„A díj életre hívóinak, mai gondozóinak és támogatóinak célja, hogy az értékek elismerésével értéket teremtsen, s a példaképek kiemelésével példát nyújtson„
A Kossuth- és József Attila- díjas írónak 1964-ben jelent meg első novelláskötete Sorskovács címmel, amelyben a lét határait feszegető küzdelem valós helyzetekre épül. Ezt követte Ezen a csillagon című második novelláskötete, majd első regénye az Üllő, dobszó harang. Jámbor vadak című novellás kötete után következett a máig legnépszerűbb regénye a Kő hull apadó kútba, amely az erdélyi kisvárosok romba dőlő, eltűnő világának állít emléket. A diktatúra szorításában írta Agancsbozót címmel abszurd látomását az elembertelenedő világról. Hollóidő című regényében úgy válik a fikció történelmi alakzattá, hogy tanulságai átültethetők a mába. 1963-tól az Utunk folyóirat munkatársa majd főszerkesztő helyettese, 1990-től a Helikon folyóirat főszerkesztője. A Magyar Művészeti Akadémia tagja, a Nemzet Művésze.
A kétszeres József Attila-díjas költő 1967-ben az ELTE magyar-népművelés szakon diplomázott. Egyetemista korában tagja volt a Kilencek, azaz Elérhetetlen föld antológiában jelentkező baráti és költői csoportnak. Játékosság és rezignáció, hetyke életöröm és keserű vád, természetszeretet, vidéki táj és városi környezet vegyül a versekben, melyek pecsétje a megalkuvások nélküli küzdelmes élet és a személyes hitelesség. A több évtizedes alkotómunka másik része az embert körülvevő világ aprólékos megfigyelésére és feltárására, az élet vagy hétköznapok eseményeinek a leírására irányul. Gyermekversei a népköltészet világát idézik. A bolgár költészet fordítója. A Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.
A Kossuth-díjas költő első verseskötete 1955-ben jelent meg Virágzik a cseresznyefa címmel. Az anyanyelv megtartó ereje, az erdélyi kisebbségi sors, mint alaptémák határozzák meg költészetét. Verseiben a magyarság sorskérdéseire keresi a választ (Fától fáig, Halottak napja Bécsben, Krónikás ének, Visszafojtott szavak a Házsongárdban). A népköltészetben gyökerező hang és a közösséghez fűződő hűség teszi egyedivé és különlegessé stílusát és a műfajok változatosságát. A lírai műveinek megteremtésén túl a prózában és a gyerekversek terén is remekműveket alkotott. Életművének fontos részét képezik az esszék és műfordítások, írt drámát és forgatókönyvet is, verseit számos nyelvre lefordították. A Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.
1953-ban született Ibrányban. A Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése óta, 1975-től a Vígszínház tagja. 1987 óta tanít a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, 1992-ben elvégezte a rendezői szakot is. Fontosabb színházi szerepei közé tartozik a Jó estét nyár, jó estét szerelem főszerepe, Kőműves Kelemen, Don Carlos, Helmer a Nórában, Prospero A viharban, Asztrov a Ványa bácsiban, Tevje a Hegedűs a háztetőnben, és Márai Sándort, a szerzőt személyesíti meg a Hallgatni akartam című monodrámában. Olyan nagysikerű rendezések fűződnek a nevéhez, mint a 21 éve repertoáron levő A dzsungel könyve vagy a Sógornők. A Jászai Mari-díjjal, Érdemes és Kiváló Művész elismeréssel, valamint Kossuth-díjjal kitüntetett művész mintegy 50 filmben, illetve tévéjátékban szerepelt.
A Kossuth- és Jászai Mari-díjas érdemes művész 1970-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. A Nemzeti Színház tagja lett, majd Miskolcra szerződött. A Katona József Színházzal külföldön is elismerést szerzett, a Tháliában, Veszprémben és a Vígszínházban is szerepelt. 2002 óta ismét a Nemzeti Színház tagja.
