A Kossuth-, Kassák Lajos-, Füst Milán-, Weöres Sándor-díjas költő, író, műfordító 1967-ben magyar–német szakon végzett a Kossuth Lajos Tudományegyetemen. Első versei az Alföldben jelentek meg 1962-ben. Első kötete 1972-ben jelenhetett meg Héj címmel. 1982-től az Élet és Irodalom versrovatának szerkesztője, később főmunkatársa. 1985-86-ban a Kaliforniai Egyetem Santa Barbara-i campusán volt vendégtanár, a modern német líráról tartott előadásokat és angol versírást tanított. Amerikai élményeiből, a hopi indiánok történetének és kultúrájának megismeréséből született meg A hopik könyve, amelynek verseiben anyag és szellem, ember és természet egybetartozása fedezhető fel. Nagy sikert aratott az egy szerelem pusztulását önkínzó részletességgel feltáró 1972. szeptember című prózavers-kötete, valamint a költői főművének is tartott Halászóember, a szülőfaluját néprajzi alapossággal feltérképező versciklus. 2007-ben jelent meg az Ondrok gödre című faluregénye, családtörténete a magyar paraszti sors talán eddigi legjobb rajza. A 2012-ben megjelent Kaliforniai fürj című regényéért megkapta a Magyar Szépírók Társaságának díját. 1995-től 2005-ig a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára volt, ahol német irodalmat és amerikai őskultúrát tanított. A Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.

Író, dramaturg, a József Attila Kör alapító tagja majd titkára.1966 óta jelennek meg művei. 1971-ben a Kortárs folyóirat munkatársa, 1975 és 78 között a Mozgó Világ prózarovatának vezetője. 2001-ig a Magyar Televízió dramaturgja. A József Attila és Balázs Béla díjas író prózai kötetein túl tucatnyi mozi- és tévéfilm forgatókönyvét írta, saját témái és klasszikus művek felhasználásával. Dramaturgként vagy negyven produkció készítésében vett részt. Írásai nagyrészt önéletrajzi ihletésűek, de a dühökkel, iróniával, humorral és féltő aggodalommal előadott történetei nemcsak egyéni sorsáról, hanem az ország és népének az elmúlt hetven esztendőben megélt megpróbáltatásairól is szólnak. Szerelmetes szavakkal beszél a szűkebb hazájának tekintett Dunakanyarról. Egyénisége meghatározója a természet jelenségeihez való áhítatos viszonya, leírásaiból a mindenség sugallatát érezzük.

1980-ban végzett a Színművészeti Főiskola színész szakán. Diplomájának megszerzését követően a kaposvári Csiky Gergely Színház művésze lett. 1987-ben szerződött a Katonához, ahol nem csak színészként, hanem rendezőként is dolgozik. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész 1993 óta tanít a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 2011-től a Katona József Színház igazgatója. Színpadi szerepei és rendezései mellett számos filmben is szerepelt. A filmes pályát Radványi Gézánál kezdte a Circus Maximusban, ő maga legfontosabb filmjeinek Tímár Péter Mire befejezi röptét a denevér, Pacskovszky József Esti Kornél című alkotását és a Sas Tamás rendezte Presszót tartja. A tévénézők a nagy sikerű Terápia című minisorozatban is láthatták. Nevéhez, illetve hangjához több CD és hangoskönyv köthető. 2013-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja.

1987-től 1991-ig járt a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, Marton László osztályába. A diploma megszerzése után 1991-től 1994-ig a Kaposvári Csiky Gergely Színházban játszott, 1994 ősze óta pedig a Vígszínház tagja. Több mint 90 színházi és két tucat film-, illetve tévészerep köthető a nevéhez. A Jászai Mari-díjas színésznőt, érdemes művészt főleg drámai szerepek találják meg, azonban vicces oldalát is volt alkalma megmutatni. Közismertté a Melodráma (1991) című filmben történt bemutatkozása tette. Passzport című filmjéért a 2001-es Magyar Filmszemlén megkapta a legjobb női alakítás díját. Rendszeresen önkéntes segítő a szervátültetésen átesett gyerekek táborában, de foglalkozik autistákkal, és szervez nyári színjátszóiskolát is a kicsiknek. Több éve a Nemzeti Veseprogram Nagykövete. A Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2014-óta a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára.

