„A díj életre hívóinak, mai gondozóinak és támogatóinak célja, hogy az értékek elismerésével értéket teremtsen, s a példaképek kiemelésével példát nyújtson„
A Bagázs 2011 óta azon dolgozik, hogy egy igazságosabb társadalmat építsen, ahol romák és nem romák egyenlő esélyekkel érhetik el céljaikat. Komplex programstruktúrát működtetnek két Pest megyei település, Bag és Dány romák lakta település részein, ahol munkatársak és kiképzett önkéntesek közvetlenül dolgoznak helyben élő minden korosztállyal és a velük dolgozó állami ellátórendszer szereplőivel. A Bagázs esélykiegyenlítést biztosít azok számára, akik születésüktől kevesebb lehetőséghez férnek hozzá. Hiszik, hogy mindenkinek feladata van a változás érdekében: a romatelepeken, a helyi faluközösségben, valamint a többségi társadalom szintjén is.
Családjában generációkon át őrzik a mesterséget. Édesapja is festő oktató volt, a szakmai utánpótlást pedig fia viszi tovább, mint festő szakember. Nemcsak tanítja, gyakorolja is a szobafestő, mázoló, tapétázó szakmát. Az Aranykoszorús festőmester részt vesz a szakképzés átalakításában is. Szobafestő-Mázoló-Tapétázó Országos Ipartestület alelnökeként mindent megtesz a szakma múltjának ápolásában, jelen kihívások feladatainak sikeres megvalósításában, partnerkapcsolatok gyarapításban, valamint a szakma jövőjének építésében. Szakmai felkészültsége, sikere nyomon követhető tanítványai a Szakma Kiváló Tanulója hazai versenyeken át a világversenyekre történő felkészítéséig. Nemzetközi szakmai kapcsolatok tart fent. Segíti a környező országok szakképzésének integrálását a magyar oktatási rendszerhez szakmájában.
A Bonyhádi Petőfi Sándor Gimnáziumban tanított 45 évig. Jelenleg is az Erdős Pál Tehetséggondozó tanára. Több mint 100 tanítványa lett díjazott országos és nemzetközi versenyeken, közülük többen kiemelkedő tudományos eredményeket értek el, ketten már akadémikusok. A nem kiemelkedő képességű tanulókkal való foglalkozásban is maradandót alkotott az Arany János Programban, és publikációiban. 29 szakmai cikket, 8 szakkönyvet, feladatgyűjteményt írt. Iskolájában és a régióban példaértékű matematikai műhelyt alakított ki. Iskoláján kívüli diákoknak és tanároknak több száz szakmai foglakozást vezetett. Számos elismerésben részesült, köztük Rátz Tanár Úr Életműdíjban, Tehetséggondozásért Életműdíjban.
Magyar-népművelés szakon és színházelmélet-dramaturgia szakon végzett. 20 évet tanított a színművészetin, az ELTE-n, s az Apor Vilmos Katolikus Főiskola drámapedagógiai tanszékét vezette. Gyakorló nevelőket tanított figyelni, beszélni, önmagukká lenni. A drámapedagógia és a neve elválaszthatatlanul egybefonódott. Játsszunk bábszínházat és Csörgősipka című tévéműsorai, a hagyományismeretre is figyelő, sok kiadást megért könyvei a szakterület népszerűsítését szolgálták. Részt vett a Nemzeti Alaptanterv Tánc és dráma fejezetének előkészítésében, s neki köszönhető a tanítványai által sikerre vitt, egyetemi Dráma- és színházismeret-tanári szak kidolgozása.
1980-ban a Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskolán szerzett előbb gyártástechnológus-üzemmérnöki, majd gépész műszaki-tanári diplomát. 1990-ben az ELTE-n fizika szakos tanári oklevelét vehette át, azóta vezeti a Műegyetem Fizikai Intézetének Demonstrációs Laboratóriumát, nem tudja elképzelni a fizika tanítását kísérletek nélkül. Több száz kísérletező fizika órát tartott diákoknak és tanároknak, még a határainkon túl is. A szkeptikus mozgalom egyik élharcosa. 2005-ben az ő javaslatára, akkor még egyetlen helyszínen, a Műegyetem Fizikai Intézetében tartották az első Kutatók Éjszakáját. Sok, fizikát népszerűsítő TV műsorban szerepelt, ezek közül a Brutális Fizika című sorozat volt a legsikeresebb.
