Pézsa Tibor vívóakadémia vezető edzője.
1989-ben kezdett el sportolni az Alba Volán SC versenyzőjeként, majd a szakosztály igazgatója. 14 felnőtt, 5 junior vb-n, 14 Eb-n és 3 olimpián indult. A juniorok között 1997-ben egyéni világbajnok, Európa bajnok, váltóban háromszor aranyérmet nyert. 3x felnőtt Világbajnok (1999, ’03, ’04.) 3x VB ezüst, 2x EB arany egyéniben. Ő volt az első, aki női öttusa olimpiai aranyérmet tudott nyerni a 2004-es athéni ötkarikás játékokon. A Testnevelési Főiskolán öttusa szakedzői és testnevelői diplomát szerzett. ’05-ben az év sportolója. MÖSZ Általános alelnök. 2020 Tokió olimpiai bronzérmes, Kovács Sarolta edzője.
22 évesen az NB I-ben futballozott. Megfordult a Bp. Honvéd és az MTK élvonalbeli csapataiban. 32 évesen már edzőként dolgozott. Első vezetőedzői megbízatását 1994-ban kapta, a BVSC szakmai irányítását bízták rá. 1996-ban bajnoki ezüstérmes és Magyar Kupa-döntős volt a Szőnyi úti alakulattal. Az MTK-val kétszeres bajnok (1999, 2003) és Dunaújvárossal bajnok 2000-ben. 2009-ben az U20-as válogatott szövetségi edzőjeként világbajnoki bronzéremre vezette a csapatot. 2010-2013 szövetségi kapitányként a válogatott az irányításával 34 meccsen 17 győzelem mellett 8 döntetlent ért el és 9 vereséget szenvedett, ezzel az elmúlt 25 év legeredményesebb magyar kapitánya.
Berczik Zoltán irányításával a trió 1979-ben a magyar asztaliteniszsport legnagyobb diadalát aratta. Jónyer István, Klampár Tibor és Gergely Gábor a phenjani világbajnokság férfi csapatversenyében aranyérmet szerezett. A legjobb nyolc közé Európából rajtuk kívül csak egy páros jutott, japán és kínai ellenfeleken vezetett az útjuk a dobogó tetejére. A vb-n kétszer is legyőzték a már akkor is a sportág nagyhatalmának számító kínaiakat, a selejtezőben 5:2-re, másodszor pedig a döntőben 5-1-re. A phenjani diadallal együtt Jónyer Istvánnak összesen négy vb-elsősége van, Gergely Gábor és Klampár Tibor pedig egyaránt kétszer volt a világ legjobbja.
1951-től a Budapesti Petőfi, illetve a Budapesti Bástya, 1956-tól az Elektromos, 1960-tól az Újpesti Dózsa vívója. Kétszeres ifjúsági világbajnokként 1957-ben bekerült a felnőtt válogatottba. Öt olimpián vett részt és valamennyin érmes helyezést ért el. A magyar női vívás történetében páratlanul eredményes pályafutása alatt összesen hét olimpiai és tizenöt világbajnoki érmet nyert. Az 1964-es olimpián a fegyvernem mindkét versenyszámában a dobogó tetejére állhatott. Visszavonulása után az Újpesti Dózsa vívó szakosztályának a technikai vezetője lett. 1995-ben veterán Európa-bajnoki, 1999-ben veterán világbajnoki címet nyert. 2007-ben választották be a Nemzet Sportolói közé.
Nincs díjazott.
Tízévesen már az újpesti Jutagyár csapatában igazolt játékos. Két évvel később átkerült a Bp. Vasas Izzóhoz. 1957-1972 játszott az Újpesti Dózsában, amelynek színeiben 339 mérkőzésen 109 gólt szerzett. A lila-fehérekkel ötszörös magyar bajnok és kétszeres kupagyőztes lett. Az 1961-1962-es KEK-kiírásban a sorozat gólkirálya címet nyeri el. A kiváló csatár a magyar válogatottal 1962-ben világbajnoki ötödik helyet, 1960-ban a római olimpián pedig bronzérmet szerzett. 1974-ben kezdte edzői pályafutását. Először Újpesten volt az ifjúsági csapat edzője. 1976-tól évekig Kuvaitban dolgozott utánpótlás edzőként. 1985-1988 az Újpesti Dózsa vezetőedzője. 2016-ban az MLSZ Életműdíját vehette át.