A magyar képzőművészek középgenerációjának kutató szellemű festője, akit főiskolai tanulmányai kezdetei óta a festészetelméleti és művészetbölcseleti kérdések vizualizálása foglalkoztat. 1987-től a Magyar Iparművészeti Főiskola oktatója. 1990-től a Magyar Képzőművészeti Egyetem festőtanára. A főiskolai tanítás megkezdése időben egybeesett a monokróm festészet iránt mutatott érdeklődésével, ezért a pedagógiai munkát összekapcsolta az őt foglalkoztató művészi problémákkal, és bevezette a főiskolán a monokróm festészeti programot. A nyolcvanas évek elején megjelenő új festészeti tendenciák őt sem hagyták érintetlenül, műveiben univerzális, a keleti bölcseletet és az európai filozófiát magában foglaló gondolkodásmód testesül meg. Alapvetően a természetes és mesterséges képi világ, a festett és gépi kép, tágabb értelmezésben a valóság és művészet viszonyát vizsgálja, változatos vizuális megoldásokkal. Meglehetősen összetett, ugyanakkor rendkívül festői fogalmazásmódot alakított ki. Festményei egyszerre intellektuálisak és anyagszerűen érzékletesek. 1991-ben Munkácsy Mihály-díjat kapott, 1997-ben Széchenyi Professzori Ösztöndíjban részesült.

A Munkácsy Mihály-díjas, érdemes művész az Egri Tanárképző Főiskolán szerzett rajzszakos diplomát 1964-ben. Az 1960-as évek közepétől induló magyarországi képzőművészeti avantgárd „újhullámának” egyik fő szervezője. Kezdeti lírai szürrealisztikus képei után főleg az anyagstruktúrák és a velük kialakított plaszticitás foglalkoztatta. A gesztus-festészeten, az assamblage-okon, konceptuális grafikákon keresztül vezetett az útja a koherens lézerfény képi lehetőségeinek kutatásához, de mint fényművész sem hagy fel a festéssel, s ugyanakkor ezzel parallel, képzőművészeti filmeket rendez és tanulmányokat ír.  A hetvenes évek közepétől a Központi Fizikai Kutató Intézet támogatásával a lézer képi lehetőségeit kutatja, társa a munkában Dr. Kroó Norbert a magyarországi lézerkutatás vezetője. Új képi transzformációs módszert kísérletezik ki, az ún. szuperpozíciós módszert. Az eszközrendszert és módszert 1980-ban szabadalmaztatták. Fényművészeti munkássága alapján a Massachusetts Institute of Technology/ CAVS intézete taggá választja. A Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, 2011-2014. között az egyik alelnöke volt.

Széchenyi-díjas akadémikus. 1978-ban a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán diplomázott. Doktoranduszi évek után a Csepel Művek Szerszámgépgyárában volt tervezőmérnök. Később akadémiai kutató lett, majd angol, dán, holland és amerikai egyetemeken dolgozott. 1995 óta vezeti a Műegyetem Műszaki Mechanikai Tanszékét, 2008-ban a Gépészmérnöki Kar dékánjává választották. Kutatási területei a gépek dinamikája, stabilitása és rezgései. Olyan géprendszerekkel foglalkozik, amelyekben a holtidő szerepe meghatározó. Modelljeit világszerte alkalmazzák robotok és emberek mozgásában a reflexkésések elemzésére, egyensúlyozási problémák és forgalmi dugók kialakulásának magyarázatára. További témája a járműkerekek rezgése, ami szoros összefüggésben van a fogyasztással, fékezéssel és kormányozhatósággal. 2001-ben az MTA, 2013-ban az Európai Akadémia tagjává választották, 2006-ban megkapta a Simonyi Károly mérnöki díjat, 2011-ben a Széchenyi-díjat, 2015-ben az Amerikai Gépészmérnök Egyesület Dinamikai díját. 2013-ban első magyarországi mérnökként nyerte el az Európai Kutatási Tanács professzori kutatói pályázatát, amelynek témája a szerszámgépek rezgéscsökkentése.