Tízéves korától írt verseket, novellákat, humoreszkeket. 1973-ban elvégezte a főiskolán a könyvtár-népművelés szakot. 1970-től népművelő egy művelődési központban, majd a Kassák klubot vezette, ahol a Sebő klub egyik alapító tagja volt. 1975-ben az ELTE népművelés-könyvtár szakán végzett. Öt verseskötete, negyvennél több ifjúsági könyve jelent meg, és írt számos hangjátékot, tévéjátékot és filmet is. Négy-öt regényét kötelező irodalomként tanítják az általános iskola különböző évfolyamain. Író-olvasótalálkozókon vesz részt, ahol a tehetség megőrzéséről, és a szépirodalom olvasásának fontosságáról beszélget a fiatalokkal játékos, humoros formában.
A társulat matematikatanárokat, egyetemeken, kutatóintézetekben és vállalatoknál dolgozó matematikusokat tömörítő országos szervezet. Jogelődjét 1891-ben alapították nagynevű matematikusok és fizikusok. Jelenleg több mint 800 tagja van. Céljaik között szerepel a matematikai tudományos kutatások elősegítése, a matematika alkalmazásainak széles körű elterjesztése, a matematika oktatásával kapcsolatos kérdések megoldása és a matematika népszerűsítése. A társulat felkutatja a matematikai tehetségeket, tanulmányi és emlékversenyeket, konferenciákat és tanártovábbképzéseket szervez, folyóiratokat és könyveket ad ki, szakmai díjakat ítél oda.
A közoktatásban 6-tól 14 éves gyerekeket tanított, egyetemi oktatóként részt vett az angol szakos tanárképzésben és továbbképzésben, valamint a doktori képzésben. 1985-től dolgozik a Pécsi Tudományegyetemen. Kiemelkedő szerepet játszott a nyelvtanítás megújításában. Kutatóként a gyerekek, serdülők és felnőttek idegen nyelv elsajátításának folyamatait vizsgálja, a közoktatásban megszerezhető nyelvtudást, annak követelményrendszerét, a nyelvi értékelést, a valamint a nyelvszakos tanárképzéssel kapcsolatos kérdéseket. 2005-ben megszerezte a Magyar Tudományos Akadémia doktora címet.
Zenei tanulmányait 1960-ban a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián fejezte be Kadosa Pál tanítványaként. Mint friss diplomás, zongoratanári munkája mellett csatlakozott a dr. Kovács Géza, testnevelési tudományos kutató által vezetett kutatáshoz a zenei munkaképesség-gondozás (ZMG) témájában. Kezdetben tanítványként, később önálló kutatóként és szerzőtársként vett részt a munkában, majd 1999-ben átvette a ZMG (Kovács-módszer) műhelyének vezetését. 2000 óta tanítja a Kovács-módszert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen és 2003-tól az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Többszáz előadást és tanfolyamot tartott idehaza és külföldön.
Nincs díjazott.
Szakmai tevékenységet folytató civil szervezet, amelyet 1841-ben Magyar Természettudományi Társulatként alapítottak a tudományos ismeretek közérthető közvetítésére. 178 éve folyamatosan működik, jelenleg ismeretterjesztő egyesületek szövetsége formájában. Lapjai az Élet és Tudomány, az idén 150 éves Természet Világa és a Valóság. Csillagászati ismeretterjesztő intézményei közül legnagyobb a TIT Budapesti Planetárium.
Tehetséggondozó versenyeket, felnőttképzést, nyelvoktatást és nyelvvizsgáztatást, szakmai át- és továbbképzéseket szervez országos hálózatában. Természettudományos élményközpontokat működtet.
A kolozsvári alapítvány 1995 óta az erdélyi magyar gyermekekért, az igényes gyermekkultúráért dolgozik. Jövőmodellt épít a felnövekvő nemzedékeknek. Fő feladata a Kárpát-medence legnagyobb példányszámú magyar gyermeklapjainak, a 62 éves Napsugárnak és a 40 éves Szivárványnak a megjelentetése. A Napsugár hitünk, hagyományaink, klasszikus értékeink őrzője és pezsgő műhelye a minőségi gyermekirodalomnak, grafikának. A kis közösség a két gyermeklap köré a nemzeti identitást megerősítő, fejlesztő, komplex programot dolgozott ki, és tart fent évtizedek óta. Magyarságismereti táborokat, anyanyelvi, mesemondó- és sportversenyeket szervez kisiskolásoknak, szakmai fórumokat a pedagógusoknak, élő kapcsolatot ápolva olvasókkal és nevelőkkel egyaránt.