Tőrvívásban és párbajtőrvívásban egyaránt versenyzett. 1957-1976 mindkét fegyvernemben, összesen százhatvanszor szerepelt a magyar válogatottban. 1957-ben Magyarország férfitőrcsapata először világbajnok lett, amely sikernek Ő is részese volt. 1960 és 1976 között öt olimpián vett részt. Egyéni tőrvívásban két ezüstérmet szerzett. 5-szörös Universiade győztes, ebből négyszer egyéniben egymást követő Universiadekon.A hazai vívószövetség általános alelnöke, a Budapesti Sportszövetségek Uniójának elnöke. 2000 óta irányítja a Nemzetközi Fair Play Bizottságot. Tagja a MOB elnökségének; vezeti a MOB Fair Play Bizottságát is. 1996 és 2004 között az Európai Vívó Szövetség elnöke voltam.2017-től a Nemzet Sportolója. A Nemzetközi Vívó Szövetség /FIE/ örökös tiszteletbeli tagja. Sportpályafutása mellett elvégezte az orvosi egyetemet. A MÁV Kórházban segédorvosként kezdte, és kórház igazgatóként ment nyugdíjba. 30 éven át a FIE orvos bizottságának a vezetője
Ő volt mások mellett az a magyar röplabdázó, aki az ötvenes években megütötte a nemzetközi mércét. 1949-1957 között 26 alkalommal játszott a válogatottban. A női röplabda-edzősködés úttörője, az első női edző, aki több olimpián irányította csapatát. Edzősködni a Ganz Villanyban kezdett. Közben nem csak a Testnevelési Főiskolát végezte el, hanem pedagógiából és pszichológiából is diplomát és szakedző képesítést szerzett. Hazánkban ő írta és védte meg először doktori disszertációját röplabdázásból. S azóta is ő az egyetlen, akinek röplabdázásból sportdoktorátusa van. A felnőtt női válogatott szövetségi kapitányaként páratlan sikereket ért el a magyar röplabdasportban. Három olimpiára juttatta ki nemzeti együttesünket, két világ- és öt Európa-bajnokságon dirigálta legjobbjainkat. Annyira, eredményes volt, hogy a magyar válogatottat Európában kizárólag az oroszok, a Szovjetunió válogatottja győzte csak le, a nemzetközi versenyeken.
Általános iskolás évei alatt tanult meg úszni, 10 éves korától versenyszerűen űzi a sportot. Jelenleg a Bajai Spartacus SC úszója. Első alkalommal 1992-ben Barcelonában szerepelt paralimpián, ahol az S5-ös sérültségi kategóriában 50 méteres hátúszásban aranyérmet nyert. Atlantában (1996) és Sydneyben (2000) is sikerült megvédenie paralimpiai bajnoki címét, majd Athénban (2004), Pekingben (2008), Londonban (2012) és Rióban (2016) egy-egy bronzéremmel gazdagította éremgyűjteményét. Hét paralimpiai részvételén mindannyiszor érmet nyert.
1996-ban kilenc esztendősen a KSI-ben kezdett kajakozni. 2007-ben bekerült az Európa-bajnokságon induló válogatottba. 2009-ben a Bp. Honvédhoz, majd 2013-ban az Újpesti TE-hez igazolt. Ötszörös olimpiai-, tizennégyszeres világ- és tizenhatszoros Európa-bajnok magyar kajakozó, a legtöbb olimpiai aranyérmet nyert magyar kajakos. 2016-ban a kajak egyes 500 méteres versenyszámában elért győzelmével az első magyar kajakozó lett, aki négy aranyérmet nyert az olimpiai játékokon. 2017-ben életet adott kislányának, Zorának. 2018-ban – már édesanyaként – megismételte a riói teljesítményét és három olimpiai számban lett világbajnok
1965-től 1980-ig a FTC tornásza volt. 1972 és 1980 között 33 alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. Elsősorban lólengésben volt eredményes, a magyar férfi tornasport kiemelkedően eredményes képviselője. Edzőjével, Vígh Lászlóval számos új technikai elemet dolgozott ki, nevéhez fűződik az orsó, a szökkenő-vándor és a róla elnevezett elem, a Magyar-vándor első bemutatása. Pályafutása alatt három világ- és három Európa-bajnoki aranyérmet nyert. Részt vett az 1972-es müncheni, az 1976-os montreali és az 1980-as moszkvai olimpián. 1976-ban és 1980-ban lólengésben olimpiai bajnoki címet nyert. 2015-ben a Nemzet Sportolójává választották.