Széchenyi-díjas magyar nyelvész, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar–angol szakán végzett. Az MTA Nyelvtudományi Intézetének kutatóprofesszora, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem egyetemi tanára, Nyelvtudományi Doktori Iskolájának vezetője. A magyar nyelvészet és a generatív nyelvelmélet művelője. A természettudományok egzakt módszertanát alkalmazó kutatásai megújították a magyar nyelvtant, és általános nyelvészeti felismerésekhez is vezettek. Nyelvtörténeti kutatásai során rekonstruálta az ősmagyar mondat alapszerkezetét és a kései ómagyar korban végbement mondatszerkezeti változások okait és lefolyását. Tucatnyi könyve és kétszáz tanulmánya jelent meg nemzetközi és hazai tudományos kiadóknál, illetve nemzetközi és hazai folyóiratokban.

A Petőfi Irodalmi Múzeumot 1954-ben alapították a Petőfi Ház (1909) jogutódaként. A Petőfi Társaság által indított értékőrző vállalkozás a Petőfi és Jókai hagyatékok bemutatásán túl később József Attila és Ady Endre emlékeinek gyűjtésével egészült ki. Az országos hatókörű Irodalmi Múzeum feladata a vásárolt és örökölt írói hagyatékok korszerű feldolgozása, kutathatóvá tétele, s a kortárs magyar irodalom muzeális becsű anyagainak mindenkori gyűjtése. Alapfeladatai közé tartozik az irodalmi emlékházak hálózatának gondozása is. Gyűjtőköre kiterjed a hazai és határon túli magyar nyelvű irodalom írott, nyomtatott, tárgyi, képi és hangzó anyagaira, illetve az emigráns sajtó, könyv-és kéziratgyűjtemény folyamatos bővítésére. Az intézmény feladata e kulturális javak bemutatása korszerű interaktív eszközöket alkalmazó kiállításokban, az iskolai oktatást, valamint az élethosszig tartó tanulást segítő közművelődési, közönségkapcsolati, múzeumpedagógiai és képzési tevékenység segítségével.

Pszichológusi, majd nevelés lélektani szakpszichológusi diplomát szerzett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. 1999-től a Magyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Kutatóintézet tudományos főmunkatársa. Megalakította a Serdülő és Felnőtt Diszlexia Központot, a Sajátos Nevelési Igényű Tehetségeket Segítő Tanácsot. Fő kutatási területe a tehetség, tanulási zavarok, hiperaktivitás, figyelemzavar és a különböző személyiségzavarok. Több egyetemen óraadó tanár. Rendszeresen tart előadásokat és tanfolyamokat a tehetség és egyéb eltérő képességek, sajátos viselkedés témakörében. Nemzetközi kutatási projektekben elsősorban a szokásostól eltérő képességű gyerekek és felnőttek megfelelő ellátásának kérdéseivel foglalkozik.

Az Ybl-díjas építész bár korábban különféle kórházépületek és lakóépületek is születtek a tervezőasztalán, ma elsősorban családi házakat tervez. Elegáns, tiszta vonalú, egyszerű, természetes anyagokból készült építmények jellemzik munkásságát. Az ő házain mindig érzékien tapintható a tégla, a kő, a fa és az üveg. Úgy gondolja, a környezethez való alkalmazkodás lényeges módja a jelenidejűség felismerése, hiszen bármely kapcsolódásnak ez elemi feltétele. Azt tapasztalja, amikor a kép többet mutat, mint a megkomponáltság, számára akkor nyeri el a ház az “érvényességét”. Az egyszerűség eleganciájával megtervezett, nyugodt, harmonikus házai olyan inspiráló példái az illeszkedésnek és a környezettel folytatott párbeszédnek, ami csak keveseknél születik meg. A Magyar Építőművész Szövetség Mesteriskolájának oktatója, és az Iparművészeti Egyetemen a leendő építészdoktorokat tanítja, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja.

Építőművészete a helyből és a hely minőségéből ered, amelyhez az építészet globális nyelvezete iránti fogékonyságával és érzékenységével közelít. Tudatosan és racionálisan ahhoz a tájhoz köti munkáit, amelyből azok kinőnek és amelyhez illeszkednek. A több száz éves múlttal rendelkező Rácz fürdő az ő tervei alapján éledt újra. Legutóbbi munkái között szerepel még a négyes metró Rákóczi téri állomásának tervezése és a Várkert bazár belsőépítészeti megújítása.