Osztatlan sikert aratott a színpadon, akár a revizor Polgármestereként, vagy a Peer Gynt, a Tartuffe, a Galileiés a Lear király címszerepeiben, Lucifer, vagy később az Úr szerepében Az ember tragédiájában. Jelentős alakítást nyújtott a televízió Bánk bán filmjének Bánk-jaként. Számtalan játék- és tévéfilmben, rádiójátékban szerepelt. 2014 óta a Nemzet Művésze.
Pályáját kísérleti filmesként és médiaművészként kezdte a Balázs Béla Stúdióban és az INDIGÓ művészcsoportban. 1984-ben Fábri Zoltán osztályában végzett filmrendezőként. Balázs Béla-díjas, Érdemes Művész az Európai és az Amerikai Filmakadémia tagja. Filmjeivel több mint negyven hazai és nemzetközi díjat nyert el, munkái Cannesban, Velencében, Berlinben, Locarnoban, Edinborough-ban és számtalan más jelentős fesztiválon versenyeztek, nyertek díjakat. Az én XX századom c. filmjét 2000-ben minden idők 12 legjobb magyar filmje közé választották. A nagy sikerrel játszott Terápia c. sorozatáért, amelyet Gigor Attilával közösen rendezett 2013-ban a legjobb televíziós rendezés díjával jutalmazták. Testről és lélekről című filmje 2017-ben elnyerte a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál fődíját, az Arany Medvét.
Nincs díjazott.
Diplomát szerzett a Krakkói Képzőművészeti Akadémián, a Koppenhágai Királyi Képzőművészeti Akadémián, majd Mesterképző a Magyar Képzőművészeti Főiskolán 1972-ben. Digitális kollázsokat, filmeket, plakátokat, készít. A La Corona d’Alloro díjas művész több nagyvárosban is bemutatkozott önálló kiállítással, többek között Brüsszelben, Moszkvában, Canberrában, Shanghaiban és Los Angelesben. Kategóriagyőztes lett a Gravity of Light című filmje a MashRome olasz filmfesztiválon. Tagjai közé választotta az Alliance Graphique Internationale (AGI). Tagja a Magyar Filmakadémiának, a Magyar Plakáttársaságnak, a Magyar Képző és Iparművészek Szövetségének.
13 évesen, 1956-ban lefényképezte a forradalom helyszíneit. A sokáig rejtegetett képek, csak 2005-ben kerültek elő. Azóta bejárták a világot, a Műcsarnokban, Bécsben, Washingtonban idézték a magyar forradalmat. Pályája nem a hagyományos fotográfusi utat követi. A képző- és fotóművészet határain álló, a határokat nem ritkán átlépő képei gyakran egy parányi valóságrészlet makronagyításai. 1970-től 73-ig részt vett a Balatonboglári Kápolnatárlatokon. Ekkor készült a világszerte legismertebb képe a Törvénytelen Avantgarde. 2008-tól a digitális fotográfia új lehetőségeit kutatja. Balogh Rudolf- és Demeter-díjas fotóművész. A Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.
Az 1960-as években készült portréi után az 1970-es évek elején konceptuális indíttatású, realista képeket festett, majd a fénykép eszközével folytatta mű és környezete, mű és befogadó viszonyával kapcsolatos kutatásait. A képpel, mint tárggyal és a fényképezéssel, mint szereppel foglalkozott. 1985-ben kezdte el absztrakt Fej-sorozatát, ami monumentális sorozattá bővült. A képek egyetlen motívuma itt a téglalapba foglalt ovál forma, amely sokrétű értelmezési lehetőséget hordoz. A Munkácsy – és Herder-díjas festő 2000-től társadalmi kérdéseket tematizáló nagyméretű realista képeket fest. Változatos életművének elemei szuverén logikával épülnek egymásra.
Nincs díjazott.