Első Európa-bajnokságát 1967-ben Duisburgban nyerte, a másodikat és a harmadikat Moszkvában kenus egyesben. 1970-ben Koppenhágában aratta első győzelmét 10000 méteren. 1971-ben két vb-aranyat nyert. 1974-ben újból diadalmaskodott, s ezt megismételte 1977-ben Szófiában is. 1979-ben rövid- és hosszú távon is győzelmet aratott. 1981-ben Nottinghamben, 1982-ben Belgrádban nyert, s ezzel világbajnoki elsőségeinek számát 9-re növelte. Négy olimpián vett részt, 2 ezüstérmet és 1 bronzérmet szerzett. 1978-ban Matija Ljubeknek nyújtott önzetlen segítségéért megkapta a nemzetközi Fair Play-díjat. 1979-ben az év sportolójának választották, a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének elnökségi tagja. Összesen 37 alkalommal állhatott a magyar dobogó legfelső fokán, a mai napig aktívan részt vesz a magyar sportéletben.
1971-től a Budapesti Honvéd, majd a Ganz-Mávag birkózója. 1973-1984 között szerepelt a magyar válogatottban a kötöttfogású birkózás 74 kg-os súlycsoportjában. 1977-től súlycsoportjában a világ élvonalába tartozott, 1979-től 1983-ig gyakorlatilag annak egyeduralkodója lett. Pályafutása alatt egy olimpiai, egy világbajnoki és négy Európa bajnoki aranyérmet nyert, melynek alapján hat aranyérmével a jelenleg élő legeredményesebb magyar birkózó. Visszavonulása után a Budapesti Honvéd, az Újpesti Dózsa, majd a BEK-ezüstérmes Szegedi Birkózó Egylet vezetőedzője lett. 1991-1993 között a magyar kötöttfogású birkózó válogatott keretedzője és szövetségi kapitánya, 1995-től a junior válogatott szövetségi kapitánya volt. Tanítványai összesen két olimpiai, két világbajnoki és négy Európa-bajnoki aranyérmet nyertek
Titokban kezdett el kajakozni az újpesti Dózsában, ahol nagyon hamar technikás versenyző lett. 1966 – 1973 tagja volt a válogatott keretnek. Az 1968-as olimpián Mexikóvárosban ezüstérmet szerzett K-2 500 méteren. Pályafutása befejezése után 1977-ben kezdett edzősködni. Első kiemelkedő versenyzője Mészáros Erika volt, aki két világbajnoki címet is szerzett 1986-ban, Douchev-Janics Natasának, Fazekas-Zur Krisztinának, Kovács Katalinnak, Kozák Danutának, Kőbán Ritának, Szabó Gabriellának és a férfi kajaknégyesnek (Kammerer Zoltán, Kulifai Tamás, Pauman Dániel, Tóth Dávid) volt az edzője. Takács Tamarával nekivág a 2020-as tokiói olimpiáig tartó felkészülésnek. Hatszor választották az év edzőjének.