1965-ben a Debreceni Népi Együttes tagja, majd 1967-ben az utánpótlás csoport vezetője lett. 1969-ben Dr. Béres András együttes-vezető asszisztensévé nevezték ki. 1975-től Budapesten, a Bihari János Táncegyüttes asszisztenseként folytatta tevékenységét. 24 éven keresztül volt a Bihari János Táncegyüttes vezetője, de 2015-ben átadta a staféta botot a fiataloknak. Jelenleg a Bihari János Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója. Kidolgozta (Foltin Jolánnal, Karcagi Gyulánéval, Salamon Ferencnével) azt a tananyagot és a hozzátartozó taneszközöket, amelyek megalapozták az iskolai néptánc-oktatást. Ennek a munkának eredménye, hogy a tánc 1995-ben beépült a Nemzeti Alaptantervbe. Nagyon sok koreográfiáját táncolják művészeti alapiskolákban illetve gyermekegyesületekben. 31 éve tanít a kispesti Ady Endre Általános Iskolában.
Pályáját képzőművészként és földrajz-rajz szakos tanárként kezdte. Speciális vizuális nevelési programot dolgozott ki, ami a gyermekközpontúság, hátránykompenzálás és szociális készségfejlesztés szerves egysége. 19 éve alapította az Igazgyöngy Alapítványt, majd az Igazgyöngy Művészeti Iskolát, melynek igazgatója. Az iskola a berettyóújfalui térségben 650, többségében hátrányos helyzetű gyereket fejleszt, nemzetközi hírű gyermek alkotóműhellyé vált. Módszereit alkalmazzák itthon, és a határon túli magyar iskolákban. Pedagógiai munkája összeforr a szegénység és a szegregáció elleni szerteágazó küzdelemmel, egy integrációs modell fejlesztésében.
Az egyesület 1997 óta foglalkozik értelmileg akadályozott gyermekek és fiatalok zenei nevelésével egy speciális módszer, a színeskotta módszer segítségével. A 10 növendékkel alakult egyesületnek mára már 50 tanítványa van, több gyógy- és zenepedagógus foglalkozik velük. A jobbára down szindrómás és autista fiatalok klasszikus zenei átiratokat és magyar népzenét tanulnak. Parafónia és Paracitera zenekaraikkal bejárták már Magyarország és Európa jó részét, ők tanították a módszert többek között Erdélyben és a Vajdaságban is. Zenei programjaikon túl élénk közösségi életet élnek.
1968-ban végzett az ELTE pedagógia-orosz szakán. 1987-ben a neveléstudományok kandidátusa, 2005-ben habilitált, 2008-ban a neveléstudományok MTA doktora. Kutatásai főként a pedagógustevékenység elemzésére, a pedagógusképzésre, az oktatás módszereire és stratégiáira irányultak. 15 önállóan, illetve társszerzővel publikált könyv, 14 szerkesztett tanulmánykötete, 80 kötetben, illetve folyóiratban megjelent tanulmánya mellett 1997-ben megjelent a Báthory Zoltánnal együtt szerkesztett munkájuk, a 3 kötetes Pedagógiai Lexikon. A “pedagógusképzés” című folyóiratnak 15 éven át főszerkesztője, a Tanárképzők Szövetségének 12 éven keresztül elnöke volt.
1979-ben szerzett diplomát az Állatorvostudományi Egyetemen. Az MTA doktora, a 230 éves, újra önálló Állatorvostudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, rektora. Főbb kutatásait a makroszkópos anatómia, a neurobiológia, és a fejlődéstan területén végzi, A Nemzeti Lovas Programban a lovas oktatás kidolgozása fűződik nevéhez. Az egyetem graduális és posztgraduális képzésében szerzett több mint 35 éves tapasztalata alapján nemzetközileg is elismert oktatóprogramok (magyar, német, angol és japán nyelven) készítésével új alapokra helyezte az állatorvosi anatómia oktatását. Hallgatói visszajelzések alapján 44-szer nyerte el az év oktatója elismerést és egy alkalommal országosan is az „Év oktatója” címet kapta.
