Lakner László

Kossuth-díjas magyar neoavantgárd festő- és szobrászművész. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait, itt Pap Gyula és Bernáth Aurél voltak a mesterei. Pályája kezdetén a hétköznapi élet tárgyait, motívumait festette a szürrealizmus festői nyelvén. Illusztrációkból, kézírásokból, nyomtatott szövegekből, könyvekből és a történelemből, a hírekből, a való életből merített ihletet. 1974-ben a berlini DAAD Künstler-programjának ösztöndíját nyerte el, majd 1976-ban a brémai Paula Modersohn-Becker Alapítvány díjával végleg letelepedett az NSZK-ban, ahonnan kijutott New Yorkba 1980-81-ben, ahol alkotott és kiállított. Napjainkban Berlinben és Budapesten él és dolgozik. Háromszor szerepelt a velencei biennále központi pavilonjában (1972, 1976, 1990), az 1977-es kasseli Documenta három részlegére is beválogatták műveit.