Szűkebb szakterülete az analitikus számelmélet. Legfontosabb eredményeit a prímszámok elméletében érte el, különösen az ikerprím-sejtés és a Goldbach-sejtés megoldása irányában elért kutatásainak eredményeit világviszonylatban is nagyra becsülik. Eszerint a prímek közt végtelen sokszor fordulnak elő olyan szomszédos párok, amelyek közti hézag az átlagos (a prímekkel együtt egyre növekvő) hézag bármilyen kis fix törtrészénél kisebb. Munkásságának hazai elismerései közül kiemelkedik 2013-ban elnyert Széchenyi díja, továbbá az a tény, hogy az MTA 13 éve 2004-ben levelező, 2010-ben rendes tagjává választotta. Nemzetközi elismerései közül legfontosabb az Amerikai Matematikai Társulat egyik legrégebbi és egyik legnagyobb presztízsű díja, a Cole díj, és az Európai Akadémia tagjává választása (2013). A Magyar Tudományos Akadémia Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézetének kutatóprofesszora.
A Széchenyi-díjas kutató 1973-ban szerzett diplomát a BME Vegyészmérnöki Karán. Szakmai pályafutását a Chinoin, majd az MTA kutatójaként kezdte a biológiailag hasznos természetes szerves vegyületek kutatásával, mely érdeklődés egész kutatói pályafutása során végigkísérte. 1980-81-ben a Pennsylvania Állami Egyetemen, 1981-től az MTA Központi Kémiai Kutató Intézetében, 1986-tól a University of Illinois at Chicago-on dolgozott. 1989-től az EGIS Gyógyszergyár kutatási igazgatója, 2007-től a budapesti Servier Gyógyszer-kutató Intézet ügyvezető igazgatója. Munkája során mindig a biológiailag hatékony szerves molekulák tulajdonságait és előállíthatóságát kutatta, hogy azok az orvoslás szolgálatába állhassanak. Számos ilyen molekulából végül gyógyszer lett.
1972-ben szerzett fizikus diplomát a Lomonoszov Egyetemen. 1976-ban védte meg disszertációját a Kossuth Lajos Tudományegyetemen. A biológiai fizika különböző részterületeinek nemzetközileg széles körben elismert kutatója. Munkáiban a statisztikus fizika legmodernebb eszközeit használja. Az 1980-as évektől fraktálgeometriai módszerekkel sikerült leírnia bonyolult alakzatokhoz vezető jelenségeket. 1995-től kezdett el foglalkozni a csoportos viselkedés modellezésével, ezen belül az élőlények kollektív mozgása, az emberi szinkronizáció, a pánik, valamint a szociális hálózatok tulajdonságainak megismerése terén ért el kiemelkedő eredményeket. Széchenyi-díjas fizikus, egyetemi tanár a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.
1979-ben szerzett diplomát az Állatorvostudományi Egyetemen. Az MTA doktora, a 230 éves, újra önálló Állatorvostudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, rektora. Főbb kutatásait a makroszkópos anatómia, a neurobiológia, és a fejlődéstan területén végzi, A Nemzeti Lovas Programban a lovas oktatás kidolgozása fűződik nevéhez. Az egyetem graduális és posztgraduális képzésében szerzett több mint 35 éves tapasztalata alapján nemzetközileg is elismert oktatóprogramok (magyar, német, angol és japán nyelven) készítésével új alapokra helyezte az állatorvosi anatómia oktatását. Hallgatói visszajelzések alapján 44-szer nyerte el az év oktatója elismerést és egy alkalommal országosan is az „Év oktatója” címet kapta.