1983-ban az ELTE Bölcsészettudományi Karán magyar–horvát-szerb szakon szerzett diplomát. 1988 és 1992 között a ljubljanai bölcsészkar magyar lektora. 1993-tól az ELTE BTK oktatója. 2004 és 2009 között a zágrábi bölcsészkaron a magyar irodalom vendégprofesszora. Pályafutása kezdete óta kutatja a horvát-szlovén-magyar irodalmi kapcsolatokat. Könyve jelent meg a szlovének Mátyás király-képéről. Legjelentősebb munkája egy Csíksomlyón felfedezett, 1626-ban keletkezett horvát nyelvű dramatizált ezer soros verses Mária-siralom kétnyelvű monografikus filológiai feldolgozása. 2011-től az ELTE Szláv és Balti Filológiai Intézetének igazgatója, 2016-tól az Irodalomtudományi Doktori Iskola vezetője
Pedagógusnak készült gyermekkora óta.1972-ben az ELTE-n szerezte meg matematika–fizika szakos tanári diplomáját. A Bolyai János Híradástechnikai Szakközépiskolában kezdte pályáját, majd az itt töltött 13 év után a Budapesti Fazekas Mihály Gyakorlóiskolában dolgozott 29 éven át, ebből 15 évig vezette az intézményt. Mindig azt vallotta, hogy “az a feladatunk, hogy a gyerekeket kíváncsi, gondolkodó, együttműködni képes emberekké neveljük.” Mesterpedagógus címet szerzett, tanári munkáját több szakmai díjjal ismerték el, vezetői munkájáért 2006-ban Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetést, 2015-ben Apáczai Csere János díjat, és Bonis Bona „A nemzet tehetségeiért”díjat kapott
Munkásságához köthető a javítóintézeti nevelés megreformálása – az Aszódi Javítóintézetben a fiatalok képzésében a szociokulturális hátrányok leküzdése érdekében filmes eszközöket (táborokat), a művészetterápiát is beemelte a nevelés eszköztárába. A több évtizedes nevelőközösségi munka eredményeként az Aszódra nagy számban funkcionális analfabétaként bekerülő fiatalok megismerhették a betűvetés tudományát és jelentős részük végül szakmával a zsebében térhetett vissza a polgári életbe. A jövő szakembereinek képzésében tereptanárként, illetve az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Kar oktatójaként vett részt. Jelenleg a Károli Gáspár Református Egyetem Szupervizor Szakirányú Továbbképzésének oktatója. Szupervizorként sokat tett és tesz a szociális szférában dolgozó szakemberek szakmai kompetenciafejlesztéséért, kiégésének megelőzéséért. Évtizedek óta részese a jogalkotásnak, szakmai szabályok megalkotásának. A pedagógus életpálya modellnek a gyermekvédelmi szakellátás és a javítóintézeti nevelés területére való adaptálását végző munkacsoport tagja. Bábáskodott a Váci Egyházmegye által létrehozott Szegletkő Speciális Gyermekotthon szakmai felépítésénél, szupervizorként kísérte a Kék Vonal Krízis Telefonszolgálatot, a Kék Pont, az Art Éra Alapítvány és számos civil szervezet munkáját. Az intézményének otthont adó városban az Aszódi rákellenes futás és kerékpározás rendezvény egyik ötletadójaként hagyományt teremtett.
Erkel Ferenc- díjas zenetörténész, zenepedagógus 1960-ban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés szakán diplomázott. Zeneelméletet, zenetörténetet tanított az Iparművészeti Főiskolán, a Zeneakadémia Tanárképző Intézetében és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, ahol ma is – nyugalmazott egyetemi tanárként – speciális kollégiumokat vezet. Előadásokat, előadás-sorozatokat tart, illetve tartott a Magyar Rádióban („Mindenki zeneiskolája”, „Zenetörténet mindenkinek”) és szerte az országban és külföldön is. A TIT (Tudományos Ismeretterjesztő Társulat) József Attila Szabadegyetemén idén tartja 54. előadássorozatát. A zenét a kultúrtörténetbe ágyazva tanítja, és nagy súlyt fektet arra, hogy egy adott kor zenei irányzatai mellett bemutassa a kor képzőművészeti, építészeti irányzatait, filmművészetét is. Munkájának elismeréseként számos kitüntetésben részesült, 1995-ben Az Alkotóművészek Országos Egyesülete Zenei Tagozatának „Nagydíj”-át, 2010-ben Moholy-Nagy-Díjat, 2011-ben Artisjus-Díjat kapott.