Olimpiai és világbajnok vívó, kétszeres olimpiai ezüstérmes. 1953-tól-1970-ig szerepelt a magyar válogatottban. Tizenkilenc évesen, 1955-ben Rómában robbant be a nemzetközi élvonalba és nyert egyéni és csapat aranyérmet, még Elek Ilonáékkal. Ötszörös világbajnoknő (1953 Brüsszel csapat,1955 Róma egyéni és csapat,1959 Budapest,1967 Montreal). Négyszeres világbajnoki ezüstérmes. Hétszeres egyéni magyar bajnoknő. Négy olimpián versenyzett: 1956, 1960 (ezüst érem),1964 (aranyérem),1968 (ezüstérem). Főiskolai világbajnoknő 1963 Porto Alegre, Szenior Európa bajnok csapattag 1996. A Testnevelési Főiskolán szerzett szakedzői diplomát a Központi Sportiskolában és a Bp.Honvéd Sportiskolájában utánpótlás neveléssel foglalkozott. Oktatta a Harvard egyetem vívóit is. A Képes Sport munkatársaként, újságíróként dolgozott több éven keresztül – Berczik Sárával (mozdulatművész, mesteredző) három szakkönyvet írtak az esztétikus gimnasztikáról (Nő harmóniája, Gyermek harmóniája, Tartásjavító gimnasztika). Elhunyt házastársa Sákovics József az első magyar párbajtőr világbajnok. Az 1964-es Tokyo-i olimpián 4 aranyérmet szerző magyar vívócsapat szövetségi kapitánya. Sportpályafutásuk közben nevelték fel két gyermeküket: József (1962) és Lídia (1969). A MOB Első Női Bizottságának volt tagja, jelenleg a MOB Hagyományőrző Bizottságban tevékenykedik. Állandó zsűrije a Magyar Olimpiai Akadémia szellemi olimpiai vetélkedőinek. 2013-ban Fair Play-, 2016-ban Csík Ferenc díjas.
Kétszeres olimpiai bajnok magyar kajakos. Tizenkét évesen, nővére példáját követve kezdett sportolni. 24 évig kajakozott, ebből 20 évig volt a magyar válogatott tagja! 1984-ben a los angelesi olimpiára 3 számban szerzett indulási jogot, de sajnos nem utazott ki a magyar csapat. Az 1988-as szöuli olimpián négyesben ezüstérmet nyert, majd 1992-ben Barcelonában feljutott a csúcsra, tagja volt az olimpiai aranyérmet szerzett női kajak négyesnek, egyesben ezüstérmes, párosban bronzérmes lett. 1996-ban az atlantai olimpián állhatott fel másodszor a dobogó legfelső fokára, kajak egyesben. 2000-ben Sydneyben a négyesek versenyében ezüstérmet szerzett. Világbajnokságokon kilencszer állt a dobogó legfelső fokán, emellett tíz ezüst- és hat bronzérmet is gyűjtött. Európa-bajnokságokon három első és két második helyezést szerzett, 19-szeres magyar bajnok. Számos kajaktörténelmi elsőség fűződik a nevéhez: először a magyar női kajak sportban ifi világbajnok lett; ott volt a hajóban, amikor magyar nő először nyert felnőtt világbajnokságot; az első sprint világbajnoki aranyunkat is ő nyerte. Ott volt a négyesben, amikor magyar kajakos nő először olimpiai bajnoki címet szerzett; és az első kajakos hölgy volt, aki egyesben is olimpiai bajnokságot nyert Magyarországnak! Jelenleg az MTK-ban kajakedző.
A „Nemzet Sportolója” címmel kitüntetett olimpiai bajnok súlyemelő, edző az ötvenes évek közepén került a Tatabányai Bányász Sport Club Súlyemelő szakosztályához. 1959-ben Varsóban a világbajnokságon mutatkozott be, ahol azonnal bronzérmet nyert. A magyar válogatottban 1977-ig szerepelt. Első magyar bajnokságát 1957-ben, az utolsót, a tizennyolcadikat, 1976-ban nyerte. Az évek során bebizonyította, hogy nemcsak a honi, de az egyetemes súlyemelés egyik legnagyobb alakja, aki – sportágában páratlan módon – öt olimpián képviselte Magyarországot. Első olimpiáján 1960-ban Rómában hatodik, majd 1964-ben Tokióban és 1968-ban Mexikóban ezüstérmes lett. Münchenben valóra vált az álma, és megnyerte a magyar súlyemelősport első olimpiai bajnokságát az 56 kg-os súlycsoportban, világcsúccsal. Montrealban 1976-ban ötödik helyezést ért el és ekkor elbúcsúzott az olimpiai játékoktól. A versenyzéstől 1978-ban vonult vissza. Mindvégig kitartott szeretett klubja és városa, Tatabánya mellett. 2005.-ben az elmúlt 100 év legjobb súlyemelőjévé választották. 2009-ben a felújított tatabányai sportcsarnokot róla nevezték el és nevét viseli az önkormányzat által alapított kiváló helyi tehetségeket támogató sportösztöndíj is.