A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészeti Karának magyar–francia szakán végzett. Újságíróként dolgozott, majd a József Attila Színház, 1981-től pedig a Vidám Színpad dramaturgja. Cikkei, riportjai jelentek meg különböző kulturális folyóiratokban. 1985-től a Stúdió című tv-magazin, később a Helló, világ!, az Exkluzív című televíziós műsorok szerkesztő-műsorvezetője. A Heti Válasz gasztronómiai rovatát írja, a Magyar Konyha főszerkesztője. Szellem a fazékból címmel rádióműsort készít. Több kötete jelent meg.

2004-ben Pázmány Péter Katolikus Egyetemen végzett német-kommunikáció szakon. A diploma után a Heti Válasz munkatársa lett, majd 2015 márciusában a Mandinerhez érkezett, ahol főmunkatársként számítanak munkájára. Főleg címlapos interjúi és publicisztikái tették ismertté az olvasóközönség számára. Televíziós vitaműsorok gyakori szereplője, zenei érdeklődéséből fakadóan az MTV Dob+Basszus című műsorának is állandó szakértője volt. Szörényi Leventével készített sok – sok órányi beszélgetés alapján írta és szerkesztette meg Szörényi – Rohan az idő című könyvét, amely idén jelent meg. 2009-ben Junior Prima Díjjal ismerték el munkáját. A Minőségi Újságírásért-díjat 2013-ban vette át.

Tíz éven át benne volt az egyéni tenisz-világranglista első ötvenében, 1978-82 között az első húszban. Hétévesen már versenyen szerepelt, és összességében négy korosztályban is országos bajnok lett, amire korábban nem akadt példa Magyarországon. Tizenhárom évesen versenyzett először külföldön. Taróczy Balázs tizenhárom egyéni ATP-, huszonhét páros versenyt nyert. Háromszoros páros világbajnok (1982., 1983. és 1986.). A magyar teniszsport első és mindmáig egyetlen wimbledoni bajnoka (páros 1985) és egyetlen kétszeres Grand Slam győztese (Roland Garros páros 1981. és Wimbledon 1985). Érdekes, hogy éppen első tornagyőzelmének színhelyén, Kitzbühelben vívta 1986-ban utolsó mérkőzését egyesben, 1989-ig párosban még versenyzett. 2004-ben a Magyar Teniszszövetség szakmai igazgatója. Visszavonulása után is a sportág szolgálatában maradt, szövetségi kapitányként is dolgozott, napjainkban pedig ő szervezi a legrangosabb hazai teniszeseményt, a Tennis Classics gálát.

Háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó. Hatéves korában kezdett vízilabdázni. 1993-ban ifjúsági Európa-bajnokságot nyert. Ugyanebben az évben már tagja volt a felnőtt válogatott keretnek. Sydneyben, Athénban és Pekingben lett olimpiai bajnok, 2003-ban tagja volt a világbajnokságot nyert csapatnak, kétszer világligát, kétszer világkupát nyert együttesével és kétszer volt Európa legjobbja. Nyert olasz bajnokságot, Euroligát (BEK), európai Szuperkupát, KEK-et, LEN-kupát. 2010-ben az Évtized vízilabdázójának is megválasztották.

Levente Péter feleségével és alkotótársával, Döbrentey Ildikóval több mint négy évtizede szolgálja magyarul értő közönségét, mindig úgy nyújtva szórakozást, hogy közben „a gyermekek és az értük felelős felnőttek lélekben és szellemben növelődjenek”. A mese titkát Döbrentey Ildikó osztja meg a publikummal feszült figyelem, halk derű, és sokatmondó csendek harmóniája közepette. Negyvennyolc éve ő a színházi, televíziós, rádiós, vándorszínházi, gyermekújságos műfajteremtő alkotások megálmodó-kitaláló szerkesztője, írója, költője, festője, az együttműködő művészek múzsája. Ifjakat és felnőtteket inspirál a páros élet és a gyermeknövelés művészetére. A játék titkát Levente Péter a közönséggel együtt deríti fel ötvenhárom évad óta, nem csak lelki-szellemi összhangban, hanem a személyes, fizikai részvételt is felajánlva, öt féle médiumban, a legkülönbözőbb szóló és csoportos szerepek formájában. Az alkotóművészek menedzsere, játszó-, és rendezőtársa. Magatartáskultúra kutatóként harminc éve tanulva tanít óvodást, egyetemistát, érett felnőttségre törekvő embereket.