Mottója: Mindenki jó valamiben. A Borsodban található iskola a Miskolci Egyetem bázisintézménye, Géniusz tehetségpont és a Komplex Instrukciós Program vezető iskolája. Az iskola tanulói létszáma 230 körül mozog. Az intézmény fő célkitűzései között szerepel a szülőkkel való kapcsolat ápolása, szorosabbá tétele, amelynek egyik útja, hogy az iskola olyan programokat kínáljon, ahol a diák-szülő-pedagógus hármas harmonikus együttléte biztosítható, és amely közös élmények a családok és az iskola közötti kapcsolatot erősítik és a különböző generációkat közelebb hozzák egymáshoz. Feladatuknak tekintik tanulóik iskolai sikerhez juttatását, ezzel alapozva meg azt a törekvésüket, hogy az életben boldogulni tudó, sikeres diákokat bocsássanak ki az iskola falai közül. Az iskola célja, hogy az eredményes oktató-nevelő munka szolgálatába állítsa az egyéni bánásmód különböző formáit, úgy a tehetséges, mint a felzárkóztatást igénylő gyermekeknél. Arra törekednek, hogy minden gyermek a neki megfelelő oktatásban és nevelésben részesüljön. Cél, hogy a hejőkeresztúri általános iskolában a gyerekek optimista életszemléletű, egymásra odafigyelő, toleráns, az új iránt fogékony, a természetes környezetet védő, a nemzeti és helyi hagyományokat ápoló, szilárd ismeretekkel rendelkező fiatalokká váljanak.
A Petőfi Irodalmi Múzeumot 1954-ben alapították a Petőfi Ház (1909) jogutódaként. A Petőfi Társaság által indított értékőrző vállalkozás a Petőfi és Jókai hagyatékok bemutatásán túl később József Attila és Ady Endre emlékeinek gyűjtésével egészült ki. Az országos hatókörű Irodalmi Múzeum feladata a vásárolt és örökölt írói hagyatékok korszerű feldolgozása, kutathatóvá tétele, s a kortárs magyar irodalom muzeális becsű anyagainak mindenkori gyűjtése. Alapfeladatai közé tartozik az irodalmi emlékházak hálózatának gondozása is. Gyűjtőköre kiterjed a hazai és határon túli magyar nyelvű irodalom írott, nyomtatott, tárgyi, képi és hangzó anyagaira, illetve az emigráns sajtó, könyv-és kéziratgyűjtemény folyamatos bővítésére. Az intézmény feladata e kulturális javak bemutatása korszerű interaktív eszközöket alkalmazó kiállításokban, az iskolai oktatást, valamint az élethosszig tartó tanulást segítő közművelődési, közönségkapcsolati, múzeumpedagógiai és képzési tevékenység segítségével.
Pszichológusi, majd nevelés lélektani szakpszichológusi diplomát szerzett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. 1999-től a Magyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Kutatóintézet tudományos főmunkatársa. Megalakította a Serdülő és Felnőtt Diszlexia Központot, a Sajátos Nevelési Igényű Tehetségeket Segítő Tanácsot. Fő kutatási területe a tehetség, tanulási zavarok, hiperaktivitás, figyelemzavar és a különböző személyiségzavarok. Több egyetemen óraadó tanár. Rendszeresen tart előadásokat és tanfolyamokat a tehetség és egyéb eltérő képességek, sajátos viselkedés témakörében. Nemzetközi kutatási projektekben elsősorban a szokásostól eltérő képességű gyerekek és felnőttek megfelelő ellátásának kérdéseivel foglalkozik.