Tíz éven át benne volt az egyéni tenisz-világranglista első ötvenében, 1978-82 között az első húszban. Hétévesen már versenyen szerepelt, és összességében négy korosztályban is országos bajnok lett, amire korábban nem akadt példa Magyarországon. Tizenhárom évesen versenyzett először külföldön. Taróczy Balázs tizenhárom egyéni ATP-, huszonhét páros versenyt nyert. Háromszoros páros világbajnok (1982., 1983. és 1986.). A magyar teniszsport első és mindmáig egyetlen wimbledoni bajnoka (páros 1985) és egyetlen kétszeres Grand Slam győztese (Roland Garros páros 1981. és Wimbledon 1985). Érdekes, hogy éppen első tornagyőzelmének színhelyén, Kitzbühelben vívta 1986-ban utolsó mérkőzését egyesben, 1989-ig párosban még versenyzett. 2004-ben a Magyar Teniszszövetség szakmai igazgatója. Visszavonulása után is a sportág szolgálatában maradt, szövetségi kapitányként is dolgozott, napjainkban pedig ő szervezi a legrangosabb hazai teniszeseményt, a Tennis Classics gálát.
Háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó. Hatéves korában kezdett vízilabdázni. 1993-ban ifjúsági Európa-bajnokságot nyert. Ugyanebben az évben már tagja volt a felnőtt válogatott keretnek. Sydneyben, Athénban és Pekingben lett olimpiai bajnok, 2003-ban tagja volt a világbajnokságot nyert csapatnak, kétszer világligát, kétszer világkupát nyert együttesével és kétszer volt Európa legjobbja. Nyert olasz bajnokságot, Euroligát (BEK), európai Szuperkupát, KEK-et, LEN-kupát. 2010-ben az Évtized vízilabdázójának is megválasztották.
Nemzet Sportolója címmel kitüntetett ötszörös olimpiai bajnok magyar tornász; a magyar tornasport legeredményesebb versenyzője, 46 alkalommal nyert magyar bajnokságot, hétszeres csapatbajnok. 18 évesen mutatkozott be a válogatottban. 1940-ben nyerte első magyar bajnoki érmét. Az 1952-es olimpián a talaj bajnoka volt, ezen kívül egy ezüst- és két bronzérmet nyert. 1954-ben felemás korláton világbajnokságot nyert, a ’49-es budapesti főiskolás vébén pedig négyszer szólították a dobogó tetejére. 1956-ban 3 szeren (talaj, gerenda, felemás korlát) és a kéziszercsapatban nyert olimpiát.
Regőczy Krisztina olimpiai ezüstérmes, világbajnok műkorcsolyázó, sportvezető. Az ISU (Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség) Sportigazgatója, a MOB Elnökségének tagja. Sallay András magyar jégtáncos, a legendás Regőczy–Sallay-jégtánckettős férfitagja. Az International Management Group (IMG) alelnöke, az ISU legrangosabb bajnokságainak egyik igazgatója. 1972-től 1980-ig megszakítás nélkül kilencszer magyar bajnokok, számtalan Európa- és világbajnoki bronz- és ezüstérem büszke tulajdonosai, de a legnagyobb eredményük az volt, hogy le tudták győzni a mostoha hazai edzéslehetőségeket, és így is felvették a versenyt a sport élmezőnyével. Pályafutásuk csúcsára 1980-ban érkeztek, amikor a Lake Placid-i téli olimpián és a göteborgi Európa-bajnokságon ezüstérmesek, a dortmundi világbajnokságon aranyérmesek lettek. Ezt követen még kétszer nyertek hivatásos világbajnoki címet. A Lake Placidben megrendezett olimpián szerzett második hely volt eddig az utolsó érem, amit Magyarország téli olimpián nyert.
