Oravecz Imre

A Kossuth-, Kassák Lajos-, Füst Milán-, Weöres Sándor-díjas költő, író, műfordító 1967-ben magyar–német szakon végzett a Kossuth Lajos Tudományegyetemen. Első versei az Alföldben jelentek meg 1962-ben. Első kötete 1972-ben jelenhetett meg Héj címmel. 1982-től az Élet és Irodalom versrovatának szerkesztője, később főmunkatársa. 1985-86-ban a Kaliforniai Egyetem Santa Barbara-i campusán volt vendégtanár, a modern német líráról tartott előadásokat és angol versírást tanított. Amerikai élményeiből, a hopi indiánok történetének és kultúrájának megismeréséből született meg A hopik könyve, amelynek verseiben anyag és szellem, ember és természet egybetartozása fedezhető fel. Nagy sikert aratott az egy szerelem pusztulását önkínzó részletességgel feltáró 1972. szeptember című prózavers-kötete, valamint a költői főművének is tartott Halászóember, a szülőfaluját néprajzi alapossággal feltérképező versciklus. 2007-ben jelent meg az Ondrok gödre című faluregénye, családtörténete a magyar paraszti sors talán eddigi legjobb rajza. A 2012-ben megjelent Kaliforniai fürj című regényéért megkapta a Magyar Szépírók Társaságának díját. 1995-től 2005-ig a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára volt, ahol német irodalmat és amerikai őskultúrát tanított. A Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.