Stépán Gábor

Széchenyi-díjas akadémikus. 1978-ban a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán diplomázott. Doktoranduszi évek után a Csepel Művek Szerszámgépgyárában volt tervezőmérnök. Később akadémiai kutató lett, majd angol, dán, holland és amerikai egyetemeken dolgozott. 1995 óta vezeti a Műegyetem Műszaki Mechanikai Tanszékét, 2008-ban a Gépészmérnöki Kar dékánjává választották. Kutatási területei a gépek dinamikája, stabilitása és rezgései. Olyan géprendszerekkel foglalkozik, amelyekben a holtidő szerepe meghatározó. Modelljeit világszerte alkalmazzák robotok és emberek mozgásában a reflexkésések elemzésére, egyensúlyozási problémák és forgalmi dugók kialakulásának magyarázatára. További témája a járműkerekek rezgése, ami szoros összefüggésben van a fogyasztással, fékezéssel és kormányozhatósággal. 2001-ben az MTA, 2013-ban az Európai Akadémia tagjává választották, 2006-ban megkapta a Simonyi Károly mérnöki díjat, 2011-ben a Széchenyi-díjat, 2015-ben az Amerikai Gépészmérnök Egyesület Dinamikai díját. 2013-ban első magyarországi mérnökként nyerte el az Európai Kutatási Tanács professzori kutatói pályázatát, amelynek témája a szerszámgépek rezgéscsökkentése.