Palotai Károly a magyar és a világ labdarúgó-játékvezetésének kiemelkedő alakja. A világon az egyetlen, aki játékosként olimpiai bajnok lett és játékvezetőként is eljutott a legszűkebb elitbe. Labdarúgóként az 1963-as őszi idényben a bajnokcsapat kapitánya, valamint az 1964-es olimpián az aranyérmes csapat kapitánya volt. 1970-1983-ig 143 nemzetközi mérkőzésen fújta a sípot. A mai napig emlegetik a teljesítményét, amelyet az Argentína-Brazília mérkőzésen nyújtott 1978-ban, és ugyancsak három Európa-bajnokságon foglalkoztatta az UEFA. Itthon a mai napig részt vesz az utánpótlás nevelésében, tekintélyével, tudásával és tapasztalataival segíti a ma játékvezetőinek képzését és továbbképzését.
Nemzetközi sakknagymester. 9 éves korában nyerte első nemzetközi versenyét, 12 évesen és 14 évesen korosztályos világbajnok lett a fiúk között. 12 éves volt, amikor nővéreivel, Zsuzsával és Zsófival, valamint Mádl Ildikóval a magyar sakktörténelem során első ízben női olimpiai bajnokságot nyertek. Ezt az eredményt 1990-ben is megismételték. A második olimpiai győzelem óta férfi versenyeken indul. 13 éves volt, amikor először teljesítette a férfi nemzetközi nagymesteri normát, 15 évesen pedig minden idők legfiatalabb férfi nemzetközi nagymestere lett. Hétszer a férficsapatban is képviselte Magyarországot Sakkolimpián, 2002-ben és 2014-ben ezüstérmet nyertek. 2011-ben férfi Európa-bajnokságon bronzérmet szerezett. Nyolcszor kapott sakk Oscar-díjat,az évszázad sakkozónőjének választották. 1989 óta megszakítás nélkül vezeti a női világranglistát.
Ő az egyetlen sportoló, aki olimpiai és a paralimpiai játékokon is érmet szerzett. 1987-ben világbajnoki bronzérmet szerzett tőrvívásban. Egy évvel később a szöuli olimpián bronzérmet szerzett a férfi tőrcsapattal.1991-ben súlyos autóbalesetet szenvedett, ami után kerekesszékbe kényszerült, de sportpályafutását nem fejezte be. 1991 és 2011 között minden világversenyen érmet szerzet, többszörös Európa- és világbajnok, hat paralimpiai érem tulajdonosa. Sportvezetőként, sportdiplomataként mind a mai napig sokat dolgozik a magyar sportért, a sportolókért.
Pályafutását a Diósgyőri VTK játékosaként kezdte tizenhárom éves korában. 1970-ben a Budapesti Spartacushoz igazolt át, és a klub színeiben versenyzett egészen 1984-es visszavonulásáig. A 70-es években sportágában a világ legeredményesebb játékosai közé tartozott. Híressé vált az általa kitalált oldalpörgetés, az ún. kiflipörgetés, melyet korában csak ő tudott. 4-szeres Világbajnok; 4-szeres Európa bajnok; 36-szoros Magyar bajnok; 325-szörös válogatott. Az asztaliteniszező a mai napig űzi sportágát.
Első sikerét az 1985-ös szófiai Európa-bajnokságon érte el, ahol kettős győzelmet aratott: 200 és 400 méteres vegyes úszásban. Részt vett az 1988. évi szöuli és az 1992. évi barcelonai olimpián. Mindkétszer a 200 és 400 méteres vegyes úszásban olimpiai bajnoki címet szerzett. Négyszeres világbajnok, nyolcszoros Európa-bajnok, mindkét vegyes úszó távon háromszor állított fel új világrekordot. Ő volt az első, aki két percen belül úszta a 200-at. 53-szoros magyar bajnok – ötször volt Magyarországon az Év sportolója. Visszavonulását követően nagysikerű úszóklubot alapított.
1956 és 2000 között volt válogatott sakkozó. Mesteri címét 1955-ben szerezte, 1961-ben lett nemzetközi sakkmester. A hetvenes és a nyolcvanas években a világ tíz legjobb sakkjátékosának egyike volt, legsikeresebb éveiben, 1975 és 80 között a legjobb 5 között volt. 1958 és 1981 között kilencszer nyerte meg a magyar bajnokságot. 1964 és 1990 között nyolcszor volt világbajnokjelölt, 1977-ben és 1980-ban az elődöntőig jutott. Az 1978-as sakkolimpián Buenos Airesben aranyérmet szerzett. A Nemzet Sportolója. A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a csillaggal kitüntetettje.