Kémia-fizika szakos középiskolai tanári oklevelet a József Attila Tudományegyetemen szerzett 1977-ben. 1985-ben megszerezte a kandidátusi fokozatot, 2002-ben elnyerte az MTA doktora címet. A SZTE Neveléstudományi Intézet, a Neveléstudományi Doktori Iskola, az MTA-SZTE Képességfejlődés Kutatócsoport és az SZTE Oktatáselméleti Kutatócsoport vezetője. A jövő pedagógusai a felsőoktatásban az ő művein nőnek fel. Számos nemzetközi kutatási programban vett részt. 1989-ben Humboldt ösztöndíjas, 1994-95-ben Stanfordban vendégkutató volt, 1997-99 között a demokratikus gondolkodás fejlesztésével kapcsolatos programban dolgozott. A 2003-as és 2012-es PISA vizsgálatokban a problémamegoldó gondolkodás elméleti kereteit kidolgozó munkacsoportok tagja volt. 2011-15 között egy európai természettudomány-tanítás projekt magyarországi munkáinak irányítója. Fő kutatási területei a kognitív fejlődés, a pedagógiai értékelés és a technológia alapú tesztelés.
Szociológus, francia szakos tanár, 1986-ban végzett az ELTE-n. Munkatársaival a Gandhi Gimnázium, a mánfai kollégium, az alsószentmártoni Kis Tigris Gimnázium megalapításán dolgozott. Jelenleg a Dr. Ámbédkar középiskola (Sajókaza) vezetője. 2010-ben a hátrányos helyzetű diákok felzárkóztatása, számos roma tehetséggondozó program elindítása érdekében végzett tevékenysége elismeréseként a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést kapta. Alapelve az adott helyi közösség értékein alapuló bizalmi viszony kialakítása. A Dr. Ámbédkar Gimnázium egyfajta második esély iskola, mely Magyarország talán legszegényebb falvaiban, leszakadt közösségeiben élő, főként cigány fiatalok számára biztosítja az érettségi megszerzésének lehetőségét.
Magyarország legrégebbi és a legnagyobb gyűjteménnyel rendelkező állatkertje. Budapest XIV. kerületében, a Városligetben található, területe 1986 óta természetvédelmi terület. Ma Magyarország egyik leglátogatottabb kulturális közintézménye: évente 1-1,1 millió látogatója van. A korszerű állatkertek többségéhez hasonlóan fő tevékenységi köre a természetvédelem, az oktatás, természetközeli szabadidős programok biztosítása, valamint a tudományos kutatás. A Fővárosi Állat- és Növénykert egyike a világ legrégebbi állatkertjeinek: 1866. augusztus 9-én nyitotta meg kapuit. Műemléképületeit neves építészek, köztük Kós Károly, Zrumeczky Dezső, Neuschloss Kornél, Szkalnitzky Antal és ifj. Koch Henrik tervezték. Az állatkert 1008 állatfaj körülbelül 10 ezer egyedét mutatja be. Fajösszetételében széleskörű áttekintést nyújt a Föld élővilágának sokféleségéből, és a nagyszámú egyed miatt nemzetközi összehasonlításban is gazdag állatvilágot tudhat magáénak. Növénygyűjteménye mintegy 2000 különféle fajból, alfajból és változatból áll.
1996-ban szentelték pappá Esztergomban. Budapest különböző kerületeiben végzett és végez papi szolgálatot. 2005-től a SOTE Mentálhigiéné Intézet tanára. Létrehozta a Teljes Életért Közhasznú Alapítványt, majd munkatársaival együtt mentálhigiénés szolgálatot szerveztek és működtetnek szerteágazó tevékenységi területeken, a testi, lelki, szellemi, szociális és spirituális jóllét előmozdítása, fejlesztése érdekében. Rendszeresen tart előadásokat az országhatáron innen és túl. Több rádiócsatornán jelentkezik heti önálló műsorral. Eddig négy könyve jelent meg, és közel húsz kötetben olvashatók írásai.
Dr. Pető András és a nevét viselő intézet dolgozói szerint nincs reménytelen eset, emberfeletti kitartással, eltökélt akarattal küzdenek minden beteg gyógyulásáért. Soha senkiről nem mondanak le. Az Intézetben pedagógiai rehabilitációval mozgósítják a központi idegrendszeri károsodás következtében mozgássérült személyek rejtett tartalékait. A módszer elősegíti a személyiség minden oldalú kibontakoztatását, lehetővé teszi a társakkal, csoportban történő együttműködést. Ennek köszönhetően a betegeknek már nem kell egész életüket intézetben tölteniük. Pető-módszer: az első szellemi hungarikum.