1983-ban az ELTE Bölcsészettudományi Karán magyar–horvát-szerb szakon szerzett diplomát. 1988 és 1992 között a ljubljanai bölcsészkar magyar lektora. 1993-tól az ELTE BTK oktatója. 2004 és 2009 között a zágrábi bölcsészkaron a magyar irodalom vendégprofesszora. Pályafutása kezdete óta kutatja a horvát-szlovén-magyar irodalmi kapcsolatokat. Könyve jelent meg a szlovének Mátyás király-képéről. Legjelentősebb munkája egy Csíksomlyón felfedezett, 1626-ban keletkezett horvát nyelvű dramatizált ezer soros verses Mária-siralom kétnyelvű monografikus filológiai feldolgozása. 2011-től az ELTE Szláv és Balti Filológiai Intézetének igazgatója, 2016-tól az Irodalomtudományi Doktori Iskola vezetője
Pedagógusnak készült gyermekkora óta.1972-ben az ELTE-n szerezte meg matematika–fizika szakos tanári diplomáját. A Bolyai János Híradástechnikai Szakközépiskolában kezdte pályáját, majd az itt töltött 13 év után a Budapesti Fazekas Mihály Gyakorlóiskolában dolgozott 29 éven át, ebből 15 évig vezette az intézményt. Mindig azt vallotta, hogy “az a feladatunk, hogy a gyerekeket kíváncsi, gondolkodó, együttműködni képes emberekké neveljük.” Mesterpedagógus címet szerzett, tanári munkáját több szakmai díjjal ismerték el, vezetői munkájáért 2006-ban Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetést, 2015-ben Apáczai Csere János díjat, és Bonis Bona „A nemzet tehetségeiért”díjat kapott
1977-ben végzett a Budapesti Műszaki Egyetemen. A kisfaludi evangélikus templom, a békásmegyeri evangélikus templom és idősek otthona mellett olyan kiemelkedő értékű műemlék épületek helyreállításának tervezésében vett részt, mint a budai Sándor-palota, a sopronbánfalvai volt karmelita kolostor, vagy a budapesti Zeneakadémia. E helyreállításokat ICOMOS, illetve nemzetközi ingatlan fejlesztési díjjal jutalmazták. Szakmai tevékenységét Ybl Miklós-díjjal ismerték el. A műemlékvédelem területén végzett tervezői, valamint magyar és angol nyelvű egyetemi oktatói munkájáért Forster Gyula-díjat, majd Rados Jenő-emlékérmet kapott. A Zeneakadémia helyreállítása az Europa Nostra/Európai Unió Örökségvédelmi Nagydíját nyerte el. 2016-ban a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjává választották.
1967-ben diplomázott a Magyar Iparművészeti Főiskolán, amelynek 1985 óta oktatója. Első munkáját mesteriskolásként a Köztiben kapta: az EMKE szálló Maxim mulató belsőépítész tervezője volt. Itt tervezte a Műszaki könyvtár Szolgáltatóházát, a Fő-utcai irodaházat és a Békéscsabai megyei könyvtárat is. További munkái: Margitszigeti nagyszálló építészeti és belsőépítészeti rekonstrukciója, Art-Hotel, Remetekertvárosi Óvoda, Herendi Porcelán Múzeum belsőépítészeti és építészeti kialakítása, pásztói evangélikus templom, Raoul Wallenberg vendégház, Völgyikút Ház, Dunapest Rezidenciák, Duma színház, a MOME Műhely-,Műterem-Médiaház. Munkásságát Kotsis Iván-éremmel, Érdemes művész kitüntetéssel, Ybl-, és 3- szor Pro-architectura-díjjal ismerték el.
1967-ben végzett aranydiplomás építészmérnök (BME). Kétéves kivitelezői gyakorlat után kezdte el tervezői pályafutását. 1979-ben a Kiskunsági Nemzeti Park székházának tervezéséért Ybl Miklós-díjat kapott. Építészi és belsőépítészeti munkássága főként az Alföldhöz és Kecskeméthez kötődik, ahol jelentős középületeket, főtéri rekonstrukciókat, ipari és lakóépületeket, valamint műemléki felújításokat tervezett. Települési főépítészként is tevékenykedett: Dabas (25év); Cegléd (23év); Újhartyán. 2014-ben Főépítészi Életmű Díjban részesült. A pécsi építészképzésben 30 évig oktatott c. főiskolai és c. egyetemi tanárként. A szabad művészetek doktora (DLA) és az építőművészet habilitált doktora (Dr.).