1965-ben lett a Ferencvárosi Torna Club tornásza. 1973 és 1980 között minden világversenyt megnyert. Kétszeres olimpiai bajnok. Lólengésben három világ- és három Európa-bajnoki aranyérmet nyert. Pályafutása alatt 3 új elemet neveztek el róla, köztük a Magyar-vándort. Jelenleg a Magyar Torna Szövetség elnöke, a Magyar Olimpiai Akadémia és a Magyar Olimpiai Bizottság alelnöke. A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjének birtokosa. 2012-ben Oklahomában beválasztották a torna halhatatlanjai közé.
A Dózsa, a Miskolci Egyetemi Atlétikai és Futball Club, a Vasas és az Orvosegyetemi SC színeiben szerepelt tőr- és párbajtőrözőként. Minden idők egyik legeredményesebb párbajtőrvívója. Négyszeres olimpiai bajnok. A vívó-világbajnokságokon 9 érmet – köztük 3 aranyérmet – nyert. 1980 és 1981 között a Magyar Vívószövetség főtitkára, 1981 és 1986 és 2005 és 2012 között a válogatott szövetségi kapitánya volt. Olaszországban a Pro Vercelli és az olasz válogatott vívóedzője volt. Nagy Tímea, Kulcsár Krisztián, Boczkó Gábor mestere. A Nemzet Sportolója. A MOB Olimpiai Érdemérem, NOB Érdemrend birtokosa.
A Nemzet Sportolója. A világon elsőként pillangózott végig 200 métert. 32 egyéni bajnokságot nyert, 36 országos és 6 világrekordot állított fel. Gyémántdiplomás gyógyszerész. Mesteredző. Tanítványai, köztük lánya is, olimpiákon szereztek érmeket. Több könyvet írt. Első könyve, ”Az én módszerem”, mindmáig egyetemi tankönyv. ”Sírni csak a győztesnek szabad” című műve nagy sikert aratott. Tagja az amerikai és a magyar Halhatatlanok Klubjának. Nemzetközi Fair Play díjas. A Kenguru című rádióműsor vezetéséért Gyerekekért díjat kapott. Ő az úszás rajongóinak pillangókisasszonya.
Az Alapítvány ötletgazdája és elnöke 2002 óta Kű Lajos olimpiai ezüstérmes, Széchenyi-díjas labdarúgó. Az alapítvány hívta életre a Kárpát – medencei Összmagyar Nemzeti Diákbajnokságot. Dél-Afrikában, a futball világbajnokság ideje alatt megrendezésre került Hessequa Cup-on az alapítványdiákválogatottja aranyérmet szerzett. A labdarúgás mellett az alapítvány számos más sportágban is szervez versenyeket, ilyen az asztalitenisz, a birkózás, a női kézilabda és a sakk. Fontos célkitűzésük, hogy a nemzetet egyesítsék hittel, sporttal és kultúrával, valamint a legendás Aranycsapat emlékét ápolják.
1964 óta a Spartacus SC úszószakosztályának vezető edzője. A Magyar Úszó Szövetségnek 1991 óta válogatott női szövetségi, 1996 óta női és férfi szövetségi kapitánya. A sportújságírók hatszor választották meg az év edzőjének. 2009-ben az év szövetségi kapitánya volt. A Time magazin szerint ő a XX. század legkreatívabb úszóedzője. Tanítványai – köztük Egerszegi Krisztina, Kovács Ágnes, Güttler Károly és Batházi István – 6 olimpiai arany, 3 ezüst, 2 bronz, 4 világbajnoki arany, 18 Európa bajnoki arany birtokosai. A Magyar Olimpiai Bizottság érdemérmének arany fokozatú kitüntetettje.