1982-ben lett a pszichológiai tudományok kandidátusa, 1995-ben pedig habilitált doktora. Több egyetemi pszichológia szakirány alapítása és szervezése fűződik nevéhez. Főbb kutatási területei: relaxációs eljárások hatásvizsgálata, a hivatásszemélyiség fejlesztésére irányuló módszerek kimunkálása; párkapcsolati viszonyelemzés, stressz-kezelő módszerek, egészségpszichológia. Missziója, hogy minél több emberrel megismertesse, hogyan működik a lélek. Megszervezte a Szülők Iskoláját és a Pedagógus-Akadémiát, hogy korszerű ismereteket adjon át szülőknek, nevelőknek.
Az iskola története az István Zenekar megalapításáig nyúlik vissza, melyet 58 éve egy kiváló muzsikus és elhivatott pedagógus, Záborszky József hozott létre az István Gimnázium tanulóiból. Ma 1500-an tanulnak zenét az intézményben, a zenekar pedig hivatásos együttesként Zuglói Filharmónia néven működik. A Záborszky Kálmán vezette Zenei Műhely pedagógiai alappillére a muzsikálás, a közösségépítés, a zenei oktatás és az előadó-művészet összefonódása. Az intézményben 13 különféle összetételű zenei közösség működik, amelyek az oktatás és kultúra példaértékű összhangját valósítják meg.
Liszt Ferenc, Weiner Leó, Richard Strauss zenéjét, valamint az osztrák-magyar operettek világát és a Zeneakadémia történetét kutatja. Közel ezer oldalas operakalauza eddig tíz nyelven látott napvilágot. A zenei ismeretterjesztés valamennyi ágát műveli. 1977 óta tanít a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. 2004 óta az intézmény rektora. Vezetése alatt integrálódott az egyetembe a Kodály Intézet, megalakult a népzenei tanszék, kibővült az egyetem nemzetközi kapcsolatrendszere és támogatóinak köre. A Zeneakadémia uniós fejlesztési projektjének megálmodója és irányítója.
Az MTA Nyelvtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, majd osztályvezetője, valamint az ELTE TFK Magyar Nyelvtudományi Tanszékének vezetője volt. Főbb munkái közül néhány: A szóhasadás, Anyanyelvünk játékai, Szaknyelvi kalauz, Anyanyelvi őrjárat. Mindmáig az Édes Anyanyelvünk felelős szerkesztője, továbbá a Magyar Nyelvőr és több más lap szerkesztőbizottságának tagja. Nevét főleg számos nyelvészeti-nyelvművelő rádió- és tv-műsora – köztük a Vágó Istvánnal közös sorozat, az Álljunk meg egy szóra! – tette országosan ismertté. Munkásságát Magyar Örökség-díjjal is elismerték.
Kodály Zoltán módszerének világszerte ismert folytatója és népszerűsítője. 1945 és 1981 között a Zeneművészeti Egyetem tanára volt. 1978 és 2003 között a Magyar Kodály Társaság társelnöke volt, jelenleg elnöke. Operák, oratóriumok, zenekari és kamaraművek, kórusok, ifjúsági művek szerzője. Módszertani könyvét kilenc nyelvre fordították le. A hartfordi Kodály Musical Training Institute tagja, a Nemzetközi Kodály Társaság és a varsói Chopin Társaság tiszteletbeli tagja, a Pittsburgh-i Duquesne Egyetem díszdoktora. Munkásságát Kossuth-díjjal is elismerték.
A Semmelweis Egyetem professzora. Fő kutatási területei a stressz és az öregedés. 15 könyve és 250 tudományos cikke jelent meg. 1996-ban alapította meg a Kutató Diák Mozgalmat, 2006-tól a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács elnöke. Vezetésével a Kárpát-medence világszerte egyedülállóan sikeres tehetséggondozó hálózata jött létre. A tudomány népszerűsítéséért adható legmagasabb kitüntetéseket vehette át 2003-ban az Európai Molekuláris Biológiai Szervezettől, 2004-ben pedig az Európai Uniótól. Mestertanár. Tehetséggondozó munkássága a magyar örökség része lett.
A száz éves jubileumát ünneplő intézmény 1985 óta viseli Weiner Leó zeneszerző, zenepedagógus nevét. Az iskola munkáját az amatőrképzés és a zenei pályára való felkészítés határozza meg. Fontos céljuk a tehetségkutatás és a tehetséggondozás. Számos világhírű hangszeres művész és operaénekes kezdte itt pályáját. Bauer Istvánné igazgató meghatározó 22 éve után is folyamatos a fejlődés, aktív zenei időszakok, kimagasló eredmények hirdetik az iskola sikerességét. A névadóhoz hűen kamaracsoportok, vonós- és fúvószenekarok működnek. Jelenleg 1400 zeneiskolás és 140 szakközépiskolás diák tanul az intézményben.