Nincs díjazott.
Az induló Magyar Televízió Telesport műsoránál felvételizett, ahová a rengeteg jelentkező közül 1960 októberében beválogatták. Az első közvetítésére 1960. október 23-án került sor a Népstadionban. Ettől kezdve dolgozott a sportnál, közvetített sporteseményeket, meccseket. 20 évig a Televízió Híradójának sportkommentátora volt. Végzettségét tekintve kézenfekvő volt, hogy építészeti műsoroknak, zenei vetélkedőnek, gazdasági adásoknak lett a gazdája, riportere, műsorvezetője. Nevéhez fűződik pl. az Erzsébet híd avatásának egyenes közvetítése, a Muzsikus fiatalok zenei vetélkedő vezetése, az Unokáink is látni fogják első adásainak műsorvezetése. 1995-től nyugdíjasként a Budapest Tvnél dolgozott.
„Elindulni és hazatérni”- Ez a mottója a honismereti magazinműsornak. A stáb hétről-hétre bakancsot húz és nekiindul, hogy keresztül-kasul bebarangolja a Kárpát-medence varázslatos tájait és megismerje hazánk természeti- és kulturális értékeit, történelmi emlékeit és az ott élő emberek mindennapjait. Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján, Délvidéken, Muravidéken, Őrvidéken és belső-Magyarországon hol gyalog, hol szekérrel, kerékpárral vagy kenuval halad vándorútja során. A Kárpátok fenséges gerinceitől, várromokon, apró fatemplomokon és véráztatta harcmezőkön át, patinás városokig – megannyi magyar emlék kíséri a „Hazajáró” soha véget nem érő útját.
Angol-német szakos diploma után az MTV Híradójánál, majd a külpolitikai szerkesztőségnél dolgozik; a Panoráma, a Stúdió és a Hírháttér szerkesztő-műsorvezetője. Több kontinensen készít filmeket és sok neves politikussal interjúkat. A Magyar Film- és Tévéművészek Szövetségének társelnöke, majd a MUOSZ elnöke. 1990-ben az MTV 2-es igazgatója és a Napzárta, majd a választási műsorok főszerkesztője. 1997-99 a TV3 vezérigazgatója, az Esti gyors főszerkesztője és műsorvezetője. 2000-ben visszatér a Magyar Televízióhoz: kulturális igazgató, majd az Este, a Szólás szabadsága, a Kassza szerkesztője és műsorvezetője. 2009 nyarától öt hónapon át a Kossuth Rádió 180 perc című reggeli műsorát vezeti. 2015-től az RTL Magyarul Balóval című műsorának főszerkesztője.
Nincs díjazott.
Nincs díjazott.
Nincs díjazott.
Első Európa-bajnokságát 1967-ben Duisburgban nyerte, a másodikat és a harmadikat Moszkvában kenus egyesben. 1970-ben Koppenhágában aratta első győzelmét 10000 méteren. 1971-ben két vb-aranyat nyert. 1974-ben újból diadalmaskodott, s ezt megismételte 1977-ben Szófiában is. 1979-ben rövid- és hosszú távon is győzelmet aratott. 1981-ben Nottinghamben, 1982-ben Belgrádban nyert, s ezzel világbajnoki elsőségeinek számát 9-re növelte. Négy olimpián vett részt, 2 ezüstérmet és 1 bronzérmet szerzett. 1978-ban Matija Ljubeknek nyújtott önzetlen segítségéért megkapta a nemzetközi Fair Play-díjat. 1979-ben az év sportolójának választották, a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének elnökségi tagja. Összesen 37 alkalommal állhatott a magyar dobogó legfelső fokán, a mai napig aktívan részt vesz a magyar sportéletben.