1964 és 1977 között, sorozatban 14 magyar egyéni bajnoki címet nyert tájfutásban, sífutásban hatot. 1972-ben tájfutó világbajnok. Az első nő Európában, aki három órán belül futotta a maratoni távot. Elvégezte az ELTE matematika-fizika, a Testnevelési Főiskola sportvezető, valamint szakedző szakát. Már élsportolóként is rendszeres testedzésre buzdította a lakosságot és azóta is hirdeti: a „Sport mindenkié”! A Nemzeti Szabadidősport Szövetség elnöke. Jelenleg az Országos Egészségfejlesztési Intézetben dolgozik, itt is a testedzésben gazdagabb életmódért.
Amatőrként olimpiai bronzérmes, világbajnoki aranyérmes, kétszeres Európa bajnoki aranyérmes. Pályafutását 1985-ben kezdte, a 75 kg-os felnőtt korosztályba 1993-ban került, amatőrként 212 győzelmet aratott. Profi pályafutását 2000-ben kezdte. Közel 6 évig volt félnehézsúlyú világbajnok a WBO-nál, majd egy súlycsoporttal feljebb a cirkálósúlyban is világbajnok lett, ezúttal a WBC-nél. WBO Interkontinentális bajnok félnehézsúlyban. A veretlen magyar klasszis a legutóbbi időkig első helyen állt a WBC legfrissebb félnehézsúlyú ranglistáján. 2010-ben a Magyar Ökölvívó Szakszövetség az Év profi bokszolója elismerést adományozta neki.
Olimpiai bajnok, világbajnoki ezüstérmes, negyvenkilencszeres válogatott, a legendás Aranycsapat tagja. Pályafutását 1938-ban, 13 évesen kezdte a Dombóvári Vasutasban. Tagja volt az 1952-es Helsinkiben olimpiai aranyérmet szerző válogatottnak. Játszott az 1953-as angolok elleni világraszóló találkozón, melyet a magyar válogatott 6-3-ra megnyert. Aktív labdarúgó pályafutása után a Testnevelési Főiskolán szakedzői tagozaton szerzett diplomát, és edzőként, valamint technikai vezetőként továbbra is labdarúgással foglalkozott. A Komárom-Esztergom Megyei Labdarúgó Szövetség elnöke, majd a Magyar Labdarúgó Szövetség alelnöke volt. Széchenyi-díjban és Szent István-díjban részesült.
10 évesen kezdett el kézilabdázni. 2002-ben került be a felnőtt válogatott keretébe. A Győri ETO Kézilabda Club irányító játékosa. Világbajnoki ezüstérmes, négyszeres magyar bajnok, kétszeres magyar bajnoki ezüstérmes, ötszörös Magyar Kupa győztes. A világbajnokság All Star csapatának háromszor is tagja volt. A World Handball Magazine szavazásán 2005-ben meggyőző fölénnyel választották a világ legjobb női kézilabdázójává – e címet viselők sorában ő a legfiatalabb.
Négy évesen kezdetett el úszni. Kezdetektől a Spartacus versenyzője volt, az úszószakosztály 2005 eleji kiválása óta a Kőbánya Sport Club úszója. Edzői Turi György és Nemes Zoltán. Világbajnok. 2008-ban a Pekingből három olimpiai ezüstéremmel tért haza. Eddig három világbajnoki ezüsttel és három bronzzal jutalmazták. Tizenötszörös európai bajnok: kilenc arany, négy ezüst és két bronzérem birtokosa. Munkásságát számtalan díjjal ismerték el, a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjének birtokosa.
A Dorogi AC csapatában kezdte sportpályafutását. 50-ben került a kor sztárcsapatához, a Budapesti Honvédhoz. A Helsinki olimpián 52-ben a győztes magyar válogatott tagja volt. Négyszeres magyar bajnok, 390 bajnoki mérkőzésen játszott. 47 és 62 között 86 alkalommal volt válogatott kapus. Edzőként dolgozott Tatabányán, Salgótarjánban és Kuvaitban. Másfél évtizedig, nyugdíjba vonulásáig volt a Volán sport klub elnöke. 99-ben beválasztották a világ valaha élt tíz legjobb kapusa közé, és minden idők legjobb magyar kapusának választották.
Nincs díjazott.
Nincs díjazott.
Nincs díjazott.