Maróth Miklós

Széchenyi-díjas klasszika-filológus, orientalista. 1967-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar arab–latin–görög szakán szerzett diplomát, majd 1972-ben az ELTE asszirológia kiegészítő szakát is elvégezte. Az MTA Ókortudományi Kutatócsoportjának munkatársa, majd vezetője. 1991-ben kezdte megszervezni a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karát, amelynek alapító dékánja, illetve a klasszika-filológia és az arab tanszék vezetője lett. Jelenleg az Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézetének igazgatója. Eleinte az ugariti és a görög epika viszonyát vizsgálta, később áttért a görög és az arab tudományok közti kapcsolatok kutatására, mindenekelőtt a földrajz, a logika és a retorika terén. Nevéhez fűződik a berlini Trufan-gyűjtemény több szír kéziratának kiadása, de ő adta ki a legelső arab nyelvű prózai mű, egy görögből arabra fordított levélregénynek a kéziratát is. Az ókori görög és arab kultúra kapcsolatát kutatja, többek között a hasonlóságokat, illetve a görög retorika és az arab logika közötti kapcsolatokat vizsgálja, valamint értékes, még kiadatlan arab szövegeket publikál, illetve Közép-Ázsia történeti földrajzának számos vitás kérdésének tisztázásán dolgozik. Az MTA rendes tagja.