1971-től a Budapesti Honvéd, majd a Ganz-Mávag birkózója. 1973-1984 között szerepelt a magyar válogatottban a kötöttfogású birkózás 74 kg-os súlycsoportjában. 1977-től súlycsoportjában a világ élvonalába tartozott, 1979-től 1983-ig gyakorlatilag annak egyeduralkodója lett. Pályafutása alatt egy olimpiai, egy világbajnoki és négy Európa bajnoki aranyérmet nyert, melynek alapján hat aranyérmével a jelenleg élő legeredményesebb magyar birkózó. Visszavonulása után a Budapesti Honvéd, az Újpesti Dózsa, majd a BEK-ezüstérmes Szegedi Birkózó Egylet vezetőedzője lett. 1991-1993 között a magyar kötöttfogású birkózó válogatott keretedzője és szövetségi kapitánya, 1995-től a junior válogatott szövetségi kapitánya volt. Tanítványai összesen két olimpiai, két világbajnoki és négy Európa-bajnoki aranyérmet nyertek
Titokban kezdett el kajakozni az újpesti Dózsában, ahol nagyon hamar technikás versenyző lett. 1966 – 1973 tagja volt a válogatott keretnek. Az 1968-as olimpián Mexikóvárosban ezüstérmet szerzett K-2 500 méteren. Pályafutása befejezése után 1977-ben kezdett edzősködni. Első kiemelkedő versenyzője Mészáros Erika volt, aki két világbajnoki címet is szerzett 1986-ban, Douchev-Janics Natasának, Fazekas-Zur Krisztinának, Kovács Katalinnak, Kozák Danutának, Kőbán Ritának, Szabó Gabriellának és a férfi kajaknégyesnek (Kammerer Zoltán, Kulifai Tamás, Pauman Dániel, Tóth Dávid) volt az edzője. Takács Tamarával nekivág a 2020-as tokiói olimpiáig tartó felkészülésnek. Hatszor választották az év edzőjének.
1994 óta a népművészet iránt érdeklődők kedvelt folyóirata, amelyet egy szakmai társadalmi szervezet, a Táncház Alapítvány ad ki. A folkMAGazin kéthavonta – s évente egy-egy tematikus különszámmal – jelentkezik. A lap fő célja az egyetemes magyarság, valamint a magyarországi etnikumok élő népművészeti értékeinek, tudományos eredményeinek megjelenítése, mindez gazdag grafikai és fotóanyaggal, valamint irodalmi alkotásokkal kiegészítve. Tudósításaiban, riportjaiban sokoldalúan, alkalmanként kritikai jelleggel foglalkozik a táncházmozgalommal, a néptáncművészettel, a folkzene különböző irányzataival (autentikus népzene, etnojazz, world music) és a tárgyalkotó népművészettel.
1952-1978 a Magyar Állami Népi Együttes táncosa, szólistája. 2006-tól örökös tagja. Kisbojtár és a Hajnalodik táncjáték főszereplője, az Ecseri lakodalmas násznagya, a Négy erdélyi karaktertáncosa, a Derecskei verbunk szólistája. 50 ország, 2500 előadás. Erkel díjas művészeti vezetőként neves néptáncegyütteseknél (Vadrózsák, Tisza, Duna stb.) 130 koreográfiát készített. A Zalai Kamaratánc-fesztiválon a Verbunk műve elnyerte a nagydíjat. Rendezett 3 cigány néptánc fesztivált, zsűrizett, dolgozott operában, színházban és nagy lélekszámot megmozgató táncművek koreográfusaként, (Cantus Hungaricus), társkoreográfusaként. (Magyar menyegző) Népművészet mestereként, több mint 100 zsűrizett és díjazott művet alkotott. Kiállítások, filmek, emlékművek és 3 könyv emlékezik róluk. 33 éven át, közel 5 ezer főt tanított Ausztráliában, Japánban magyar és nemzetiségi néptáncokra, ahol múzeumot alapítottak tiszteletére. Érdemes Művész, munkásságáról több film és állami díj is megemlékezik.
