Oplatka András

Történész, újságíró, műfordító. Az 1956-os forradalom leverését követően családjával Svájcba emigrált. 1962-ben felvették a Zürichi Egyetemre, ahol germanisztikát, történelmet és pedagógiát hallgatott. 1968-ban védte meg doktori disszertációját. Ezt követően az egyik legnagyobb svájci napilap, a Neue Zürcher Zeitung külpolitikai rovatának munkatársa, szerkesztője lett. Újságírói pályafutása alatt négy országban volt kiküldött tudósító. Három évet Stockholmban, ahol Észak –Európáért felelt tudósítóként. Hét évet töltött a lap párizsi, négy évet moszkvai, valamint 1996 és 2002 között hat évet budapesti tudósítójaként. A Közép- Európai régióért felelt, amikor Budapesten tartózkodott. A napilaptól 2004-ben vonult vissza. Cikkeiben és publicisztikáiban sokat foglalkozott Magyarország helyzetével és demokratikus átalakulásával. Újságírói munkássága mellett történészként és egyetemi oktatóként is tevékenykedik. 2003-tól az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem oktatója, ahol sajtótörténeti, valamint Kelet-Európa történelmét tárgyaló kurzusokat kezdett tartani. 2004-ben a Bécsi Egyetemen habilitált a Széchenyi Istvánról szóló életrajzi kötetével, ami később magyarul is megjelent. 3 könyvet írt Magyarországról és 10 kötet magyar klasszikus szépirodalmat fordított. 2013-ban a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választotta.