A hazai hangszeres népzenei mozgalom egyik elindítója.1973-ban alapító tagja a Muzsikás együttesnek, amiben 23 évig zenélt itthon és külföldön. 1977 és 2002 között az Óbudai Népzenei Iskola tanára, ahol népi hegedűt, brácsát, és az országban elsőként tekerőlantot és magyar dudát tanított. A duda gyakorlati feltámasztásában vitathatatlan a szerepe. A hangszer méreteinek és sípjának újításával összehangolhatóvá tette a dudákat, így kezdeményezésére létrejöhetett 1989-ben a Magyar Dudazenekar. 2000-ben Jézus születése címmel folk operát írt, valamint megjelentette a zenetanításról szóló, Varázsjelek című könyvét. Ezt követte 2004-ben pentaton népdalaink rendszerezett gyűjteménye, amit Zeneszavak címmel jelentetett meg. 2012-től két fiával az Ádám István Emlékzenekarban viszi tovább a hagyományőrző zenélést.

Az 1990 óta működő Budapest Klezmer Band a tradicionális zsidó zenét szólaltatja meg. Zenei átiratokat játszanak, amelyeket az együttes alapítója és vezetője, Jávori Ferenc komponál. Ezek a dallamok Közép-Kelet-Európa azon területéről származnak, ahol a zsidó zenei kultúra egykor virágzó volt. 25 éves pályafutásuk során bejárták szinte az egész Földet és a világ számos ismert koncerthelyein léptek már fel. Az együttesnek köszönhetően a klezmer zene részese lett a magyar kultúrának. A Liszt Ferenc Kamarazenekar felkérésére a Budapest Klezmer Band alapítója egy olyan művet komponált, amelyben a két együttes együtt játszhat. Ez a „Klezmer Szvit”, amelyet 1999-ben mutattak be a Dohány utcai zsinagógában. A Band több sikeres színházi produkcióban is részt vett, többek között a “Purim vagy a sorsvetés” c. műben (a Győri Balettel), a “Hegedűs a háztetőn” produkcióban (korábban a Madách Színházzal, most a veszprémi Pannon Várszínházzal), a Menyasszonytánc c. darabban (az Operett Színházzal), valamint a “Getto” c. darabban (a Pécsi Nemzeti Színházzal). 2000-ben az MTA Pro Kultúra Alapítványának kuratóriuma Kodály Zoltán Közművelődési díjat adományozott a Budapest Klezmer Band-nek; emellett az együttes 2003-ban Artisjus-díjat, 2004-ben eMeRTon Díjat kapott. Jávori Ferenc “FEGYA” zeneszerzőt, előadóművészt, érdemes művészt, a Budapest Klezmer Band alapító zenekarvezetőjét 2014-ben Kossuth-díjban részesítették.

Gyermekkorát Venezuelában töltötte, nyolc évesen ott adta első zenekari koncertjét. A Zeneakadémián Szenthelyi Miklós és Tátrai Vilmos voltak a tanárai, majd 1998-tól Párizsban tanult Eduard Wulfson irányítása alatt. Több nagy nemzetközi verseny után 2010-ben megnyerte a Moszkvai Paganini Versenyt, amelynek első díját a hegedűsök Oscar-díjának tekintik. Tökéletes technikája, elmélyült zeneisége gyorsan a nemzetközi zenei élet élvonalába emelte: a világ legrangosabb zenekaraival és karmestereivel lép fel, szívesen látott vendég a New York-i Carnegie Halltól a moszkvai Csajkovszkij-termen át az amszterdami Concertgebouwig. 2014-ben a világ legkeresettebb hegedűművésze volt. 2011-ben a legmagasabb zenei elismeréssel, a Liszt Ferenc-díjjal tüntették ki, 2014-ben Bartók—Pásztory-díjat és Kossuth-díjat kapott. A Magyar Művészeti Akadémia tagja. 2012-14 között a pécsi Zsolnay Központ rezidens művésze, 2015-től a Kaposfest nemzetközi kamarazenei fesztivál egyik művészeti vezetője.