1941-ben a Magyar Királyi Kertészeti Akadémián kertészmérnöki oklevelet, majd a Magyar Agrártudományi Egyetemen agrármérnöki diplomát szerzett. 1949-től agrártankönyveket írt és szerkesztett, majd a Kertészeti Kutatóintézetben dolgozott, majd a Mányi Állami Gazdaság főagronómusaként dolgozott. 1967-től a Kertészet és Szőlészet című hetilap főszerkesztője. Ezzel egy időben szerkesztette a Kertgazdaságot, a Kertbarát Magazint és a Kerti Kalendáriumot. 1981-2009 a Magyar Televízió Ablak című magazinműsorának állandó munkatársa. Televíziós szerepvállalása óta „Bálint gazdaként” emlegetik. Az ország kedvence újságokban és az interneten napjainkban is népszerűsíti a kertészkedést. Unokája segítségével Facebook-oldalára naponta több poszt is kikerül.
A pécsi születésű Várdai István generációjának egyik legelismertebb és legkeresettebb előadóművésze. Már 12 évesen felvételt nyert a Zeneakadémiára, tanulmányait ezután a bécsi, majd a kronbergi Akadémián folytatta. Versenygyőzelmei közül kiemelkedik a moszkvai, genfi és a müncheni világversenyek megnyerése. 2009-ben Junior Prima-díjas. 2012-ben neki adományozták a világ legígéretesebb fiatal művészének járó Prix Montblanc-t. 2015-ben Liszt-díjjal tüntették ki. Fiatal kora ellenére a világ vezető koncerttermeiben zenekaraival lép fel, az 1673-ban készült “Du Pré” Stradivari csellón játszik. A kronbergi Akadémia művészeti tanácsadója, a Mannheimi Egyetem professzora és Baráti Kristóffal a Kaposfest kamarazenei fesztivál művészeti vezetője.
1970-ben a Budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián karnagyi és fuvolaművészi diplomát szerzett, majd a Brüsszeli Királyi Zeneakadémián folytatott karmesteri tanulmányokat. 22 éves korában a Magyar Állami Hangversenyzenekar fuvolistája lett és ezzel párhuzamosan kezdődött el karmesteri pályája is. Dolgozott a Miskolci Szimfonikus Zenekarnál, a Székesfehérvári Szimfonikus Zenekarnál. 1984-2002 vezette a Budapesti Kórust, 1990-től 26 éven át a Nemzeti Filharmonikusoknál a Nemzeti Énekkar karigazgatója volt. Karmesterként Európa szinte valamennyi országában, Kínában és Japánban is szerepelt, és több lemez-, ill. cd-felvételt készített, nevéhez száznál is több új magyar mű ősbemutatója fűződik. Művészi munkája elismeréseképpen Liszt-díjat és Bartók-Pásztory díjat kapott, valamint a Magyar Érdemrend Lovagkereszt és Tisztikereszt kitüntetéseket is megkapta.
„Elindulni és hazatérni”- Ez a mottója a honismereti magazinműsornak. A stáb hétről-hétre bakancsot húz és nekiindul, hogy keresztül-kasul bebarangolja a Kárpát-medence varázslatos tájait és megismerje hazánk természeti- és kulturális értékeit, történelmi emlékeit és az ott élő emberek mindennapjait. Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján, Délvidéken, Muravidéken, Őrvidéken és belső-Magyarországon hol gyalog, hol szekérrel, kerékpárral vagy kenuval halad vándorútja során. A Kárpátok fenséges gerinceitől, várromokon, apró fatemplomokon és véráztatta harcmezőkön át, patinás városokig – megannyi magyar emlék kíséri a „Hazajáró” soha véget nem érő útját.
Nincs díjazott.