Az ELTE latin–magyar–művészettörténet szakán szerzett diplomát. Kutatási területe az önkényuralom, a századforduló kora és napjaink művészete. 50 kiállítást rendezett, 300 publikációja jelent meg e témákban itthon és külföldön. 1992-ben elsőként lett pályázat útján a Műcsarnok igazgatója. 2000 és 2006 között a független Ernst Múzeum vezetője volt. Könyvei: Emlékezésről a kortárs művészetben, Orlai Petrics Soma, A századforduló, Rippl-Rónai József, Gödöllői művésztelep, Toroczkai Wigand Ede, Amrita Sher-Gil, Variációk a Pop Artra. Széchenyi-díjas egyetemi tanár, az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia tagja.
1923-ban született Szegeden. Kerényi Károly és Sík Sándor tanítványa volt. 1954-ben megalapította a Művészettörténeti Dokumentációs Központot, a mai akadémiai intézet elődjét. Az egyházak kérésére 1970-ben kinevezték az Egyházi Gyűjtemények Szakfelügyelete vezetőjének. Több száz publikációja jelent meg magyar, angol és német nyelven. Leghíresebb munkái a keresztény ikonográfia és bibliai jelképek világát tárják fel. Egyházi munkásságát a Vatikán “Pro Ecclesia et Pontifice” pápai Aranykereszttel ismerte el.
Az Állami Gyógytornászképző elvégzése után a Testnevelési Főiskolán szerezte meg szakedzői diplomáját. A Dévény Speciális manuális technika-Gimnasztika Módszer, a DSGM kidolgozója, amely a mozgássérülések valamennyi területén kimagasló eredményeket mutat fel gyermekeknél és felnőtteknél is. Fél évszázada gyógyít és tanít. Jelenleg a róla elnevezett Alapítvány vezetője, elsősorban a szülési és baleseti sérülésekből származó mozgásproblémákat kezeli. 1996 óta speciális tréningeket tart a Magyar Nemzeti Balett művészei számára. Batthyány-Strattman László-díjas.
1979-től és jelenleg is a Budapesti Corvinus Egyetem és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi egyetem professzora. Gazdasági jogi munkáiért 1985-ben Állami-díjat kapott. A Magyar Tudományos Akadémia Vagyonkezelő Testületének elnöke, a Gazdaság és Jog című folyóirat főszerkesztője. A modern magyar társasági jog kialakítója, a vállalkozók adminisztratív terheit csökkentő dereguláció megalapozója. Számos monográfiát írt a vállalati jog, a vállalkozások és a vállalatvezetés jogi kérdéseiről.
1964-töl mérnökként, 1972-től tanárként, igazgatóhelyettesként és18 éven keresztül igazgatóként tevékenykedett. Vezetése alatt a Kossuth Zsuzsanna Szakképző Iskola a régió kiemelkedő intézménye lett. Fáradhatatlanul dolgozva sokat tett az iskola jelenlegi színvonaláért, nemzetközi kapcsolatrendszerének kialakításáért. Hazánkban elsőként vezette be a 3D/4D oktatástechnológiát, aminek elterjesztésén a Kognitív Hungary Kft. ügyvezetőjeként tovább munkálkodik. 2000-ben Dabas Ifjúságáért Kászonyi Dániel díjat, 2002-ben Pest Megye Önkormányzatától Arany János Pedagógiai díjat kapott.
A Kaposvári Egyetem tanára, akadémikus, rektor emeritus. Fő kutatási területei az állatgenetika, a háziállatok nemesítése, a baromfi, a sertés, a hal és a gímszarvas fajokban. Külföldön szakértőként dolgozott, többek között Indiában, Finnországban, az USA-ban, Új-Zélandon és az Élelmezésügyi Világszervezetnél (FAO). Magyar és idegen nyelven 8 könyv, 29 könyvfejezet szerzője, társszerzője, illetve szerkesztője. Tudományos közleményeinek száma meghaladja a 400-at, ezek több mint fele angol nyelvű. Munkásságát más kitüntetések mellett Széchenyi Díjjal is elismerték.