“Értékteremtés, szerénység és alázat”

A Prima Primissima Díjat megtestesítő szobor alkotója, BOLDI a kortárs hazai szobrászművészet egyik meghatározó alakja. A kisplasztika születéséről, a Prima Primissima Díj szellemiségének megjelenítéséről, valamint eddigi pályafutásáról és jövőbeni terveiről beszélgettünk a művésszel.

A Prima Primissima Díj tavalyi megújulását a leglátványosabban talán az elismerést megtestesítő kisplasztika megváltozása mutatja: 2013-tól immár az Ön alkotását, az égre törő íjászt ábrázoló szobrot vehetik kézbe a díjazottak. Milyen érzéssel tölti el, hogy a művészeti, tudományos és sportélet legkiválóbbjai számára mostantól az Ön műve jelenti az elismerést?

A Prima Primissima Díj megjelenése óta követem a vele kapcsolatos gondolatokat, eseményeket. Kezdetektől fogva úgy vélem, hogy a Prima Primissima Díj Magyarországon egyike a legrangosabb elismeréseknek a művészeti, a tudományos és a sportélet terén egyaránt, illetve ez az egyedüli olyan díj, amelynek odaítélését az egész ország közvéleménye befolyásolja, tehát a döntés eredménye nemcsak egy szűk grémium, hanem nagyon sok ember véleményét is tükrözi. Ebbe belegondolva nagyon megtisztelő és igen jó érzés, hogy az én szobromat vehetik át azok a díjazottak, akik nemcsak itthon, de világszerte is a legjobbak fölé emelkednek.

Az alkotást meghívásos pályázat keretében választotta ki a Prima Primissima Alapítvány által felkért szakmai zsűri. Azonnal igent mondott a pályázati meghívásra? Miért találta vonzónak ezt a feladatot?

Úgy emlékszem, 2013 áprilisában keresett meg a Prima Primissima Alapítvány képviselője, aki mint szobrászművészt hívott meg a pályázaton való részvételre. Számomra az első pillanattól kezdve egyértelmű volt, hogy indulni szeretnék a pályázaton, mivel a kiírásban szereplő gondolatokat, szellemiséget, elvárásokat közelállónak éreztem eddigi munkásságomhoz, értékrendemhez.

Milyen gondolatok mentén fogalmazta meg a művet? Mit kívánt az alkotással hangsúlyozni a Prima Primissima Díj által képviselt szellemiségből?

Az egyik meghatározó célkitűzésem az volt, hogy a saját formavilágomat tükröző alkotással pályázzak. Ezért az Égre Törő Íjász szobrot készítettem el, amit több szempontból is alkalmasnak találtam: egyrészt utal a Prima Primissima szellemiségére – „legjobb a legjobbak között” –, ami magában hordozza a kiemelkedés, felemelkedés, továbbjutás, felfelé törekvés gondolatiságát, másrészt a szobor témája tükröz egyfajta magyar jellegzetességet is, hiszen honfoglaló őseink életének elengedhetetlen eszköze volt az íj és az íjászat.

Ön egy négygenerációs művészcsalád sarja, Lechner Ödön építész, a magyar szecesszió atyjának ükunokája. Mennyire volt magától értetődő, hogy Ön is a művészetet – és ezen belül is a szobrászatot – választja?

Gyerekkoromtól fogva élt bennem az elköteleződés a művészet iránt, és a vágy, hogy én is ezzel foglalkozzam. A családi emlékek, az otthonunkban lévő tárgyak és festmények is ilyen irányba tereltek, erősítették bennem a művészi hagyományokhoz való kötődést. Általános iskolás koromtól kezdve képzőművészeti szakkörökbe jártam, ahol elsajátíthattam a rajz és a festészet alapjait. A gimnáziumi évek alatt szilárdult meg bennem az elhatározás, hogy szobrászattal szeretnék foglalkozni. Ebben természetesen inspirált az a felismerés is, hogy a Lechner Ödön-tervezte épületeken lévő ornamentikák, díszítések különálló szobrokként is megállnák a helyüket.

Mit visz tovább saját alkotásaiban a családja művészeti örökségéből, látás- és kifejezésmódjából, stílusából?

A Lechner Ödöntől ránk hagyományozott művészeti örökség legfontosabb elemei számomra az értékteremtés, a szerénység és az alázat. Elsődleges művészi célkitűzéseim közé sorolom, hogy saját alkotásaimmal is értéket szeretnék teremteni, az élet örök témáit igyekszem műveimen keresztül megfogalmazni. Ennek megvalósításához hozzátartozik az is, hogy a rohanó 21. században is olyan anyagokkal dolgozom – gondolok itt a kőre és a bronzra – amelyek időtállóak. Olyan életutat választottam, amelyik nem a „trendi” művészetet szolgálja, hanem egyéni irányt követ. Szerencsére számos kiállításom van itthon és külföldön, ami azt bizonyítja, hogy az emberek többségének a mai napig fontos ez a fajta művészeti látásmód.

Hol tart most a művészi pályáján? Milyen tervei vannak, mit szeretne megvalósítani a közeljövőben?

Középkorú szobrászként rendkívül nagy feladatot tűztem célul magam elé. Jelenleg a legizgalmasabb kihívásként a nagy méretekben való alkotást élem meg, és ezeknek a munkáknak minél több helyen – kiállítóterekben, művészeti vásárokon, múzeumokban – való bemutatását, illetve a művek gyűjteményekben, köztereken való elhelyezését. Erre példa a tavaly decemberi Miami Art Fair, ahol több szobrom nagyon komoly gyűjtőkörben talált gazdára, illetve a Hága főterén 2012-ben megrendezett szabadtéri kiállítás, amit a város főpolgármestere nyitott meg, és ahol egy hónapon keresztül az utca embere is közvetlen kapcsolatba kerülhetett több szobrommal. Ezek a kiállítások is tanúskodnak arról, hogy a hazai művészeti közéleti szereplésen túl igen nagy hangsúlyt helyezek az európai és a tengerentúli, nemzetközi művészeti porondon való megmérettetésre. A nemzetközi kiállítási környezetben, művészeti körökben szeretném külföldön is képviselni a díj szellemiségét, mint a Prima Primissima emlékszobor alkotója – legjobbnak lenni a legjobbak között.

A művész honlapja: www.sculptor.hu

Fotó: Csíkszentmihályi Márton